agnesobel_aventineNincs annál szebb egy kritikus életében, mint valami olyannal találkozni, amit hirtelen nem lehet hová tenni. Ritkán fordul elő ilyesmi, hiszen előszeretettel hasonlítgatunk mindent már meglévő tudásunk és tapasztalataink alapján felállított etalonokhoz. A könnyűzene mesterséges kasztjai és sematikussága mindezt még erősítik is, éppen ezért ér fel arculcsapással egy olyan művel szembesülni, mely a konvencionalitás és a kompromisszumos megoldások csapdáit messziről elkerüli.

A pofont ezúttal Agnes Obel dán művésznő adta, a zongorista-énekesnő második albumának zavarba ejtő eredetisége valósággal letaglózott. A törékeny hölgy által felépített sajátosan kifinomult és markáns zenei világ ugyanis nagyon nehezen kategorizálható – sokáig azt sem tudtam eldönteni, hogy ez most könnyű vagy komolyzene. Hangszerelését tekintve egyértelműen utóbbi, hiszen jórészt zongora, hárfa, klasszikus gitár, hegedű, brácsa és cselló szól benne, az ének által közvetített árnyalatok azonban populáris gellert adnak a kompozícióknak. Ezáltal az egész album rendkívül meghatározó, légies hangulattal bír, ami szárnyára veszi és elrepíti a hallgatót egy fényekkel és árnyakkal teli világba.

megjelenés:
2013
kiadó:
Pias
pontszám:
10 /10

Szerinted hány pont?
( 10 Szavazat )

A legzseniálisabb ebben az anyagban az, ahogy Agnes eléri a kívánt hatást. A legminimálisabb zenei eszközök alkalmazásával, illetve ezek néhol rendhagyó módon történő használatával képes a klasszikus értelemben vett diszciplínáknak egyszerre megfelelni és azokra fittyet hányni, ezáltal formabontó monstrumokat létrehozni. Agnes művészetében minden egyes hang elképesztő súllyal esik latba. Mesterien fokozza a feszültséget akár egyetlen billentyű leütésével, egyetlen csellószólam bekapcsolásával, megfelelően elhelyezett visszhangokkal, vagy éppen a hangnemek közti modulácókkal. Érdekes módon az alkotás abszolút nem vokálcentrikus, az ambient jellegű ének inkább színez, mintsem kiemelkedik a hangszerek közül, a hol direktebb, hol árnyaltabb módon megfogalmazott szövegek velős mondanivalója okán viszont csak mélyül az instrumentumok által kialakított közeg eredendő tartalmassága, jelentőségteljessége.

Természetesen az album hallgatása közben fel-felvillannak nevek, kiknek munkássága támpontot jelenthet Agnes világának megismeréséhez. Tori Amos, Enya és a Beatles rokonsága érezhető, ám kizárólag jelzésértékkel, hangulati síkon és felfogásbeli szempontból, hiszen egyetlen olyan konkrét motívum nem található a lemezen, melyre explicit módon rá lehetne húzni valami mást. Szinte hihetetlen, hogy egy szerzemény kivételével Agnes maga írta, hangszerelte, rögzítette és keverte a teljes művet – micsoda nem mindennapi tudás, ihletettség, illetve lelki béke birtokában lehet e szépségét visszafogott intellektussal viselő, finom arcvonású nő!

Bizonyos szempontból radikálisnak is nevezhetném az Aventine albumot, hiszen úgy bontja a falat a komolyzene és a populáris irányzatok között, ahogy a szimfonikus metal irányzat felszínes, hatásvadász képviselői sosem fogják, de mások se nagyon.
Intelligens, művelt zene, melynek erejét legszívesebben élőben is megtapasztalnám, Münchenben, október 10-én...

Hozzászólások

6
Sanctus
11 years ago
Idézet - Draveczki-Ury Ádám:

Minden felsorolt lesz, a Sólstafirt most fogom kitenni konkrétan. Annyit azért hozzátennék ahhoz, amit írsz (amellett, hogy ezer okból kifolyólag tényleg akad, ami mellett elmegyünk), hogy az általad említett lemezek kis túlzással pár napja jöttek ki, és sokakkal ellentétben nem vagyunk feltétlenül annak a hívei, hogy mindenről két-három nap után írjunk.


