Erről a négy éve alakult holland dallamos death/black zenekarról írtam már nem is oly rég, előző maxijuk kapcsán, akkor (is) jókat. Azóta változott valamennyit a zene, a death persze maradt, illetve az is, hogy a klasszikus Metallica-ízt még mindig hallhatjuk helyenként. Olyan mintha a "fekete album" világát skandináv death metallal vegyítenénk.

Változatosabbak lettek a gitártémák, a riffelés - bár a szólók eléggé szokványosak a sebesség jegyében. Kimunkáltabbak lettek a kórusok és a háttérvokálok, az is igaz persze, hogy az előző anyagon nem is nagyon jutott szerephez a hangszerelésben ilyesmi.

Ami nekem negatívum, hogy az "elszállós pszichedelikus" gitárrészek teljesen eltűntek, ez a lemez "szárazabb" nyersebb lett, de - hogy félreértés ne essék - nem rosszabb. Ja, elfelejtettem: ez egy három számos promó maxi.