Az apokaliptikus víziókban amúgy is igen gazdag 2020-as év szinte üvöltött egy Zeal & Ardor-kiadványért, amely könyörgés végül a Wake Of A Nation EP képében talált meghallgatásra. A formátum aligha lep meg bárkit is, az idei év slágerterméke – a jól ismert okok miatt – kétségkívül a középlemez, no meg persze a koncertfelvételek. Ez esetben mégis egy kicsit másként áll helyzet, Möszjő Gagneux határozottan a jövő évre célozta be a Stranger Fruit folytatását egy teljes értékű LP-vel, amely tervet a tavasz végi/nyár eleji USA-beli események írták át, hogy aztán a választások környékén történő megjelenéssel kapjon az egész még egy kis plusz fűszert. A múlt savanyú földjében kapirgáló produkcióból ez alkalomra napjaink filmzenéje lett.

Saját elmondása szerint az anyai ágon afroamerikai származású Gagneux képtelen lett volna csendben maradni ebben a helyzetben, és ezzel nehezen tudnék/akarnék vitába szállni. Az EP üzenete egyértelmű és egyenes, de szerencsére e mellé kellő súlyú és minőségű zenét is sikerült a hanghordozóra pakolni. A Zeal & Ardor annak idején (nem is olyan régen) a fekete muzsika és a black metal szentségtelen házasításáról vált hírhedtté, és azóta az egyszeri zenei poénnál jóval többé forrta ki magát, olyasmi élő teljesítménnyel megkoronázva, ami valóban párját ritkítja a komplett színtéren. Valószínűleg nem ez volt az eredeti szándék, de a Wake Of A Nationt hallgatva egyfajta esszenciáját vélem felfedezni a Z&A-táborban eddig történteknek, a Stranger Fruiton már megkezdődött letisztulás további kikristályosodását.

A „klasszikus" ismertetőjelek mind itt vannak sorban, miközben Gagneux bátran nyúl a régisulis blues, doom, vagy akár a grunge irányába is, ha úgy tartja kedve. A zajból, koszból, kontrollálatlan dühből akad most egyértelműen kevesebb, ami nálam ezúttal is betalál. Határozottan ezt az EP-t ajánlanám bárkinek, aki most szeretne megismerkedni ezzel az alakulattal, már csak azért is, mert elmesélni, puszta szavakkal körülírni újfent roppant nehéz lenne a sztorit. Az első dal után úgyis nagyjából mindenki el tudja már dönteni, kíván-e ebből többet a szervezete. Az At The Seamsnek mindenképpen érdemes adni egy esélyt, ez ugyanis az újkori Z&A-sláger, olyan gyilkos aurával, amely csordultig feltölti a fejeket. Máskülönben pedig a Wake Of A Nation annyira változatos a maga 17 perces terjedelmében, amennyire ez csak lehetséges.

Pont 2020-ban ne adnál neki egy esélyt?