Nyomtatás
Kategória: CD kritika
Találatok: 4289

synaptik_cTeljesen véletlenül botlottam bele a Synaptik idén márciusban megjelent második nagylemezébe, a Justify & Reasonbe, de az ötszámos lemez már első hallgatásra meggyőzött. Annak ellenére, hogy leginkább technikás prog.-powernek nevezhető zenéjük nem éppen habkönnyű hallgatnivaló, mégis könnyen találhat benne fogódzót bárki, aki kicsit is fogékony az ilyesfajta muzsikákra. Bár a 2012-ben alakult brit ötös a durvábbik végén fogja meg a power metalt, azaz thrashes, illetve deathmetal-riffek is bőven akadnak a dalokban, mindezt kifejezetten fogós, dallamos énekkel párosítják.

És ha ennek olvastán legszívesebben teli torokból üvöltenéd, hogy „NEVERMORE!", akkor nem is állsz messze a valóságtól. Warrel Dane-ék hatása ugyanis több mint egyértelmű a Synaptiknál: ahogy az a norvég Communicra is igaz, úgy esetükben is elmondható, hogy jól hallhatóan igyekeztek annyira közel kerülni a mesterek zenei világához, amennyire ez csak lehetséges. Zeneileg totál adja magát tehát Loomisék munkássága, mindehhez pedig még John Knight vokalizálása is erősen hajaz a középtartományokban mozgó Warrelre. Abban azonban kissé más a Synaptik, hogy esetükben valamivel talán hangsúlyosabb a progresszív elemek jelenléte, de a dalok karaktere így is leginkább egy melodikusabb megközelítésű Nevermore-t idéz. Mivel pedig az ilyesfajta muzsika hiánycikk manapság, meg tudom bocsátani a csapatnak, hogy kis rosszindulattal egyszerű kópiának is titulálhatók.

megjelenés:
2017
kiadó:
The Snakes On Fire Records
pontszám:
7 /10

Szerinted hány pont?
( 11 Szavazat )

Ha viszont ezen túllép az ember, akkor nem tagadható, hogy dalaik kifejezetten fogósak, karakteresek és jók. A progosabb Human vagy a lassan hömpölygő, majd később begyorsuló, majd' kilencperces Conscience épp úgy ülnek, mint a death metalosan induló, de kevésbé megtekert nyitó The Incredible Machine, netán a könnyedebb, warreles falzett-sikolyokat is bedobó White Circles, illetve a death metal riffelést ragadós énekkel vegyítő Esc Ctrl. És ezzel a sor végére is értünk, mivel azonban mindegyik dal meghaladja a hat percet, az album még így is veri hosszban a Reign in Bloodot.

Ugyan a Synaptik nem találta meg még a saját hangját, a Justify & Reason igencsak ígéretes anyag. Ha legközelebbre sikerül némi egyéniséget is magukra szedniük, akár még komoly tényezővé is kinőhetik magukat. Addig pedig bátran ajánlom őket azoknak, akiket a nyilvánvaló zenei áthallások nem zavarnak. (A lemez CD-verziójának kétféle kiadása jelent meg: a dupla CD formátum a komplett debüt nagylemezüket is tartalmazza, míg a szimpla verzióra négy számot tettek fel a bemutatkozásról.)