Meglehetősen régen, hét éve jelent meg a Killing Joke legutóbbi lemeze, de most már szerencsére alakul a folytatás, ez az EP pedig az első konkrét előjel Jaz Colemanéktől. És azt kell mondanom, hogy amennyiben a Pylon utódja a két friss szerzemény szintjét hozza majd, igencsak érdemes lesz várni, ez ugyanis baromi ígéretes.

A brit alter/new wave/gót/poszt-punk/indusztriális/akármilyen úttörők esetében évek óta az eredeti felállást takarja a név, ami eleve jelent egy bizonyos szintet, én azonban azt bírom a legjobban ebben a mai Killing Joke-ban, hogy hiába beszélünk több mint negyvenéves zenekarról, akiknél az összes hangban ott kísért a múlt örökségének minden erénye, mégsem hat porosnak, avittasnak, amit hallunk. Sőt, még csak az efféle bandákat sokszor kísértő Motörhead-effektusról sem beszélhetünk (amivel amúgy önmagában szintén nincs baj, ha jó dalokkal párosul): az utóbbi pár lemez utólag hallgatva egyértelműen rendelkezik egy fejlődési ívvel, és a hosszas kivárás is azt mutatja, hogy az öregek nem akarják mindenáron a szájukat jártatni, amikor épp nincs mit mondaniuk. Ritka, de üdvös ez a hozzáállás.

Ahogy fentebb már említettem, a két új dal ennek megfelelően egészen óriási. A címadó a banda zajosabb, pörgősebb oldalát hozza, de egyszersmind azzal a bizonyos éteri sötétséggel, ami végig áthatja a számot: Geordie Walker zsizsegő-zakatoló riffelése és Paul Ferguson pumpáló dobolása legalább olyan védjegy, mint Coleman kissé papos, némi jó értelemben vett ripacskodástól sem mentes kántálása, de a lényeg, hogy a dallam és a tempó egyből a fülbe ragad. A Total, ha lehet, még jobban tetszik kissé elszálltabb hangulataival, monumentális, jelentőségteljes, ám végig ízlésesen csak a háttérből domináló szintis szőnyegezésével és Youth pulzáló basszusával. A refrén berobbanásai pedig kivételes dinamikát kölcsönöznek neki.

Az ábrát két remix teszi teljessé a legutóbbi lemezről. A Delete In Dub – Youth's Disco 45 Dystopian Dub nekem egyértelműen sok a maga savban áztatott, szétütött elektromosságával, az eredetiben is óriási Big Buzzból kanyarított, a folyós gitárok helyett a '80-as évek diszkós szintijeivel vastagon megkent, táncosra vett Motorcade Mix azonban baromi jó így is.

Várom a nagylemezt, ezek után megint igen sokat várok tőlük!