Nálunk is elég komoly vitákat váltottak ki Gene Simmons legutóbbi kijelentései a zeneipar állapotáról, így nem engedjük el a dolgot, és szemlézzük a KISS basszer/énekesének egy újabb interjúját is egészen hasonló kérdésekről. Simmons mondanivalóját sokan nem értik, mások pedig szimplán nem értenek vele egyet, ő azonban imád beszélni, és szívesen magyarázza tovább, mire gondol.
„Számomra a legfontosabb téma ebben az egész kérdéskörben az új zenekarok szomorú végzete”, mondta Simmons a BBC rádióban, amikor még mindig hatalmas vihart támasztott tavalyi nyilatkozatáról kérdezgették. „Folyamatosan azt idézgetik tőlem, hogy a rock halott, és valóban ez is a helyzet, mert nem tudsz nekem mondani új Beatlest, új Elvist, új Black Sabbathot. Hol van az új Led Zeppelin? És a lényeg annyi itt, hogy a popvilágban eközben ott van Taylor Swift, aki fantasztikus, meg Lady Gaga, és egy csomó minden. De az embert csak az idő teheti ikonikussá. Mindenféle zenét szeretek, de a rockzene éppen a saját szomorú végzete felé sodródik. Ennek az az oka, hogy az internetes fájlmegosztás és a letöltősdi megölték annak a következő nagy bandának az esélyeit, amelyben megvan az a dalszerzési és előadói potenciál, ami akár a következő Zeppelinné vagy Beatlesszé tehetné. Támogatási rendszer viszont már nincs ehhez – ezeket úgy hívták, lemezkiadók.”
Mivel Gene maga is tisztában van vele, hogy sokan nem fogják fel, mire utal, pár példával is érzékeltette a lényeget. „Képzeld el, hogy tetőfedőként dolgozol, és valahogy kidolgoznak egy olyan módszert, hogy ugyan felhúzod a tetőket az épületekre, de nem kapsz ezért pénzt. Vagy hogy egy év munkájával írsz egy könyvet, amit aztán mindenki megosztogat és letölt a netről, te pedig egy vasat sem kapsz érte. Az internetes közönség azt mondja: mindegy, mennyit dolgoztál valamin, én azt el fogom venni tőled, és nem kapsz érte pénzt. Értse már meg mindenki: nekem ez nem fáj. Nagyon gazdag vagyok, rám semmiféle hatással nincs a dolog. De elszomorít, hogy így áll a helyzet, mert volt idő, amikor baromi szegény voltam, és úgy szereztem a vagyonomat, hogy negyvenegy éven át kőkeményen megdolgoztam érte. És nekem legalább volt erre esélyem. Ott állt mögöttem egy lemezkiadó, amelyik előleget, dollármilliókat fizetett ki nekem előre, amiket soha nem kellett visszafizetnem, még akkor sem, ha elbuktam ezeket a pénzeket. A letöltögetéssel mindenki azoknak árt, akiket szeret. Régen állandóan ment a panaszkodás a kiadókra: az öltönyösök így, az öltönyösök úgy. Igen, így volt: öltönyösök voltak, nem olyanok, mint te vagy én, és nem is ugyanazokat a dolgokat szerették, amiket mi. De akkor is ők jelentették a támogatási rendszert, és ők tették lehetővé, hogy ez az egész működőképes lehessen. A Nirvana sosem futott volna be a Geffen nélkül, senki ne is áltassa magát ilyesmivel.”
Bizonyára folyt. köv. …