watain_cBizony, vad üldözésbe kezdett ötös sorszámú LP-jén a svéd Watain, az ilyesmi pedig ritkán szokott eredmény nélkül maradni. A három évvel ezelőtti, már merészebb húrokat pengető Lawless Darknessért egyaránt megkapták a hazai Grammyt és az első vaskos fikázásokat is persze, a folytatásra mégis három évet kellett várni. Fuck Off, We Murder – mondja a legújabb, soron kívüli maxijuk címe (rajta a címadó feldolgozás, Jesus Christ „GG" Allintől), és én úgy tudtam, hogy tényleg. Ennyire nem vészes a helyzet, a The Wild Hunt most még csak nem is igazán ijesztget, sokkal inkább szórakoztat. Észrevette ezt a svéd közönség és a Century Media is, ezért is tarolhat sosem látott szélességben Erik Danielssonék kaszája, én legalábbis így gondolom. Itt, ezen a színpadon van a helye a Watainnek, én legalábbis régóta ide vártam őket – csupán arra nem gondoltam, hogy ilyen, szinte drámai hirtelenséggel teszik helyre magukat.

megjelenés:
2013
kiadó:
Century Media
pontszám:
6,5 /10

Szerinted hány pont?
( 19 Szavazat )

Elismerésre méltóan stabil felállású skandináv triónk ezúttal igazán vérbő, áramvonalas extrém (?) metalt játszik. Azt, hogy mi is a black metal valójában, persze továbbra sem tudjuk, de a Watain hallhatóan nem szeretne már abban a ligában játszani, amelyben a megelőző bő évtizedben megbízható oszlopnak számított. A The Wild Hunt ennél sokkal, de tényleg sokkal többet akar markolni. Vadul kapkod minden irányba (mogorva, epikus, dallamos thrash lehet ez végül, valamikor), tulajdonképpen ennek a változatosságnak az álcája mögé bújtatva tanácstalanságát. Mert azért minden, egy adott formula mellett elkötelezett banda számára pánikba kergető pillanat, amikor ráeszmél, hogy felvállalt stílusában nincs már mondanivalója. Ezt érzem az olyan régivonalas dalok hallatán, mint a De Profundis vagy a Sleepless Evil, a zenekar pedig keresi is a kiutat. A lemez mértani közepén például előrukkolnak egy olyan epikus balladával (They Rode On), ami jelen formájában sajnos egyenesen vállalhatatlan a Watain számára. Nem a végig dallamos ének (felhabosítva női vokállal) vagy a tempó miatt, leginkább a dal atmoszférája tájidegen.

E fura kavarás állatorvosi lova legyen mégis a The Child Must Die, amelyről hallgatóan teljesen mást gondol az énekes és Pelle Forsberg gitáros, a végeredmény pedig éppen annyira sokkolóan sötét, mint amikor Vince Neil azt visítja negédes mosollyal, hogy Shout At The Devil. Szörnyűséges mennyiségű szart (is) fognak mindezekért Erikék a nyakukba kapni a közeljövőben, nem is célom ezt fokozni, de a változás mibenlétét és nagyságrendjét szerettem volna érzékeltetni. A zenészi teljesítmények mindazonáltal akár kiemelkedőnek is nevezhetők (Pelle például itt-ott igazán nagyszerű a gitáron), már amikor a túlproducelt hangzás (kikeverője a jól bevált Tore Stjerna, Necromorbus Studio) éppen nem kergeti vásári mulatságba az előadást. Az énekhang valódiságában konkrétan nem hiszek, de itt és most helyénvalónak találom, ahogy Danielsson törekvését is a változatosságra. A kalapomat őszintén megemelni ellenben egyetlen pillanatban sem tudom, az én ízlésem és a brigád törekvései ezúttal nem találkoztak.

A mai színtér talán legszínpadiasabb csapata ezzel az igen nehezen komolyan vehető anyaggal egy abszurd drámát alkotott, annak minden velejárójával. Amennyiben nincs igazam, akkor ők pontosan érzik ennek az ügetősre vett tempójú, hosszan elnyújtott hódító hadjáratnak a végcélját, és csak én maradtam az árokparton, fejet vakarva.

Hozzászólások

1
Flagellator1974
12 years ago
Trve, nem trve :D
De sokat olvastam erről "anno domini" a Stygian Shadows-ban... galambküldözgetés, beszólogatás, belepofázás... a főszerkesztő már azzal tükröt állított a hazai bm-ideologisták elé, hogy leadott pár interjút különféle bandákról itthon és külföldön, akik egész hozzáállásukkal képviselték a trve-vonalat. (Csak két példa a halálmetálligából: Age of Agony és Nunslaughter.) De vannak még páran, akik munka, család mellett készítenek lemezeket, koncerteznek. És nem adják el magukat.
Nem akarom én ezzel a vitát tovább gerjeszteni. Nincs trve meg nem trve, csak hozzáállás van. Nem tudom, hogy van ez, de hosszú évek óta elvagyok a régi Bathory, Blasphemy, Hellhammer meg Celtic Frost lemezekkel, a ma létezők közül meg a Mayhem-et szoktam elővenni. Ez a Watain meg nem tetszik.
Éljenek a galambok :)
Like Like Idézet
0
Coven
12 years ago
Nagyon egyszerűen meg lehet határozni, hogy mi a trú és mi nem.
Ami szívből jön, ami őszinte, amit a zene szeretete miatt alkotnak meg, az trú. (ebbe beletartozik a kásás villanyborotva hangzású, klasszikus szabvány black és a szimfonikus, dallamos black metal is..)
Amit más okokból, az már nem az.

