0-9 A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y
Z

CD kritika

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3066

Mit írjon az ember fia a huszonharmadik death-metalcore bandáról? Manapság ezekből több van, mint égen a csillag, így egyáltalán nem könnyű újra és újra végigszenvedni a totál átlagos, egymástól semmiben sem különböző, unalmas produkciókat.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2938

Az In Battle egy igen gyorsan szögelő svéd asztalosbrigád, akik annak idején ('96-ban) még black metalként indultak (három Odhinn tag mellé csatlakozott egy ember a Setherialból). In Battle címmel jelent meg az első lemezük '97-ben, tele brutális black metallal, aztán egy év múlva a második album is kijött, amin már vikinges black metal volt hallható, ráadásul háromtagúvá apadtak.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4054

A New York-i Immolation sem éppen tegnap óta van a pályán. Az 1980-as évek végén alakultak, és bár 1991-es bemutatkozásuk, a Dawn Of Possession fölöttébb kedvező visszhangra talált death metalos körökben, a piacot akkoriban elárasztó extrém zenei dömping valósággal megfojtotta a színteret.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2764

Erőteljes, electro-nu death metal. Képzeljétek el. Azt is képzeljétek hozzá, hogy a dobos egy csaj. Igaz, nagyjából csak a kettő-négyet tudja hozni végig, de legalább van csaj a zenekarban. Izé.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3112

Atyaég! Reméltem, hogy így közeledve az év vége felé már kevés tavalyi megjelenésű rettenet kerül még a kezeim közé, de tévedtem. Az Illuminate egy német csapat, amely hosszú évek óta létezik, tavaly voltak pont tíz évesek, melynek megkoronázásaképpen megjelentettek egy válogatáslemezt - vagyis rögtön kettőt, 10-10 dallal.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3361

Svéd death/thrash, amiből azt, hogy svéd, három másodperc után meg lehet állapítani. Nem elemzem ki, hogy miért, tudjátok ti azt. A csapat amúgy érdekes módon nem túl fiatal, még '94-ben alakultak, három demó után jött ki az első lemezük '98-ban (közben volt némi tagcsere), 2000-ben a második lemez, után drasztikus tagcserék következtek.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4116

A régebben megjelent albumok közül most az Ill Nino került sorra 13 számos debütáló lemezével, mely előtt egy saját kiadású EP-jük jelent meg 2000-ben, amit nincs szerencsém ismerni. Nu metalt játszanak. Ámde, hogy ne legyen ilyen unalmas a dolog, bevetették a latin (Dél-Amerika) gyökerekkel rendelkező zenekari tagokat (és ilyen van sok, vagyis majdnem mindenki), hogy dobják már fel egy cseppet a súlyos riffelést egy kevés latinos ritmussal, illetve dallammenettel.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3067

Ha másért nem, az Impious azért lehet érdekes, mert a booklet egy kicsit nyomasztó stílusban megfestett, de nem rossz képregényt tartalmaz, amit rögtön el is olvastam jól. A dalszövegeket rejtették emígy a képregény buborékjaiba: ügyes, rákényszerítik ezzel a hallgatókat, hogy böngésszék át rögvest az összeset, mi meg megtudhatjuk, hogy egy konceptlemezzel van dolgunk.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3850

Az Ill Nino kezd elszakadni a nu metaltól, az utóbbi időben mintha a Soulfly-t hallgatták volna sokat, legalábbis Maxék utolsó lemezeit. Legalábbis erre enged következtetni az első súlyosnak ígérkező dalban a latinos leállós prüntyi, amit nem lehet mire vélni, és igencsak elüt az egésztől.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4336

A Chris Impellitteri gitárvirtuóz által vezetett és az ő nevét viselő amerikai társulat énekesi posztján emlékezetem szerint egyszer történt eddig változás, amikor 1988-ban Rob Rockot (zseniális heavy metal hang!) a Rainbow-t is megjárt hard rocker Graham Bonnet váltotta egyetlen album erejéig. A vele készült Stand In Line igazi kultikus anyag lett, főleg Japánban aratott fergeteges sikert, és a mostani amcsi sztárok közül bizony még a P.O.D. tagjai is hatásukként emlegetik!

