A kaliforniai Night Demon egy újabb üdvöske a virágzó retro-heavy metal színtéren, akiknek második teljes nagylemeze idén április végén jelent meg a Steamhammernél. Kicsit későn jutott el hozzám ez az anyag, de végül csak felfigyeltem rá. A Jarvis Leatherby által vezetett trió 2011-ben alakult, azóta azonban mindenki lecserélődött a basszusgitáros/énekes körül: a mostani line-up Dusty Squires dobost és Armand John Anhthony gitárost takarja, a zene pedig hagyományőrző heavy metal az ősi NWOBHM bandák-nyomán.
A zenekar kapcsán legtöbbször az első két Maiden a hivatkozási alap, amiben van is igazság, a magam részéről azonban erősebbnek érzem az olyan kisebb bandák hatását, mint az Angel Witch vagy a Satan. És persze az is sokat elárul, hogy első igazi turnéjukat a Diamond Head és a Raven társaságában adták az Államokban. Túl nagy dolgokat persze nem kell várni a Darkness Remainstól: ez szimplán csak tíz jól összerakott nóta a fentebb említett zenekarok csapásán továbbhaladva, úgy zeneileg, ahogy az énekhangot tekintve is. Leatherby orgánuma ugyanis kifejezetten kellemes és erős: otthon van a magas tartományokban, de mellőzi a falzett sikolyokat, dallamai pedig kifejezetten ülnek, ami ragadóssá teszi a Night Demon zenéjét. Az alapvetően rövid, három- négyperces dalok kapcsán ugyan néhol kifejezetten erős áthallások is vannak, de ha elfogadod, hogy ez a lemez sem a heavy metal forradalmasításáról és megújításáról szól, akkor biztos, hogy élvezni fogod.
|
megjelenés:
2017 |
|
kiadó:
Steamhammer / SPV |
|
pontszám:
7 /10 Szerinted hány pont?
|
A műfaj hőskori klasszikusaihoz hasonlóan hihetetlenül gagyi klippel megtámogatott, slágeres Welcome To The Night vagy a középtempósan induló Stranger In The Room ugyanúgy jó, ahogy a rockos riffelésű Life On The Run, amelyről a Saxon – vagy a szintén ígéretesen indult, mára azonban földbe állt Vanderbuyst – ugrik be. A Maiden Hell kapcsán pedig talán fölösleges is leírni, kikre hasonlít, de a Dawn Rider és az instru Flight Of The Manticore után is simán fizethetnének jogdíjat Harriséknek. Szerencsére a lemez vége is tele van jó dalokkal, a Black Widow és az On Your Own szintén a legszebb brit hagyományokat idézik, az epikus címadó pedig némi Zep- és Thin Lizzy-hangulatot is felvillant. A limitált verzión pedig ott Turn Up The Night és a We Will Rock You feldolgozása is.
Ugyan jó kis lemez lett a Darkness Remains, viszont akkor se maradsz le túl sokról, ha kihagyod. A műfaj szerelmeseinek viszont érdemes begyűjtenie, a nyilvánvaló kópia-jelleg ellenére ugyanis kifejezetten jó a zenekar.