Zach Slaughter 2018-ig szegecses bőrkesztyűbe bújtatott, felemelt középső ujjal mondott ellentmondást nem tűrő nemet a hamis metálra. Aztán megérkezett a harmadik nagylemez, a Way Of The Road, amely elődeihez képest sokkal szellősebb, lazább muzsikát tartalmazott, és kicsit olybá tűnt, mintha megpróbálták volna vele megcsinálni a saját fekete lemezüket. A módosított irányvonal azonban nem feltétlenül működött – pontosabban akár működhetett is volna, csak épp a dalok többsége nem volt elég acélos – és a rajongók sem ölelték éppen keblükre. 2022 így aztán új nagylemez mellett hátraarcot is hozott, a Paid in Full cím pedig talán arra is utalhat, hogy megfizették az „eltévelyedés″ árát.

Persze lehet, hogy szó sincs ilyesmiről – készséggel elismerem, hogy minden tényalapot nélkülöz a spekulációm –, de az biztos, hogy ez itt egy egyértelmű és kérdések nélküli visszatérés az első két nagylemezen megszokott zenei világhoz. A borító ismét full old school, a logó sincs sötétségbe burkolva, és a dalok újra csak abba a kamaszmetálvilágba visznek vissza, ami annyira jól állt nekik induláskor.

A kezdő, középtempós címadót indító rövid felkonf például olyan, mintha véletlenül a legelső LP-t, az 2011-es Head Öf The Packet (lásd Ride The Beast) tettem volna be, a Long Live The Fist kezdő riffje pedig végképp eloszlat minden kétséget: a horzsoló gitártémák rögtön megmutatják, hogy az ököl nem csak hogy örökké fog élni, de még újra régi önmaga is. A Crush Kill Destroy ugyan dallamosabb, de tele van ez is remek ikergitáros témákkal, és azután, ellentétben az előző anyag Heart Of Riójával, a Blackout csak címében emlékeztet a Scorpions dolgaira, ez ugyanis egy szélvészgyors speed metal téma, jófajta ökölrázós középrésszel megfűszerezve.

A középtempós Madman kicsit talán szürkécske, de a tempós For The Last Time megint csak tök jó, a Heavier Than Metal ezzel a címmel meg mi más is lehetne, mint egy tízpontos, ikergitáros, fogós Skull Fist-himnusz, kábé a No False Metal vagy a Sign Of The Warrior receptje szerint. Ez persze nem új dal, hanem a legelső EP címadójának ráncfelvarrt verziója, ami ebben a formában köröket ver az eredetire és remekül illik is ide. A mindössze 33 perces anyagot a szélvész Warrior Of The North zárja, a végén pedig egyértelműen kijelenthető, hogy a Paid in Fullal szerencsére magára talált a Skull Fist, és a 2018-ban vett vargabetű után Slaughter kapitány ismét helyes irányba állította a hajót. Azt sajnálom csak, hogy időközben az első tiszt Johnny Nestát (a.ka. Johnny Excitert) valamelyik viharos hullám lesodorta a fedélzetről, így a 2015 óta stabil legénység egyelőre háromszemélyesre fogyatkozott.