0-9 A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y
Z

CD kritika

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3943

Nem vagyok teljességgel otthon az angol progresszív csapat korongjainak ismeretének témájában, de azért jó néhány régebbi és újabb albumukat hallottam már. Ennek fényében leszögezhető, hogy a brigád jóval dalcentrikusabb, és talán puhább is, mint a régi, Fish-sel készült lemezek idejében; mindazonáltal a minőség semmivel sem gyengébb, mint régen.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3165

Bár a 80-as évek gitárhős-korszaka már valószínűleg sosem tér vissza, a napjainkban egyre egészségesebbé váló zenei klíma (nem hazánkról beszélek persze!) újra meghozta a gitárosok kedvét az instrumentális lemezek készítéséhez. Különösen érdekes jelenség ez a súlyosabb zenéket játszó csapatok tagjaként működő muzsikusok táborában.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2968

A finn Manitou még 1998-ban alakult, ám ez mégis csak a második nagylemezük. Első, Mad Moon Rising című anyagukat egy azóta földbeállt kis kiadó hozta ki, majd a Firebox is piacra dobta, megbónuszolva, kicsit feltunningolva. Közben a srácok lenyomtak egy komplett turnét Paul Di'Anno vendégzenekaraként, sőt egy bulin még a kíséretet is ők adták a legendás ex-Maiden énekesnek. Második, Deadlock című lemezük idén látott napvilágot és nagy hiba lenne szó nélkül elmenni mellette!

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2833

Itt az idő, hogy megemlékezzünk a másik, hozzánk eljutott Eat Metalos kiadványról ha már a Wotan kapott egy kis pozitív sajtót. Mi több, időközben Greg, a kiadó vezetője, akivel jót söröztünk a pesti Rage koncert előestéjén, egy újabb saját kiadású CD-vel is megajándékozott és továbbiakat ígér. A Marauder egy görög banda, szintén nem nyeretlen kétévesek és nem kevésbé népszerűek olasz és hazai pályán, a muzsika viszont kissé eltér a Wotan vikinges mókájától.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3537

Epikus metal - ez áll az infólapon, meg az is, hogy ez egy nagyon régi zenekar, akik Kansasban éldegélnek. Annak idején (még a nyolcvanas évek elején) meghatározták olyan klasszikus csapatok hangzásvilágát, mint a Manowar, a Warlord vagy az Omen. Állítólag. Ez a dupla cd a csapat első két lemezét tartalmazza, újramasterizálva, dalszövegekkel, fotókkal, de az eredeti borítóval és most először lehet cd-n kapni őket.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2746

Hófehér borító, rajta csak a zenekar logója és a lemezcím apró betűvel. Egyszerű, de ízléses. 2001-ben alakult a zenekar, és nagy meglepetésemre finnek. Na nem az lepett meg, hogy finnek, hanem az, hogy nem a mostanában ott is egyre divatosabb finn heavy metalt játsszák, de még csak nem is love metalt, hanem annál modernebb, mondhatni "metalosabb" zenét. Van még új a nap alatt. Sőt, elvileg a csapat elég ismert volt a '80-as, '90-es években hazájukban, aztán most újjáalakultak jól.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2591

Érdekes kis zenekar ez a Manikin Faint. Felbukkantak a nagy semmiből előző demójukkal, és sikerült elsőre elkápráztatniuk, hogy itt valami nagyon jó kis dolog készül. Az új EP már a borítója miatt is szimpatikus: jó az, ha valami szokatlannal rukkolnak elő a rockzenekarok.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3599

Sok - igen hülye - a médiában megszokott felesleges információval lehetne persze marketingelni ezt a remek zenekart, pl. hogy Krshna - tudatú arcok alkotják, avagy, hogy itt játszik Charlie fia, stb... Jómagam röviden úgy fogalmaznék: kis hazánk egyik legenergikusabb, legjobb élő produkciója, egy rendkívül markáns, szenzitív, zúzós, ugyanakkor gondolatokat is közvetíteni tudó frontemberrel.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 5483

Rossz fát tehettem a tűzre. De tényleg, büntiben lehetek valaminő vétkemért, mert a legutóbbi pakkban, amit kézhez kaptam, régibbnél-ősibb cuccok lapulnak egymás mellett. Egyik nap már átrágtam a magam egy dögunalmas, 2003-as keltű brazil albumon, most pedig itt egy francia formáció korongja, ami kerek három éve, 2004 januárjában látott napvilágot. Legalább átcímkézték volna! (Ja, hogy ezt nem lehet megenni?...)

