Számomra is mindig öröm, ha egy friss, különleges hangzású csapatról írhatok, de mint az közismert, a különleges nem minden esetben egyenlő a szenzációssal. Itt ez az eleve meghökkentő nevű ausztrál trió, illetve második albumuk, amelynek "megfejtése" nem kis fejtörést okoz nekem.
|
megjelenés:
2002 |
|
kiadó:
Lunasound Recording / Record Express |
|
pontszám:
?! /10 Szerinted hány pont?
|
Kétségtelen, hogy amit ők játszanak, azt mástól ugyanígy aligha hallanánk - kérdés, hogy akarjuk-e egyáltalán hallani... Régiesen nyers megszólalás és roppant zsibbasztó ének jellemzi a korongot, a zene pedig az ősi doom/pszichedelia sajátos keveredése a funk, dub, jazz stílusokkal és ki tudja, mi mindennel még. Öntörvényű módon, megalkuvás nélkül, piac-diktálta szempontok figyelmen kívül hagyásával alkotni becsülendő dolog, ám amikor a végeredmény öncélúba csap át és a hallgató tűrőképességének tesztelésére alkalmas csupán, akkor hiába minden.
Szívesen mondanám, hogy a Nunchukka Superflyra az utóbbi kitétel nem érvényes, csakhogy amíg erről biztosan meggyőződnék, valószínűleg annyiszor kellene végighallgatnom ezt a CD-t, ahányszor képtelen lennék rá...
Szóljon hozzá!