Közhelyszámba menő megállapítás, hogy a fizikai hanghordozóknak leáldozott, és ugyan egy fanatikus réteg ma is vásárolja a CD-ket meg a vinylt, mindez már tényleg csak elenyésző arányt jelent a piacon. Robb Flynn szerint a metalszíntér ragaszkodása a fizikai hordozókhoz mára már az előadók érdekeivel is ellentétes.
A The Wall Street Journal friss összeállításából kiderült: az Egyesült Államokban a hip-hop számít a legnépszerűbb zenei stílusnak az összesített zenefogyasztási adatokból, beleértve ebbe a streaminget, a letöltéseket és a fizikai eladásokat is. Az irányzat hallgatottsági aránya 28 százalék, szemben a rock 20 és a pop 14 százalékos tortaszeletével. A tengerentúlon ma már a zenefogyasztás 82 százaléka, tehát túlnyomó többsége a streaming-felületeken keresztül történik.
A Kerrang!-nek nyilatkozva a témában Robb Flynn úgy vélekedett: a maga részéről kevésbé érti, miért elutasító utóbbiakkal szemben a metalközönség jelentős hányada. „Kibaszottul imádom a Spotifyt", mondta a Machine Head frontebere. „Mióta zenélek, ez az egyik legnagyobb változás a zeneiparban, és nem értem, miért utálják annyian a metalszíntérről. Frusztráló is a dolog, mert egy innovatív újításról van szó, ami tényleg mindent megváltoztatott, és elegen használják ahhoz, hogy ne valami múló divatról legyen szó. Körbenézel, és látod: a hip-hop – amely a történelem során először népszerűbb a rocknál Amerikában – teljesen magáévá tette és kihasználja a Spotifyt. A rockzenét pedig ma már a Coldplay meg a Mumford & Sons jelenti sokak számára, ami valójában nem rockzene. És hogy mi ennek az oka? Hát nagyrészt az, hogy ezek a zenekarok brutálisan erősek a streaming-felületeken."
Flynn szerint a régi beidegződéseken kívül semmi sem szól a streaming ellen. „Nézed a Netflixet, igaz? Hiányzik leugrani a Blockbusterbe (a fizikai hordozók haláláig gyakorlatilag egyeduralkodónak számító amerikai tékahálózat – a szerk.) és kivenni egy DVD-t? Mert nekem biztosan nem! Imádom, hogy választok valamit a Netflixen, és ott van. Itt ugyanez az ábra. Éppen ezért nem értem a nagy ellenállást a metalszíntéren. És mindezt olyan arcként mondom, aki vinyllel kezdte. Aztán a vinyl meghalt, és a kazetta vált meghatározóvá. Még emlékszem a nyolcsávos magnókra... Meg arra is, amikor megjelentek a CD-k, én pedig eleinte egy ideig ellenségesen tekintettem rájuk, mert kazettás magnóm volt. Utána jött az iTunes, ami már tökre tetszett. Majd visszatért a vinyl, ami teljesen bizarr, hiszen nem sokkal utána, hogy megjelent a CD, már azt gondoltam: ez bizony sokkal jobb, mint a vinyl volt!"
A frontember véleménye szerint a metal túléléséhez nélkülözhetetlen, hogy a közönség képes legyen váltani hordozók tekintetében is. „Ha az emberek azt szeretnék, hogy a metal túléljen, ez bizony idetartozik. Persze tök jó, ha sokan ma is meg akarják venni a CD-t meg a vinylt – ha így szeretsz zenét hallgatni, hát hallgasd így. Engem valójában semmilyen módon vagy formában nem támogatsz, ha megveszed a CD-met. A listás pozíciók sem ezen múlnak ma már, hanem összesítik a YouTube streameket, a Spotify streameket, az Apple streameket, a dalok iTunes-letöltéseit, a CD- és vinyl-eladásokat. Utóbbiak csak egy töredéket jelentenek. És ennyi. Tehát amikor XY rappernek négymilliós megtekintése van a YouTube-on, az szintén kurvára az ő listás helyezéseit erősíti. De amúgy értem: ez is egy változás, ami sokaknak nehéz. Számomra nem jelentett komoly váltást, hanem épphogy kurvára leegyszerűsítette az életemet. És én aztán nem vagyok az a fajta csávó, aki azt mondja, hogy ne lopd el a lemezemet! Dehogynem, bazmeg, lopd csak el! Mostanra eljutottunk odáig, hogy kibaszottul értelmetlen és időszerűtlen felmenni egy oldalra, és illegálisan letölteni onnan valamit, amikor ugyanennyi erővel a Spotify-on is azonnal meghallgathatod. Furcsa és egészségtelen az ellenkezés ezzel szemben a metalban, és szerintem a metal el fog tűnni, ha a közönség nem barátkozik meg a streaminggel, mert ma már annyira fontos ez az egész egy zenekar tartós működése szempontjából."
