Minden igazi Motörhead fan joggal várta ezt a dupla koncertalbumot, melyen összesen 25 nóta szerepel. A lemez hangzása meglepően jó - vagy csak én vagyok egy kicsit szkeptikus a Judas Meltdownja után, mely hangzásilag nem az élő albumok gyöngye? -, és szinte érezni lehet, amint forr az ember körül a levegő, a jobbnál-jobb Motörhead klasszikusokat hallva.

Nincs sok lacafaca a nóták között - Lemmy konferálásán kívül -, nyomják az öreg rókák a rock'n roll-t, olyan mindent elsöprő hitelességgel, hogy a szobában is belendült a nyakam, miközben ezen sorokat pötyögtem. Piszkos nagy lendület van még mindig - szerencsére - bennük, és tisztelem Lemmy-t, hogy ennyi idősen is maradt az az igazi rock'n roll fazon, amilyen a kezdetekkor volt.

Süt az élet ebből a két korongnyi dalból. Tökéletes példa arra, hogy az igazi tökös rock'n roll miért ad szabadságérzetet.