Nem igazán értem, hogy miért pont az első korongját adta ki újra az ex-kiadó az ultrasúlyos Crowbar-nak. Ugyan az azóta védjegynek számító lassan görgő tonnás riffek mellett Kirk Windstein jellegzetes vokáltémái már itt is ezerrel törnek elő a hangfalakból, de az albumnak még nem minden nótája 100 százalékos.

Számomra 80 százalékot ér a nóták színvonala és nem is a "hű de gyilkos nóták", hanem az ébredező egyéniség miatt.

Bónuszként két live felvétel is szerepel a korongon, a Fixation és a Four Walls, mely a Past And Presenten is helyet kapott, ezért ez előtt is egy cseppecskét értetlenül állok(ülök).