Oké, nincs ezzel semmi gond, azt is értem és átérzem hogy mindenkinek van ezer dolga, problémája, stb... csak furcsálltam hogy ezekről az albumokról egyelőre nem hallottunk tőletek (pedig pl. a Haunteddal kapcsolatban érdekelne Szilvia véleménye, mert ő korábban is remek kritikákat írt róluk), ellenben volt idő a Cloven Hoofra.

Igazi bunkó szőrszálhasogatásként azért megjegyezném, hogy az augusztus 29én megjelent Hammerfallról szept 4-én pont te raktál ki recenziót :P Úgy gondolom (de javíts ha tévedek) ti sem a megjelenés napján vagy utána halljátok először ezeket a lemezeket - de gyanítom erre terjed ki a "nem feltétlen" rész a mondatodban :)

Igazából mindegy is, tényleg csak egy észrevétel volt, korrekt módon megválaszoltátok, end of story.
Like Like Idézet
12
Draveczki-Ury Ádám
11 years ago
Idézet - Sanctus:
Bocsánat, nem teljesen ide tartozik, de kikívánkozik belőlem: nemrég megjelent egy Sólstafír, egy Haunted és egy In Flames lemez, a Wall of Sleepről nem is beszélve. Ezek a maguk zenei világán belül (ami ennek a webzine-nek a sajátja elvileg) kiemelkedőek vagy ismertség, vagy minőség, vagy mindkettő szempontjából.
Ehhez képest jött a sokadik Klasszikushock Mötley a sokadik Maidennel karöltve (a kutyát nem érdekelte volna, ha egy héttel később hozzátok le, ezeket a lemezeket évek óta hallgatjuk és megvan róla a véleményünk, sőt, a hátterüket is ismerjük ha érdekelt minket), egy Cloven Hoof kritika (finoman szólva sem az év lemeze), és a művésznő által kiadott anyag recenziója, amivel nincs semmi baj, biztos érdekes, biztos lesz, aki bele is hallgat, de tényleg ez a prioritás?

Minden felsorolt lesz, a Sólstafirt most fogom kitenni konkrétan. Annyit azért hozzátennék ahhoz, amit írsz (amellett, hogy ezer okból kifolyólag tényleg akad, ami mellett elmegyünk), hogy az általad említett lemezek kis túlzással pár napja jöttek ki, és sokakkal ellentétben nem vagyunk feltétlenül annak a hívei, hogy mindenről két-három nap után írjunk.
Like Like Idézet
10
CFI
11 years ago
kiváló lemez, kösz a kritikát!
Like Like Idézet
13
Valentin Szilvia
11 years ago
Idézet - Bathory Gabor:
Magam örülök ennek a cikknek, hiszen ad1 most megismertem a művésznőt, és nagyon tetszik is, amit alkotott, ad2 jó, ha egy magazin kicsit ki tudja szélesíteni a spektrumot, hiszen a Shock! nem egy tematikus blogspot, szóval ezzel semmi baj, ad3 az In Flames-ről és nevesebb társairól amúgy is lehet olvasni csillió kritikát egy héten belül, aki tehát azokat keresi, könnyedén belefut.

De ha már témánál vagyunk: nem úgy volt, hogy lesz Epica-kritika? (Mintha Ádám "ígérte" volna valamelyik cikk alatt...) Szerintem nagyon fasza lett az új album, kreatívabb, kerekebb, mint az előző, úgyhogy én szívesen olvasnék róla itt (is). És tényleg: a Sólstafirról is, ha már meg lett említve


Minden lesz, türelem. Sólstafir már a kanyarban.
Like Like Idézet
10
Bathory Gabor
11 years ago
Magam örülök ennek a cikknek, hiszen ad1 most megismertem a művésznőt, és nagyon tetszik is, amit alkotott, ad2 jó, ha egy magazin kicsit ki tudja szélesíteni a spektrumot, hiszen a Shock! nem egy tematikus blogspot, szóval ezzel semmi baj, ad3 az In Flames-ről és nevesebb társairól amúgy is lehet olvasni csillió kritikát egy héten belül, aki tehát azokat keresi, könnyedén belefut.

