0-9 A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y
Z

Az Arc öntevékeny csoport annyira kretén szövegvilággal van felszerelve, hogy néha már nekem is fáj. Pedig hajdanán az A.E. Bizottság jól megedzett, de úgy látszik a XX. század végén ismét sikerül egy fiatal debreceni csapat révén "katartikus megtisztulásélményt" átélnem.

Nem is tudom már hányadik anyagánál tart a debreceni Arc Öntevékeny Csoport, de szerintem nem is ez a lényeg. Ezúttal sem komolyodtak meg a srácok, dalaikban szokás szerint a kegyetlen élcelődő humor és a valóság gegjeinek megzenésített baromságai kaptak hangsúlyt.

Nem tudom elhallgatni, mikor először megláttam a zenekar nevét, visszahőköltem, "te jó ég", majd ezer gondolat cikázott át rajtam, biztos valami trappolós, klisés zenét rejt a kazetta. Bocs!

Érdekes, de míg a legtöbben a magyar metal színteret a tradicionális fémet játszó együttesekkel azonosítják – Pokolgép, Ossian, Rotor stb. -, addig meglátásom szerint hazánk igazán értékelhető underground zenei stílusirányzatát egyre inkább az extrém metal jelenti.

2005. áprilisában készítette a tatabányai Agregator ezt a két számos "jelenléti" demót, bemutatandó, hol is tartanak mostanság. Bár ennek is már lassan egy éve.
A két dal sokkal könnyebben befogadható, mondhatni slágeresebb (még Dark Tranquillitysebb), mint a nehezen elkészült A semmi ágán című lemezük.

Ha nem tudnám, hogy ez ugyanaz a zenekar, mint az Új világ demónál, nem hinném el. Ami ott még Machine Heades nyomulás volt, az itt már egy érettebb, zeneibb, minden tekintetben önállóbb alkotás, mondhatni kifejezetten nem Machine Heades.

Ha aktualitását venném figyelembe a To Many, Peace Is demónak, akkor talán nem lenne ildomos írnom az After All 1997-es kazettájáról, de mivel a zenekartól egyelőre csak ezt a felvételt tudtuk beszerezni, minden érdeklődő kénytelen lesz beérni ezen anyag bemutatásával.

Az Ann My Guard mögött gyakorlatilag szinte egy személy áll, Tóth Eszter Anna, aki saját maga írta, és rögzítette a dalokat (a dobok kivételével). Ám mielőtt fejvesztve menekülne mindenki, elmondanám, hogy a leányzat a békéscsabai Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában végzett klasszikus fuvola szakon (nyilvánvalóan fuvolát is hallhatunk a nótákban), szóval vélhetően nem két hónapja csodálkozott rá két egymás mellett álló hangjegyre.

Már a kazetta külseje is ígéretes, amihez ha hozzápasszintom a szalagon hallható zenét, akkor nem kétséges, hogy a demók nirvánáját kapjuk kézhez. A gödöllői csapat olyan természetes eleganciával vegyíti az igazi tradicionális magyar népzenét a rockzenével, hogy az ámulatba ejtő.

angertea_cKedves kis válogatást készített az Angertea, főleg azok számára, akik figyelték őket a kezdetektől.
1996-ban alakult a csapat és gyakorlatilag az első felvételeiktől az utolsóig mindegyikről fellelhető itt egy-egy nóta, plusz némi multimédia, amire később térek ki.

Progresszív-power metalként határozta meg stílusát az Ad Astra. Harapósan indul az Újra Úton, témáiban hol a Dream Theater, hol korai Queensryche, sőt, nekem kissé a Lethal emléke is felsejlett.

Igényes kivitelezésű demó CD-vel debütál az öt lányból álló együttes, amelyben dobos poszton Mentsik Anita szerepel, ő már a 90-es évek pesti underground metal bulijain is nyomult különböző formációkban! Bemutatkozásnak megfelelő hosszúságú a felvétel és a hangzást is rendben találtam.

Ad AstraRégi-új demó ez: az újdonságot az énekes jelenti, hiszen az előző felvétel óta sikerült új torokra szert tennie a csapatnak, ami valljuk be, nem is baj, sőt. A gyenge pont ott rejlett náluk. A zene eddig is tetszett, most sincs másképp: kicsit Nevermore-ízű power, ahogy azt korábban is elemeztük.

