A Mystery Gang sajátos csapat: távolról sem az én zenémet játsszák, azt azonban ostobaság lenne tagadni, hogy annyira hitelesen nyomatják az '50-es évek amerikai rockabillyjét, amennyire ez csak a Kárpát-medencéből lehetséges. És persze a dolog természetéből is fakad, hogy élőben működik igazán: pár éve a ZZ Top előtt ugyan eléggé elvesztek az Aréna nagyszínpadán, kicsivel korábban viszont láttam őket az igazi közegükben, valamelyik füstös klubban is nem kevés sör után (valószínűleg utóbbi tényező tehet róla, hogy ha megölsz, sem tudom megmondani, mikor és hol), és ott nagyon tetszettek. Egri Péterék őszinte örömzenélést produkáltak, ordított róluk, hogy baromira érzik és élvezik ezt az egészet, a produkció energiája pedig abszolút a legjobb, úgymond „hagyományos" rockbandákat idézte. Ez persze nem véletlen, hiszen a Mystery Gang képviselte vonal az egyik abszolút ősforrás. Ha ez a muzsika nem születik meg annak idején, most én sem írnám itt ezeket a sorokat, és vélhetően te is valami mást olvasnál.

Másfél évtizedes karrier után a trió nagy lépésre szánta el magát: a Megőrülök érted... az első magyar nyelvű nagylemezük. Mindez nem kevés kockázatot rejt magában, hiszen a csapat eddig is óriási hangsúlyt fektetett az autentikus előadásmódra, az '50-es évek Amerikájának megidézésére, és sokakban kérdésként merülhet fel, lehetséges-e az ilyesmi magyarul. Szerintem ezen már nem indokolt tanakodni: a Mystery Gang a maga teljes valójában is amolyan sajátos hungarikummá nőtte ki magát az évek során, szóval a lényegen mindez jottányit sem változtat, a hatás magyarul is ugyanaz. Nyilván nem kell tőlük hatalmas intellektuális magasságokat vagy nagy lírai elérzékenyüléseket várni, szimpla szövegek ezek az éjszakából, és kész. Tömör, de a zenéhez passzolóan veretes és őszinte sorokról van szó, a zene meg olyan, amilyennek megszokhattuk. Vagyis nyers rockabilly, ami nekem lemezen hallgatva hosszabb távon kicsit egybefolyik, különös tekintettel a vintage hangzásra – elvégre e téren is abszolút hagyományőrző a műsor –, élőben azonban garantáltan nem lenne ilyen problémám. Jól nyomják a srácok, na, nincs mit magyarázni ezen tovább. És a dolog őszinteségének köszönhetően rejlik ebben az egészben valami rosszfiús, rock'n'rollosan rebellis él is, amit ugyebár egy egész világ választ el a szánalmas műmacsóskodástól vagy a táncoló fekete lakkcipőktől.

Az album egyértelmű csúcspontja egyébként a Telepi gyerekek című opusz, amiben maga Ganxsta Zolee egészíti ki a Mystery Ganget (a záró Vedd át a ritmusban is kap egy kisebb szerepet), és élőben is bemutatták már itt-ott. Zolee-t alapból is bírom, az azonban meglepő, hogy ebben a zenei közegben is tökéletesen működőképesnek bizonyul. Zeneileg és szövegileg egyaránt abszolút telitalálat a nóta, simán elhallgatnék akár több hasonlót is. „Bézbóldzseki, ami amerikánó, de mégis szovjet az érzés", darálja Zolee – na, ez szerencsére magára az albumra egyáltalán nem jellemző. Zárt világban alkot a Mystery Gang, ehhez nem férhet kétség, de végtelenül hitelesen és professzionális módon teszik ezt, az ilyen típusú fanatizmust pedig mindig muszáj értékelni. Kicsit kilóg ez a lemez a Shock! profiljából, így a pontozásnak sem látom különösebb értelmét, a maga stílusában azonban teljesen kerek és ütős produkcióról beszélünk, ami garantáltan sokakhoz találja majd meg az utat a következő időszakban. Nyáron meg tessék elcsípni őket valahol koncerten is, érdemes!