De ha már témánál vagyunk: nem úgy volt, hogy lesz Epica-kritika? (Mintha Ádám "ígérte" volna valamelyik cikk alatt...) Szerintem nagyon fasza lett az új album, kreatívabb, kerekebb, mint az előző, úgyhogy én szívesen olvasnék róla itt (is). És tényleg: a Sólstafirról is, ha már meg lett említve
Like Like Idézet
13
valarmorgulisz
11 years ago
Azon szerencsések egyike vagyok, aki a művésznőt kezdetektől fogva követte, azaz a 2010-es Riverside dal óta. Ez 2 lemezes életmű tükrében nem nagy dolog, viszont amit ez a nő leművel az több, mint zseniális.

Ez a zene szép a léleknek, szép a fülnek és kedves a szívnek.

Sőt annyira szeretem pl innen a Fuel To Fire-t, hogy egyik videóm aláfestő zenéjének is használtam.

http://www.youtube.com/watch?v=iYHmC5vomSM&list=UUD4Bf01EVdj9Y3Nj9sbtOSg&index=1
Like Like Idézet
11
Venomádi
11 years ago
Viszont azt senki nem mondta, hogy rohamtempóban. Épp amire jut idő. És sajnos vagy szerencsére nem igazán látszik az oldalon, hogy a szabadidőtökben készítitek. Már értem ez alatt, hogy minden elvárást kielégít így is szerintem, vagy többet.
Like Like Idézet
16
Kiss Gábor (Shock!)
11 years ago
Idézet - Sanctus:
Bocsánat, nem teljesen ide tartozik, de kikívánkozik belőlem: nemrég megjelent egy Sólstafír, egy Haunted és egy In Flames lemez, a Wall of Sleepről nem is beszélve. Ezek a maguk zenei világán belül (ami ennek a webzine-nek a sajátja elvileg) kiemelkedőek vagy ismertség, vagy minőség, vagy mindkettő szempontjából.
Ehhez képest jött a sokadik Klasszikushock Mötley a sokadik Maidennel karöltve (a kutyát nem érdekelte volna, ha egy héttel később hozzátok le, ezeket a lemezeket évek óta hallgatjuk és megvan róla a véleményünk, sőt, a hátterüket is ismerjük ha érdekelt minket), egy Cloven Hoof kritika (finoman szólva sem az év lemeze), és a művésznő által kiadott anyag recenziója, amivel nincs semmi baj, biztos érdekes, biztos lesz, aki bele is hallgat, de tényleg ez a prioritás?


In Flames, Haunted és Wall of Sleep is lesz, ez biztos. Igyekszünk mindenféléről írni, de a már sokszor elregélt okokból (család, munka, szabadidő hiánya stb.) nem jut mindig mindenre hamarjában idő. A Klasszikushock rovat meg talán a legnépszerűbb, ebben sokan várják a cikkeket az évfordulók napján. Egyébként pedig a fő prioritás - legalábbis nálam -, hogy épp miről van kedvem írni.
Like Like Idézet
10
Gábor
11 years ago
Egy éve jelent meg ez a lemez.
Viszont érdemes belehallgatni!
Like Like Idézet
13
Venomádi
11 years ago
Szerintem zseniális ez a cikk, és igényt tartok arra, hogy a lemezhez hasonlóan a Shock! is kicsit radikalizálódjon persze szigorúan a stílusjegyek mentén. Jöhet nyugodtan olyan cikk amely kizökkent egy kicsit a skatulyás metal, és főleg jobban veszem az ilyen igényes bemutatót egy nyolcvanadik Mike Portnoy beböfögésnél.
Like Like Idézet

Szóljon hozzá!

Küldés (Ctrl+Enter)