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3025

Tény: a Mantra lassan (vagy inkább gyorsan) az egyik alapvető hazai underground csapattá növi ki magát, fejlődésük lemezről lemezre töretlen. A zenei világ továbbra is a Helmet/Primus-vonalhoz közelít leginkább, de itt semmiképp se holmi plagizálásra gondoljunk, hanem agyas, tördelt ultrasúlyos riffekre, váltásokra és helyenként érzelemgazdag refrénekre, harmóniai megoldásokra.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2971

Közhely, hogy óhatatlanul fázni kezdünk, ha osztrák zenekartól érkezik cd, most sem volt ez másképp, ám meglepetésemre már az első dalnál kisimultak az aggódó ráncok homlokom egyéb redői közül. A csapat 2001 óta él és virul, első lemezüket 2007-ben adták ki, a zene pedig amolyan progresszív/hard rock/modern rock keverék, abszolút hallgatható formában.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4348

A szigetes Mantra koncert után (ahol súlyosabbak voltak, mint a Replika) határoztam el, hogy mindenképp meghallgatom az új anyagot. Elég sokat ismerkedtem vele, egyrészt főleg szellemiségével, hiszen nem vagyok éppen Krishna tudatú, másrészt zenei téren is, mivel a Mantra zenéjében van, ami nagyon is, de van, ami egyáltalán nem áll közel hozzám.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3925

Azt mindenki betéve tudja, hogy a Mangod Inc. az egykori CDT-ből származik nagyrészt, lépjünk túl a történeten mi is. A kezdetekkor egy szál koncertet láttam tőlük, tetszett is, a lemezmegjelenés után Perso felkészített, hogy módosult a zenei irány egy keveset. Alapvetően nekem bejön ez a laza, kicsit rákenról, kicsit denszhól (hát igen) vonalú dolog, ami a sokkal inkább a mainstreamebb zenékből építkezik, mint az underground zenei világból.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3624

A kimondhatatlan nevű Jaya Hari das külön megkért, hogy én írjak kritikát az új lemezükről. Nos, legyen, bár a Mantra zenéje sosem volt az én világom, az előző lemezük borítója például sokkal jobban tetszett, mint a zene, egészen konkrétan csupán egy dalra figyeltem fel.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2835

Ránézésre, meg a cím alapján valami újabb COF és Dimmu ösvényen lépkedő black metal zenekarnak tippeltem a Mandragora Screamet, aztán persze nem olyan. Mikor ismerkedni kezdtem az anyaggal, úrrá lett rajtam a tanácstalanság.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2969

Manapság vagy dél felől éri a legtöbb támadás a mit sem sejtő zenegyűjtőket, vagy épp ellentétes irányból, az északi hordák felségterületéről. Nos, ezúttal Dánia hat jeles vitéze szorgoskodta össze immáron harmadik albumát, melynek ihletését Dan Simmons - azonos című - tudományos-fantasztikus regényéből merítették.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3220

A Mandragora Scream muzsikája titokzatos, elvarázsolt tájakra vezet bennünket. A kerek erdő közepére, barlangok mélyére, ahol koboldok, manók, kentaurok, entek s tündék élnek békés közösségben. S a tündék közül nem akárki e misztikus világ lakója, hanem maga Arwen, aki több ízben is megszólal az album hallgatása során. Az anyag színpompás élménnyel kecsegtet.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4551

Nem tudom, ki hogy van vele, egy "Ilyen Srácokat Dugtam A Börtönben, Mint Te Vagy" nevű lemezkiadóval szemben bennem óhatatlanul bizonyos elvárások ébredtek, ezek között azonban semmiképpen sem szerepelt az, hogy tökéletesen kiszámítható hangzású promólemezekkel öntsenek nyakon.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2878

Mi ez, Sanvoisen??? - ez volt az első reakcióm, amikor elindult a finn ötösfogat lemeze. Berobban a muzsika és az első pillanatban magával ragad: először a megdöbbenéstől nem tud mit szólni az ember, utána meg azért nem ocsúdik fel, mert a fejét kapkodja. Ugye valljuk be, egy tökismeretlen, vélhetőleg finn bandával szemben általában nem sok bizodalmunk van: ilyenkor ugyebár Strato-Helloween mezsgyén mozgó szélsebes-szimfonikus-epikus-megadallamos, jól összerakott, de hosszútávon unalmas zenét vár az ember.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 11796

