A név és a borító enyhén szólva nem sok jóval bíztat és a balsejtelmek igazolódni látszanak, amint az intro után felcsendül a Symphony X-nek egy speed metalosabb változata a War Of Troy nóta képében.

Azért, mint kiderül, nem olyan vészes a helyzet, jobbára visszafogottabb tempókra áll be a csapat a továbbiakban, igazodva Michael Romeóék, Yngwie Malmsteen és Mark Boals stílusához.

A gitárszólók megmaradnak az élvezhetőség és a jó ízlés határain belül, az ének is kimondottan kellemes, csak hát az egészet töviről hegyire ismerjük már korábbról, úgyhogy oda a meglepetés...