Az pl. nem trú, ha egy zenekar a 90-es évek eleji bandákat másolja annak minden papírformájával együtt, egy képzeletbeli black metal kódex szerint. ha egy zenekar kísérletezik, más irányokat próbálgat, de mindez belőlük jön, az már true.
Szerintem.
Like Like Idézet
0
Nornagest
12 years ago
Hogy mi a trú a bm-ben? Erről vég nélkül lehetne vitázni, én csak annyit tudok mondani, számomra mi a trú. De beszéljen maga a zene:

https://www.youtube.com/watch?v=uc8p4HFlYl8

Ebben a számban minden benne van, ami számomra a black metal érzést jelenti, a képi világtól kezdve a hangzáson át a gitárdallamokig minden. Az igazi bm számomra ez, ezért valahol minden, önmagát blacknek nevező bandától valami ilyesmit várok. De persze nem biztos, hogy feltétlenül nekem van igazam, csak gondoltam leírom mit gondolok a trúságról, hamár szóba került.
Like Like Idézet
0
Abracadabra
12 years ago
Egyáltalán "nem mondod meg a frankót". Én kíváncsi vagyok a véleményedre, mint ahogy másokéra is! Mi számít trúnak BM-ben? Ez mindig egy olyan téma lesz, amin pengeélen táncolnak az emberek.
Szerintem a komoly hozzállás spirit megmaradt Watain esetében, csak a dalszerzés módja és maga a dalok változtak...
Like Like Idézet
2
Nornagest
12 years ago
Mi a trú és mi nem? Azért nem kell a műfajok nagy szakértőjének lenni ahhoz, hogy egy női énekkel operáló számról eldöntsük black metal-e vagy sem...de nem akarom én itt "megmondani a frankót" senkinek, mit kell trúnak tartani és mit nem...szerintem a Watain jégre ment ezzel a lemezzel,ennyi. Az meg külön csalódás hogy nem akarnak már "abban a ligában" játszani ahol eddig, főleg annak fényében hogy milyen elkötelezettek voltak (vagy legalábbis annak mutatták magukat)
Like Like Idézet
0
Abracadabra
12 years ago
Mi a trú és mi nem? Ha már Watain sem trú, akkor mi kell, vérontás élőben? Vagy a trúságon csak a zenei dolgokat kell érteni?

Mondjuk sokaknak teli a hócsukája az interjúkban való keménykedésekkel. Pl megverni azokat, akik nem megfelelő banda pólóját viselik koncerten, soha semmi viccelődés, humor kizárva stb... azokat is megverni.
Like Like Idézet
1
asdasd
12 years ago
Idézet - Nornagest:
Épp ez az hogy nem trve! Ha az lenne nem vitatkoznék itt mindenkivel már majd' egy hete!:)


A kérdés az, hogy baj-e, hogy nem trú.
Nekem például nem.
Like Like Idézet
0
Nornagest
12 years ago
Épp ez az hogy nem trve! Ha az lenne nem vitatkoznék itt mindenkivel már majd' egy hete!:)
Like Like Idézet
0
Abracadabra
12 years ago
Idézet - Nornagest:
"más bm lemezen is volt női vokál korábban"
Ami pedig az interjúkat illeti, szerencsére még vannak olyanok a bm színtéren akiket komolyan lehet venni, csak sajnos egyre kevesebben. Eddig a Watain is közéjük tartozott, most már nem. (Még ha az imázst kicsit túlzásba is vitték, zeneileg egyértelműen hitelesek voltak.)


:) Mi változott szerinted? Még most is tud Erik olyanokat mondani, ha akar... :D Valahol ő is ember, ezt el kell fogadni. Én nehezen tudom elképzelni, hogy túl sokáig lehet a sötét oldalon élni teljes mértékben az elvek alapján. Ez most sokakat kiakaszthat, de így van. Szerintem megtalálta a saját arany középútját, ami még trve. Pluszban hiába faggatják, úgysem fog beszélni róla.
Like Like Idézet
0
Nornagest
12 years ago
"más bm lemezen is volt női vokál korábban"
Igen tudom, ezért is írtam azt hogy nem túl nagy találmány ezzel "újítani". (pláne hogy ez sose volt egy jó ötlet, általában olyan tini-divat-blacket eredményezett mint a Cradle, Mystic Circle stb).. Ami pedig az interjúkat illeti, szerencsére még vannak olyanok a bm színtéren akiket komolyan lehet venni, csak sajnos egyre kevesebben. Eddig a Watain is közéjük tartozott, most már nem. (Még ha az imázst kicsit túlzásba is vitték, zeneileg egyértelműen hitelesek voltak.)
Like Like Idézet

Szóljon hozzá!

Küldés (Ctrl+Enter)