Valahol sajnálom a srácokat. Amit csinálnak, alapvetően nem rossz. Mindössze nincsenek tudatában annak, hogy 2002-ben járunk. Az anyag egész épeszűen indul, hedbengelős témával. a dallam jó, Eric is kedvére brillírozhat. Aztán jön a teljes leállás (Fight for Freedom). A maga módján persze ez is jó, de itt elkezdődik az a hanyatló ív, ami egészen az album utolsó három nótájáig kitart.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3561

Nem is olyan régen hallottam a csapat egyik nótáját egy ismerősnél, akkor csak felmerült az agyamban, hogy ez nem is rossz, de aztán ennyiben maradtam. Aztán a kezembe került az Envenomed című vadiúj korongjuk, és nekiálltam hallgatni. Ugyanezzel a lendülettel tettem is félre, egyrészt amiatt, mert az első nóta egy Slaughter Of The Soulos At The Gates riffel indul (persze azért begyorsítva), a másik, amin fennakadtam, az a hangzás volt, ugyanis a dobok nagyon elöl vannak, a gitárok nagyon a háttérbe szorulnak, az ének meg túl hangos.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 11412

Habár Joey DeMaio köztudottan munkamániás, a Manowar nem sieti el túlságosan a stúdióalbumokat: már megint fél évtized telt el az utolsó lemez, az egyébként több mint kiváló Warriors Of The World megjelenése óta. Igaz, hogy azóta kihoztak egy rakás különböző DVD-t és orrba-szájba koncerteztek is szerte a világon, de ez a tempó még így is csigalassú. No mindegy, a lényeg, hogy a fanatikus rajongótábor végre megint örülhet, méghozzá nem is kevés zenének, hiszen brutálisan hosszú, majdnem 74 perces a Gods Of War.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3006

Az emészthető, letisztult death metalt játszó portugál Malevolence bevonult a Freedman Stúdióba, maga mellé gyűjtött néhány szakmailag elismert nevet és kidobta 3. nagylemezét. A felvételeket Fredrik Nordstörm (At The Gates, Arch Enemy, In Flames, Hammerfall) és Anders Fridén (In Flames) felügyelte, mondhatom, maximálisan jól dolgoztak.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4280

A Mannhai nevéről eddig még nem nagyon lehetett hallani, gyanítom ez mostantól gyökeresen megváltozik. A zenekart '99-ben alapította Oppu Laine, az Amorphis volt basszusgitárosa, valamint Ilka Laaksomaa gitáros, hozzájuk csatlakozott Junior Pietinen dobos és Joanitor Muurinen énekes.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3035

Elmebeteg death metal - áll a címkén. Nos, a riffek nem mondom, hogy halálmetalosak lennének az elején. Később sem. Aztán jön a vokalista és lefordultam a székről a röhögéstől. Túltesz az összes "ájgájwájrádráj didáj"-t károgó black metalistán, borzalmasan alulkeverve, tompán hallani, hogy valakinek kurvára ráejtettek valamit a lábára, és ez fáj neki. Esetleg csak rácsaptak a fejére öt papírdobozt, szóltak neki, hogy ordibálj valamit, lehetőleg egy levegővétellel, és arra a végén ráraktak egy hápogtatót, hogy úgy tűnjön itt szavak is voltak valamikor.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2743

A skót Man Must Die esetében a névválasztás talán jobb már nem is lehetett volna. Az agresszív bandanév tökéletesen jellemzi azt a pusztító, mázsás súlyú zenét, melyet ez a glasgowi négyes produkál. Az együttes 2003-ban debütált a ...Start Killing lemezzel, melyhez ugyan nem volt szerencsém, de öndefiniáló címéből adódóan az se lehetett pehelysúlyú anyag. Friss alkotásuk pedig az extra sumo kategóriába férne csak bele.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2889

Jobb későn, mint soha. Mármint kicsit késve érkezett meg hozzánk a Malediction legutóbbi anyaga, ez az öt számos EP. Sebaj. Fura dolog, hogy bár papíron a Maledictiont még a Shock!-os előtti időkből ismerem, mikor még a kis fénymásolt Cold Shower fanzine-t készítgettem, de a zenéjükhöz most van először szerencsém. Szóval a fejlődést nem igazán tudom elmesélni, viszont azt, hogy ma hol tart a csapat, simán le lehet mérni ezekből a dalokból.