coroner_cA Coroner egy sokra hivatott svájci trió volt, akik 1987 és 1993 között öt kiváló nagylemezzel írták be magukat a thrash metal történelemkönyvébe. Egyedi hangzású, komplex és rideg metaljuk teljesen újszerű és egyedi volt akkor és az ma, a banda fénykora után több mint két évtizeddel is. Bár 1995-ben feloszlottak, 2011-ben úgy döntöttek, hogy visszatérnek, méghozzá eredeti (azaz Ron Royce – basszusgitár és ének, Tommy T. Baron – gitár, Marquis Marky – dob) felállásban, ahogy a Coroner az egészen korai, ötfős leosztást leszámítva mindig is működött. Náluk ugyanis sosem voltak tagcserék, a trió a kezdetektől egészen 2014-ig ugyanabból a három tagból állt. Ez a monstre karrierösszegzés pedig ezt a korszakot öleli fel, illetve mutatja be igazán alaposan és kimerítően.

mayhem_c„Annak a korszaknak, annak az ódon, mélységesen eszképista, szürreális hangulatnak már annyi, vége van, elmúlt, slussz passz" – írta világlátott ex-kollégánk, Kátai Tamás a 2004-es budapesti Mayhem-koncert, illetve a De Mysteriis... album kapcsán. Ez a megállapítás pedig még akkor is helytálló ma is, ha a norvég kultbandával éppen elképesztő lendülettel fut a nosztalgiaszekér, és minden lehetséges helyszínen (így tavasszal végre nálunk is) teljes egészében eljátsszák fent nevezett, hírnevüket megalapozó klasszikusukat. Furcsa az időzítés, hiszen a húszéves évforduló 2014-ben lett volna esedékes, akkoriban viszont természetesen inkább a frissiben kihozott Esoteric Warfare anyagra koncentrált a brigád, és mivel azóta sincs szó küszöbön álló vadonatúj produkcióról, nyugodtan lehet hátrafelé is tekintgetni.

0512dacNéhány hónapon belül érkezik a Death Angel új stúdióalbuma, ezen hír kapcsán pedig muszáj pótolnunk a súlyos restanciát, amely a friscói thrash metal-alapcsapathoz kapcsolódik: tavalyi monstre DVD-jükről ugyanis kissé megfeledkeztünk, de most pótoljuk a zenekar történetének első három évtizedét átfogó, kétórás anyaggal kapcsolatos mulasztást. Első blikkre furcsa lehet, hogy a 2015-ben megjelent dokumentumfilm valahol 2012 környékén hagyja abba a sztorit, azaz a legutolsó, 2013-as The Dream Calls For Bloodról már nincs benne szó, ennek azonban az az oka, hogy ezt a cuccot eredetileg a harmincéves jubileumra szánták. Nem tudom, mi állt a csúszás hátterében, a lényeg azonban az, hogy a késlekedésnek köszönhetően bónuszként a film mellé került egy tízszámos koncertanyag is. Ez esetben a megszokotthoz képest tehát fordított a felállás, ez ugyanis határozottan nem egy koncertlemez DVD-melléklettel, hanem egy igen alapos, karrier-összegző dokumentumfilm, amihez csak extra érdekességként jár az élő diszk.

0114onslaughtcA brit Onslaught annak ellenére tudott kultikus státuszt kivívni magának, hogy a hőskorban mindösszesen három nagylemezre futotta erejükből, ráadásul mindhármon más és más énekes szerepelt. Bár ezeken a cuccokon gyökeresen eltérő formában és stílusban tolták a thrash metalt, mindegyik album egyöntetűen magas színvonalat képviselt. A 2004-es comebacket követően eddig három újabb stúdióanyagot hoztak ki az egyetlen konstans tényező, azaz a gitáros Nige Rockett vezetésével, de mellette szintén állandó tartóoszloppá nőtte ki magát az a Sy Keeler is, aki 1986-ban a The Force-on vált az Onslaught-rajongók legtöbbjének kedvencévé. E három újkori anyag már jóval homogénebb, de szerencsére ez nem jelenti azt, hogy lejjebb adták volna a minőséget, sőt, a 2007-es Killing Peace-t hajlamos vagyok a legerősebb anyaguknak kikiáltani, amelynek megjelenését követően kétszer is sikerült élőben elcsípnem a bandát. Természetesen lehengerlőek voltak, ahogy azt vártam is. Ez a londoni koncertanyag pedig leginkább arra lenne hivatott, hogy a banda élő intenzitását visszaadja – ám sajnos nem képes rá.

slayer_cA szeptember 11-én megjelent tizenkettedik Slayer-nagylemez, a Repentless egy szigorúan limitált Metal Eagle-verzióban is napvilágot látott, amelynek egyik és gyakorlatilag egyetlen extra eleme a zenekar 2014-es wackeni fellépésének anyaga CD-n, DVD-n és Blu-rayen is. Annak ellenére, hogy ez a cucc a hivatalos diszkográfiában eddig nem szerepelt, igazi exkluzivitásról nem beszélhetünk, hiszen az ebayen már jó ideje lehetett kapni a felvételt, tehát aki kíváncsi volt rá, eddig is beszerezhette. Más kérdés, hogy a Repentless megjelenése miatt nyilván több figyelmet kap majd, hiszen a mai napig ez az egyetlen jó minőségben felvett teljes koncert, amely Gary Holttal és Paul Bostaph-fal készült. Az meg, hogy egy háromezer példányra limitált box részeként jött ki, ma már végképp nem akadály.