Ugyan Európában mutatóban még akadnak komolyabb CD-hálózatok, az Egyesült Államokban a formátum már gyakorlatilag halott. „Baszki, nem is tudom, hol lehetne Machine Head-CD-t venni! A Best Buyban szó szerint akkora a CD-részleg, mint egy dobfelszerelés: árulnak Taylor Swiftet, Foo Fighterst, Pavarottit és hasonlókat. Metalt nem. Persze elautózhatok Berkeley-be az Amoebába vagy a Rasputinba, ahol talán akadnak fasza dolgok, de most komolyan vezessek harminc mérföldet azért, hogy vegyek egy lemezt? Eszemben sincs. És hogy akarok-e magammal hurcolni a turnén egy CD-kkel teli bőröndöt? Dehogy akarok! Viszont szeretném, ha nagyon könnyen és gyorsan meghallgathatnám az új zenéket, így támogatva az előadót? Még szép!"
Hozzászólások
Nem tűnt el, csak szép lassan kikopott a mainstreamből. Rétegzeneként kezdte, most újra rétegzene lesz (mint a jazz), fanatikusok fogják játszani fanatikusoknak. Nekem ezzel semmi bajom, ebben a közegben nőttem fel
Engem csak az érdekel, hogy a zene jó legyen (és azt meg is fogom venni, CD-n, természetesen). Amíg olyan lemezek jönnek, mint most az új Psychotic Waltz, nincs miért aggódni.
Értsd már meg, hogy nem leszólásról van szó. Felőlem leszólhatod ahogy akarod, sőt szerintem én jobban ódzkodom a hiphoptól, mint te, de attól még nem vonom kétségbe a _zene_ mivoltát, a kettő ugyanis nincs összefüggésben.
"Abban viszont egyetértek, hogy a LEGTÖBB Hiphop/rap előadót nem lehet zenének nevezni, lehet élvezni,..." Ezt írtam, tehát távolról sem az egész stílust szóltam le.
Taps! Sok eszed van.
Abban viszont Rob Flynn-nek nagyon igaza van, hogy úgy egyre kevésbé lehet lemezeket kapni, mint korábban... ugyanolyan szubkulturális dologgá alakult át ez is, amit a nagy boltok csak nagyon szőr mentén szolgálnak ki - már ha egyáltalán - erre szakosodott üzlet pedig nem akad akárhol. Tehát ez is sokkal inkább egyfajta hobbi lett - úgy, mint a modellezés, a sci-fi, a fantasy, vagy éppen a vonatok iránti rajongás - a mindennapok része helyett.
Idézet - Adam:
Ezzel a két hozzászólással én is maximálisan egyetértek.
Röviden: szerintem a hallgatottság-alapú értékesítés a könnyebb emészthetőség felé terelhet minden zenészt, ami művészi szempontból hátrányos.
A pénzért letölthető formátumok inkább kiválthatják a cd-t, persze a fizikai formátum ugyanúgy hiányozni fog annak, akinek ez fontos, de ez a fajta értékesítés összevethető a cd/vinyl/kazetta vonallal.
De nem vitatom, amit írtál, abban tényleg igazad van! Az arányok is kijöhetnek úgy, hogy mindenki jobban jár, de a zenefogyasztási szokásokat összességében figyelembe véve szerintem ez nincs így, és ez a szubjektív vélemény, a számok pontos ismerete nélkül találgatás :) :) :)
:) igen, ez jogos. Matematikailag jól is kijöhet a számtan.
A pontos hallgatottsági számok és arányok ismerete nélkül, pl. youtube megtekintések alapján a pop műfajt többen, és gyakrabban hallgatnak az emberek (értsd: ugyanazt a dalt többször) mint a rock/metal stílustban, vagy bármelyik másik rétegstílust is vehetjük, a lényeg, hogy ezek jellegükben különböző számú napi hallgatottságot is képviselnek, miközben az értékesített termék művészileg ugyanaz (1-1 dal), üzletileg annak a hallgatottsága. Ha a zenehallgatók számát azonosnak veszem a populáris vs rock/metal oldalon, ez a műfaji jellegből fakadó torzítás aránytalanságot eredményez végül pénzügyi oldalon.
A műfajok sem egyformán népszerűek, de ettől a hatástól - zenehallgatók eltérő száma - most az egyszerűség kedvéért tekintsünk el.
(Folyt.köv)
Lazíts, cimbora! Nem neked van igazad.
Oké, de az ugye megvan, hogy ebben a modellben a sokmillió
Justin Bieber-rajongó is fizet a Toolnak és a Gojirának?