Lehet-e fát vágni a mocsárban? Erre a kérdésre keresi a választ a nagykanizsai Lumberjack Commando, ráadásul második EP-jén még sokkal nagyobb elánnal, mint tette anno a The Bad Memories Lodge-on. Néhány mondattal el is lehetne intézni az újfent négy tételből álló dalfüzért (de azért nem fogjuk): az irány ugyanaz a sludge metal találkozik a Pantera-féle groove dolgokkal, csak az ötös még nagyobb hangsúlyt fektetett a már eddig is meglévő erősségekre. A nyitó War precízen meg is mutatja, miről beszélek: a Péter Tamás/Jánosi Péter gitárduó riffjei még kiemeltebbek lettek, összehangolt dohogásuk már-már a Trouble-t idézi, míg Kun Ádám énekes is egyre biztosabban bánik a hangjával. És a nagy meglepetés az, hogy a stílusban megszokotthoz képest sokkal kevésbé bika és ráspolyos megoldásokat alkalmaz, ő inkább a régi vágású hard rock iskola híve, így a zene szikárságával ellentétben énektémái talán még finomodtak is az első EP-hez képest.

A kettes Lunar Journey egy igazi lassú középtempós mészárlás, ahol a cirkuláló gitártéma mellett a ritmusszekció lüktetése is igencsak betalál, akárcsak Ádám erősebben megnyomott sorai (refrénfronton például ez a legjobb az anyagról). A Helpless Rage egy precízen döngölő gépezet, ami mindent letarol maga körül, az az igazi, „széles terpeszben nyomom a derékból indított fejkörzést"-téma, még ha a bő negyedórás anyag egyetlen pihentetőbb momentuma is ebben a dalban bukkan fel. Végül a Heritage legsúlyosabb darabja, a már-már doomos Red Code zárja a mókát, a fenyegető veszély alattomosan kúszik felénk, majd a nyomasztó hangulatot itt is Ádám egészen finom dallamai oldják fel. Talán éppen emiatt a különös kétarcúság miatt, de jelenleg éppen ez a kedvencem tőlük.

Már a The Bad Memories Lodge is nagyon tetszett, de a Black Hole Soundban, Vári Gábor által producerelt (és akkor erről nem is mondok többet) Heritage-dzsel dőlt el végleg: a Lumberjack Commando bizony helyet követel magának a továbbra is egyre növekvő stoner/sludge színtéren. Oda is ülhetnek szépen valahová az Apey & The Pea és a Wall Of Sleep közé, pláne, hogy amennyire látom, elég céltudatosan is haladnak előre.