Az új Cathedral ÁLLAT! Bár alapra Sabbath-osak még mindig, viszont igazi erő van bennük. A nyitó Voodoo Fire akkora riffel indít, hogy - ahogy az infólap is írja a Fu Manchu csak álmodozik arról, hogy ilyet írjon. Ez egy kicsit erős azért, de valóban nagy löketet ad az indításhoz.

Az ezt követő The Unnatural World erre még csak rádob egy bazi nagy lapáttal, ha valaki erre nem mozdul rá, annak botfüle van! A köv. Satanikus Robotikus - micsoda egy hülye cím! - viszont már a lassabban húzó fajtából való. '70-es évekbeli feeling árad a dalokból a '90-es éveknek megfelelő bika hangzás ellenére. A Caravan c. instrumentális dalocska egyértelműen a Planet Caravan-ra utal mind zeneileg, mind persze a címét tekintve. Lehet repkedni a sűrű füstben! A Kaleidoscope Of Desire vidám lüktetése meg olyan, mintha a U2 és az akusztikus Guns N' Roses találkozott volna pár percig.

Túlsúlyban vannak a "gyorsabb" nóták, amolyan igazi hömpölygés csak a The Omega Man-ben és a Dust Of Paradise-ban fedezhető fel. Persze nem kerek a lemez, ha nincs rajta rejtett track, most valami utcai zajongást hallhatunk. Ennek nem sok teteje van, valami érdekesebbet is tehettek volna rá, ha már ilyen eszméletlenül dinamikusak lettek a nóták. Doom híveknek egyértelműen kötelező a Caravan Beyond Redemption!