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3256

Az enyhén szólva gusztustalan borító után ítélve valami death bandára tippeltem volna, de a Roadrunner azért tartózkodik ettől a stílustól egy ideje, gondoltam, akkor biztos metalcore. Az igazság valahol a kettő között van, vagyis metalcore helyett beúszott némi svédes hangulat (egyébként dánok), és a zene egészen addig tetszett is, amíg meg nem szólalt a vokalista.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4079

Nem értem, miért jó az, ha valaki szemenköpi a saját közönségét. Nem vagyok ugyan híve annak, hogy egy előadó ész nélkül mindig csak ugyanolyan produktummal szolgálja ki a rajongókat, amolyan "hozhatom a szokásosat?" módon, de azért a ló túloldalára sem jó átesni. Márpedig a főként a konzervatív japán piacból élő Impellitteri mester ezt tette már egy jó félévvel ezelőtt is, amikor napvilágot láttak az első hírek a 2002-es, rendkívül gyilkos System X lemez készülő utódjáról.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 5491

Nem lehet véletlen az album címének megválasztása Ihsahntól, hiszen ez a lemez egyfajta összegzése eddigi pályafutásának, az esszenciája annak, amit a zenéről és az alkotói szabadságról gondol. De ne szaladjunk ennyire előre.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3975

Bevallom, az év elején kissé elvesztettem a fonalat zeneileg, de úgy érzem, tavasszal megint sikerül majd felvenni a ritmust. Ennek talán első jele az volt, amikor az új Impellitteri album érkezéséről értesültem, melyen – ahogy a hírek szóltak – újra Rob Rock énekel old school témákat.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2977

Izmosan indít az If Hope Dies új cd-je, amolyan lehengerlő metal ez, amiben van metalcore, némi thrash, hardcore, és ha a gitártémák eredetét nézzük, akkor bizony heavy metal is. A második nótával már kicsit visszafognak a kezdeti aprításból, ez már inkább göteborgi metal, a refrén dallamoskás - ilyen aztán túl sok nem is fog előfordulni a korongon.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2905

Szintipop lemezként indul az új Impaled, aztán csak belevágnak újabb remekművükbe, kicsit tompa hangzással, de hörögve, s nem lankadva, extradallamos gitárszólóval. A csapat világa valahova a korai Carcass köré tehető, kvázi dallamos gitártémákkal, nem túl egysíkú dalfelépítéssel, fülbemászónak ható gitárszólókkal és véres-beles szövegekkel "operálnak".

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3826

A The Idoru a megboldogult Newborn másik fele, ha valaki nem követte volna esetleg a hardcore történelmet. 2003-ban alakultak, találtak egy énekest és vele jóval lightosabb zenét kezdtek játszani, mint az anyazenekarban. Kicsit punkos, kicsit furcsán alternatív meg emo is talán, picit hc, de ezekkel a kategóriákkal mindig bajban vagyok.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 5575

Manapság a black metal hattyúdalát éljük. Minden nap eltűnik valaki, az utánpótlás pedig gyönge lábakon áll. Elfogyott az újító szándék? Nincs már inspiráció? A black metal egy olyan műfaj, amely csak önmaga szülte szabályai szerint képes változni. A stabil pontok viszont mindig azok maradnak, történjen bármi. A saját hang megtalálása és a keretek közti egyenletes fejlődés és változás az, ami ezt a stílust még életben tartja. A reformok pedig nem tesznek jót a stílussal, bár kivételek akadnak...

