- Részletek
- Írta: Koroknai Balázs
- Kategória: DVD kritika
- Találatok: 9113
Minden érintett jól tudja, hogy a berlini szextett mennyire komolyan ad a vizualitásra. Sokak szerint másra sem, egyesek szerint arra sem eléggé, alig akad azonban olyasvalaki, akit a Rammstein-jelenség az utóbbi évtizedben ne legyintett volna tarkón. Bármely zenei formáció vizuális oldala ősidők óta két lábra állítható: a videoklipek és a koncertek látványvilágára. Utóbbi e helyen is volt már számos alkalommal elemzés és vita tárgya, előbbiről ez idáig kevésbé cseréltünk (ellen)véleményt. Azt a legkevésbé hiszem, hogy az élő teljesítménynél is megosztóbb Rammstein videók megítélése terén bármiféle konszenzus alakult volna ki a fogyasztói társadalomban, és ne lenne miről beszélni. A kiadó által vélhetően megcélzott időnyerésnél jóval több rejlik tehát ebben a csomagban, mely elölről-hátulról mindent megmutat a brigád mozgóképes felhozatalából.
- Részletek
- Írta: Oravecz Zoltán
- Kategória: DVD kritika
- Találatok: 18387
Ezt is megértük: 2012-ben új Led Zeppelin koncert DVD-t tarthatunk a kezünkben. Persze az ilyesmi manapság nemhogy szokatlan, de egyenesen hétköznapi, elég csak a hamarosan megjelenő új Jimi Hendrix kiadványra gondolni. Szerencsére azonban a Zep esetében nem kisstílű nyerészkedésről van szó. A 2007-es fellépés elsődlegesen annak az Ahmet Ertegunnak állított emléket, aki a legendás Atlantic Records alapítója és a Zeppelin felfedezője is volt egyben. Öreg barátjuk előtti tisztelgésül állt ki a színpadra a tizenkét évvel korábbi Rock And Roll Hall Of Fame beiktatás után először együtt a Robert Plant - Jimmy Page - John Paul Jones trió, kiegészülve a néhai dobos, John Bonham fiával, Jasonnel, s az így lezavart kétórás koncert nemcsak 2007 legjobbja lett, hanem még rekordot is sikerült felállítaniuk vele, mint a világtörténelem legnagyobb érdeklődést kiváltó koncertjével (a mintegy 18 ezer jegyért 20 millióan jelentkeztek).
- Részletek
- Írta: Polgár Tamás
- Kategória: DVD kritika
- Találatok: 8886
Bár sosem soroltam magam a világ legnagyobb Pretty Maids fanatikusai közé, minidig is nagyra becsültem Ronny Atkins és Ken Hammer kitartását. Sikeresebb korszakaik ellenére azért összességében önmagában az is elismerést érdemel, hogy a számos válságon (tagcserék, a kiadó csődje, szívinfarktus) átesett dán brigád ennyi mellőzöttségben eltelt év után is rendületlenül adja ki a lemezeit és turnézik. Tiszteletem mellett persze az amerikai dallamos AOR/hard rock és a keményebb európai heavy metal határmezsgyéjén mozgó zenéjük is közel áll hozzám, időről időre szívesen veszem elő a régi klasszikus lemezeiket. Sőt, legutóbbi, Pandemonium című alkotásukat is az egyik legjobb teljesítményüknek tartom. Nyilván ennyi év után már nem várható, hogy ők fogják megújítani a műfajt, de a dalaik továbbra is annyira jók, hogy bármikor, bármilyen formában örömet okoz a hallgatásuk.
Bővebben: Pretty Maids: It Comes Alive (Maid In Switzerland)
- Részletek
- Írta: Oravecz Zoltán
- Kategória: DVD kritika
- Találatok: 14492
A francia Gojira igazi underground jelenséggé nőtte ki magát az utóbbi évtized során. Kezdeti szűk rajongótáboruk folyamatosan gyarapodik szerte a világban, s egyre több ismert rockzenész említi meg őket személyes kedvencként, sőt, még az úgynevezett „gojiramazing" jelenség is hozzájuk kapcsolódik. Egyszóval olyasmi tapasztalható körülöttük, ami leginkább a '80-as és '90-es években volt szokás egyes csapatok kapcsán. De a zenekar méltó is hírnevéhez, ugyanis élőben is remekül teljesítenek. Ennek első dokumentációja a 2004-es The Link Alive volt, most, nyolc évvel később pedig itt a második felvonás The Flesh Alive címmel. Ez a friss koncertgyűjtemény a zenekar legutóbbi, The Way Of All Flesh lemezének turnéját örökíti meg, és nem is akárhogyan.
- Részletek
- Írta: Oravecz Zoltán
- Kategória: DVD kritika
- Találatok: 13593
Kissé érthetetlen, hogy miközben az amerikai Alter Bridge csillaga Nyugat-Európában és hazájukban egyre csak magasabbra és magasabbra emelkedik, addig osztrák szomszédainktól keletre, azaz felénk mindmáig csak igen csekély rajongótáborral bírnak. A kontrasztot pedig csak tovább növeli a most megjelenő koncertlemezük, amely a híres Wembley Arenában került rögzítésre, méghozzá teltház előtt. Persze a rosszmájúságnak engedve azonnal rávághatnánk: a sikert egyrészt annak köszönhetik, hogy a zenekar háromnegyede korábban a Creed hangszeres szekciójaként híresült el, másrészt pedig Myles Kennedy énekes Slash-sel turnézik mostanság, ami újfent remek reklám lehet a banda számára. A valóság azonban nem mindig ennyire egyszerű. 2004-es első lemezüket egy független kiadónál jelentették meg, klubokban zenéltek, vagyis végigjárták (ismét) a szamárlétrát. A másik, még nyilvánvalóbb ok a népszerűségükre pedig szimplán az, hogy piszok jó dalokat írnak, és még annál is jobban adják elő őket.
9. oldal / 20