Az Amphion elődje még 1999-ben alakult, AzBest néven, aztán ahogy az lenni szokott, átalakult, formálódott, 2002-ben pedig már a mostani néven léptek fel. 2003-ban adták ki az első demót, idén pedig a másodikat.
Lássuk.

Merész vállalkozás a budapesti Electric! részéről zenéjüket kazettaalbumként megjelentetni. A csapat rock'n'rollos, punkos alapú muzsikája elsősorban motoros találkozókon, bulikon teremthet hangulatot. Vidám, slágeresbe hajló nóták sorjáznak a szalagon, a hiányosságok mellet azonban nem mehetek el, mivel itt már nem demóról van szó.

Szolnokon a Denevér Tehetségkutatón Bakó "kollégáék" már előkelő díjazásban részesítették a budapesti zenekart, ha jól emlékszem közel 80 résztvevőből 8. lett az Amnézia. Engem azért ez nem jogosít fel arra, hogy hanyatt essek tőlük.

Cseh zenekar a láthatáron! Ráadásul nem is olyan rossz. Felettébb igényes, mind a kivitelezés, mind a zene, és a dalok megszólalására is adtak. Kellemes, gitárdallamokkal indul a 7 számos anyag. Ekkor még nem igazán sejthető, hogy mi vár az emberre, ha tovább hallgatja.

Az Amadea 2003-ban indult, sőt, 2005-ben egyszer már fel is oszlatták magukat, a zenekar történetét pedig a még szintén 2005-ben lezajlott újjáalakulástól számítják a tagok, akik a mellékelt kép alapján szemtelenül fiataloknak tűnnek.

Úgy fest, Acélos Balage-zsal gyerekkorában rengeteg mesefilmet nézethettek meg a szülei, hősünk ugyanis rendesen rágyógyult a rajzfilmhősös zenekarnevekre. Először ugye ott volt a Fürgerókalábak, most meg Giovanni Gatto a Macskafogóból. És a humorherold punkos hülyülés helyére beérkezett a bunkóhárdkór. Abból a fajtából, amit például a Pro-Pain művelt, amikor még jó zenét csinált. Meg nyomokban rock n' rollt is tartalmaz a termék, olyan Lemmy-félét.

A 6 tagot számláló Altar Of Storms nem mindennapi vállalkozásra adta a fejét. Zenéjükben a műfajok olyan keverését prezentálják, amit itthon nem hallottam még. A black metalos károgás és durvulat után szinte heroikus énekdallam következik.

A német zenekarok - tisztelet a kivételnek - sosem voltak túl eredetiek, ezzel a rövidke szófüzérrel a lényeget szerintem már le is tudtam. A harmadik mini CD-je ez a csapatnak, saját bevallásuk szerint a fenti lemezcímben megnevezett műfajban.

A jelenleg duóban vegetáló érdi zenekar demóin hangulatosan felépített egyelőre instrumentális muzsika hallható. Dallamhegyek sorakoznak egymás után, kész hangjegyorgia!

Bármilyen meglepő is, egyáltalán nem valami kezdő csapat első szárnypróbálgatásairól adunk most hírt! A német Accuser (logójukban az "S" betűt paragrafus-jel helyettesíti, ha ez segít visszaemlékezni) a nyolcvanas években már elszántan nyomta a thrasht, és bár nem lett belőlük meghatározó jelentőségű banda, lelkesedésük jó darabig kitartott.

 

Az Algor Mortis 2000-ben alapította néhány középiskolás srác, majd tagokat cseréltek, kicsit meg is szűntek, végül új élet 2006-ban költözött beléjük, melynek eredménye ez a három számos demó.

Kicsit furcsa számomra, hogy az előző, hat számos demónak nem adott címet a társaság, a mostani, két dalt rejtő korongnak viszont igen. No, legyen ez az én bajom.

Az Alcatraz demója megtestesíti mindazt, amit a magyar rock/metalzenéről tudni lehetett 1982-ben.
Szépséghiba, hogy a felvétel 2009-ben készült.