A Darkthrone eddig is vérbeli old-school black metalt nyomott, a mostani tizenkettedik albumon is ezt a hagyományt viszik tovább - és a jelző alatt most valóban a régi, Venom-nyomvonalbeli, korai fekete fémzenét kell érteni. Noha norvég zenekar, mégsem a norvég-jellegű sötétség dominál, inkább a régi, nyers megszólalású, rock'n'roll alapokra rakott brutalitás (black'n'roll?).

A hangzás meglehetősen csiszolatlan, pőre, - bár a Darkthrone-ra is jellemző az a minimalista hangszerelés, mint pl. a Venom (korai) albumaira.

Fenriz jellegzetes játéka, lendületes szegelése ezer körül is felismerhető, a gitáros/énekes Nocturno vicsorgása + nyers, zajos riffelése, régisulis szólójátéka mind-mind a black metal hőskorát idézik, amikor még szinti alig szerepelt egy valamirevaló fekete szívű banda zenei elképzeléseiben.

Úgyhogy aki nem vevő a COF/Dimmu-féle vonalra, hanem a black metal gyökereire kíváncsi, az nyugodtan tegyen egy próbát, a Darkthrone rajongók pedig úgysem csalódnak majd az új anyagban.