Elégedjünk meg annyi információval, hogy az Exit Music zenekar szegedi, és korábban már írtunk egy demójukról, ami – mint szegedi zenekarhoz méltó módon – ígéretes volt. A 2006-os demó óta hallhatóan összeért a csapat, mind a dalszerzést, mint az éneket tekintve.

Az abszolút házilag készült felvétel most sokkal inkább az alterock vonalat viszi tovább, lájtosabb, és másképp populáris, mint vártam. Így, most egy lemeznyi dalnál sokkal erőteljesebben előjönnek a hazai alter zenekarok hatásai – mindamellett, hogy a korábban említett Muse is tapintható helyenként (azokkal a Bellamys magasokkal nem biztos, hogy küzdeni kellene).

Ámde. A lemezről igazából egy-két dal ugrott ki több hallgatás után (Mi voltunk, Tudatalatti ébrenlét), a többire valahogy csak a vállamat vonogattam, bár az is tény, hogy nagyon nem az én világom ez a zene, hosszú távon kifejezetten fárasztott, egykaptafának éreztem a dalokat.
Rádióbarát, koncertbarát, egyetemista-barát, számomra túl szájbarágós szövegekkel, megjegyezhetetlen énektémákkal. Bevallom, ütősebb, maradandóbb anyagot vártam a demójuk után, de – mint említettem – nem én vagyok a célközönség.