A nyitottságról és az organikus fejlődés fontosságáról beszélt egy friss interjúban Marcos Curiel. A P.O.D. gitárosa felidézte: annak idején még a saját kiadójuk sem feltétlenül értette, mit miért tesznek.
Tavaly jelent meg a P.O.D. Veritas című lemeze, amit márciusban Magyarországon is bemutatott a zenekar a Godsmack és a Drowning Pool társaságában. Gitárosuk most egy friss interjúban elárulta: sokszínűségük a mai napig megfekszi az emberek gyomrát. „Amikor indultunk, korántsem fogadott bennünket mindenki tárt karral – mondta Marcos Curiel a Rock Brothersnek. – Sok a velünk kapcsolatos tabu: ott a spirituális oldal, a rapes oldal, az etnikai oldal, a reggae… Szeretjük keverni ezeket, de a metál- és rockközönség jelentős része csőlátású. És az évek során folyamatosan hűek maradtunk önmagunkhoz. Olyan korszakban nőttünk fel, amikor minden zenekar másképp szólt. Manapság rengeteg zenekar teljesen egyforma. Annak idején ott volt a Rage Against The Machine, a Body Count, a Red Hot Chili Peppers, a Nirvana, a Pearl Jam… Ezek közül mindegyik teljesen másképp, csakis rájuk jellemzően dörrent meg. És a P.O.D. is ilyen: nem érdekel, hogy szeretsz vagy utálsz bennünket, ha meghallod a zenekart, tudod, hogy mi vagyunk. Ez pedig már önmagában is óriási szerencse. Nem hajszolunk semmit… Néha valaki megpróbál rávenni ilyesmire, de mindig azt mondjuk: haver, mi a P.O.D. vagyunk, fogadd el, vagy hagyj bennünket békén…”
Curiel szerint a rockszíntéren a csapat hosszú évekkel megelőzte korát például a vendégeskedések terén. „Egészen hihetetlen, de amikor leszerződtünk az Atlantichez, a rockbandáknál egyáltalán nem létezett ilyesmi. Mi azonban hip-hop-rajongók is vagyunk, így eleve úgy álltunk a dologhoz, hogy hívjuk már meg H.R.-t a Bad Brainsből, vagy Eek-A-Mouse-t… A kiadó meg azt kérdezte: srácok, miért csináljátok ezt rockzenekarként? Hát mert mi jópofa dolognak tartottuk, és nekünk ez jön be… Meg lehet nézni, manapság már mindenki ezt csinálja. A lényeg, hogy a fejlődés organikus, nem lehet előre kiszámítani. Nekem is mindig ajánlgatják az emberek a zenekarukat, aztán meghallgatom és azt mondom: értem, hogy ezt meg ezt próbáljátok csinálni, de nem szól újszerűen, nem szól természetesen. Pedig nem vagyok zenei sznob: mindig is a hangulat, a zene kiváltotta érzések számítottak. De ha valami organikus, az emberek egyből rákattannak. Mások meg nem értik.”