A borítón egy csajszi mutatja be a középső ujját egy jófajta chopperen csücsülve. Gondoltam, hogy valami mocskos kis motoros rockot rejt az album (jó-jó, a Rise Above nem erről szól). A nyitó Blue Stone első pár másodperce a néhai Sex Actiont idézte számomra, azonban itt mégsem erről van szó, hanem jófajta stoner rock gomolyog a hangfalakból.

Amolyan egészséges lazasággal előadott lendületes zene, amitől felszabadultabb lesz az ember és nem lehangolt. Persze blues sémákra épülő dalok is szerepelnek a lemezen, ha már a címben is utal rá a brit csapat. A pszichedelika sem hiányzik a repertoárból (plö Shine eleje). Az énekes fickó sem akar szerencsére egy újabb Ozzy kópia lenni, karcos, erős torka karakteres dallamokkal tölti meg a szerzeményeket. A basszus alapra épülő Snail Hook talán a legsabbathosabb darab, és mégsem vált szimpla másolattá. Rejtett track: már meg sem lepődtem az értelmetlen bohóckodáson. Csak azt nem értem, hogy miért kell ezért a marhaságért 15 perc semmit végigpörgetnem?!

Túl sok eredetiséget ugyan nem tartalmaz a korong, de aki csípi a laza stoner zenéket, annak minden fenntartás nélkül ajánlom a Time Travelling Bluest!