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3271

Kiegészítő EP a Brand New... lemezhez, hiszen a dalok még az akkori érából származnak, ámde nem akarták kidobni a srácok az ötleteket, így lett belőlük ez az EP, amit 2005-ben rögzítettek. Egy nótával már korábban megismerkedhettünk, ez a The Valley Of Disappointment, ami a hármas Budapestrockanroll válogatáson ott figyelt.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 5717

Új kiadónál a norvég black scene egyik legeredetibb formációja. És az egyik leghülyébb arcfestést használó csapata. A külsőségekről lehet vitatkozni, kinek tetszik, kinek nem, és bár (szerintem) viccesek ezek a pingálások, azért vannak náluk butábban kinéző csapatok. Ugye.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4502

A The Idoru egyesek fejében amolyan csajos, sőt, emós zenekarként él, és habár érteni vélem, mi ennek az oka, a dolog ettől még nem lesz kisebb baromság. Mindenesetre aki a legutóbbi Monologue albumnál a csapat túlzott slágerességét kifogásolta, az a Face The Light hallatán sem feltétlenül válik majd rajongóvá, de attól ugyebár még semmi sem lesz jobb, hogy csak tíz embernek tetszik...

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 7164

Még jól emlékszem, amikor 2003 környékén egy interjúban az Immortal főnöke, Abbath arról beszélt feloszlásuk kapcsán, hogy nem látja már értelmét az Immortal életben tartásának, mivel mindent elmondtak e név alatt, amit csak szerettek volna.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3950

A svéd Enforcer esetében szinte szó szerint megismételhetném azt, amit tavasszal írtam a White Wizzardról, a fiatal csapat ugyanis ugyanabban az 1981-es stílusú brit heavy metalban utazik, mint amerikai kollégáik, sőt, még a kiadójuk is azonos. Az Earache valami miatt rápörögni látszik a farmermellényes, szegecses csuklószorítós retro-bandákra, ami addig nem baj, amíg ilyen színvonalú zenekarokat szabadítanak rá a világra, bár valahol azt is meg tudom érteni, ha két dal után ugyanúgy kikapcsolod és félredobod az Enforcert, mint mondjuk az utóbbi években szintén nagy számban előözönlő retro-thrash csapatokat.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3947

Van pár csapat, aki töretlenül készíti újabb és újabb lemezeit, fikarcnyit sem törődve az éppen aktuális trendekkel. Az death metalban utazó Immolation is ilyen. Idei korongjukkal sem vettek vissza a tempóból, hihetetlen intenzitással nyomják a brutalitást az arcunkba.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3567

A kaliforniai Bleeding Through-t a metalcore korszakban valahogy elkerülte az igazán nagy reflektorfény, de a háttérben építkezve azért elég jól megtalálták a helyüket a színtéren, Magyarországon is többször jártak, szóval nálunk sem számítanak ismeretlennek. Ez már a hatodik stúdiólemezük, vagyis korántsem nyeretlen kétévesekről van szó, és noha élőben még nem volt szerencsém hozzájuk, amennyiben hihetek a beszámolóknak, a hattagú formáció (a klasszikus kétgitáros felállás mellett billentyűsük is van) igencsak meggyőzően nyomul a deszkákon.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 9409

Ez a veterán csapat negyedik albuma, a harmadik a Metal Blade kiadónál, és azt már a borító és a szövegek ismeretében meg lehet állapítani, hogy nem barátkoztak meg igazán a kereszténységgel legutóbbi albumuk óta sem. A borító egyébként Andreas Marschall munkája, és remekül sikerült, bátran lehet vele riogatni vallásos ismerőseinket.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 10303

Amikor a tavalyi év utolsó napjaiban tragikus hirtelenséggel elhunyt az Avenged Sevefold dobosa, Jimmy „The Rev" Sullivan, nem fogadtam volna arra, hogy ennyire gyorsan elkészülnek a folytatással, de láss csodát, bő fél év alatt kihozták az új albumot.