Három rohadék rockcsempész lesz a címe annak a dokumentumfilmnek, amely a Tankcsapda karrierjéről szól, és DVD-n lehet majd kapni május közepétől. A zenekar leforgatott a filmhez egy klipet is egy új, Alföldi gyerek című dalhoz.
A többek között például a Dob + Basszus sorozat révén ismert Lévai Balázs rendezte azt a dokumentumfilmet, amely Három rohadék rockcsempész címmel debütál május 13-án, és DVD-n lehet majd kapni a MOL-kutaknál. Emellett két mozis premier is lesz, az egyik az Uránia Nemzeti Filmszínházban, a másik a debreceni Apollóban.
A zenekar Alföldi gyerek címmel egy direktben a filmhez kapcsolódó betétdalt is írt, amelyet most megklipesítettek, és alább meg is lehet nézni a videót.
Hozzászólások
Hiszed vagy sem, maga a kérdés volt egyfajta válasz. De akkor egyszerűbben: nincsenek észérvek, bár ezt mások is írták. Pont azért kérdeztem azt,amit, mert én a sok-sok negatív kritikában nem találkoztam még afféle mindenek feletti érvényes érvvel. Ha írsz ilyen dolgot,akkor lehet hasonlítani. Ízlésre érvek? Én pl. utálom a karfiolt. Más szereti. Milyen észérv mondhatja, hogy nekem akkor is szeretnem kellene?:) (vitamin:) Nekem tetszik egy nő, a másiknak nem. Poénokon kívül (hogy milyen ügyes) ,milyen észérv mondatja,hogy tetsszen másnak is?
Véleményem szerint, ha egy zenét ilyen szinten kell magyarázni, akkor megette a fene...
Szóval kapok kritikai észérveket?
Csak a véleményem közöltem Sidiről. Még a tök száraz hangzást kellett volna hozzátennem, ami nem is illik a Csapda-világhoz; oda több kosz kéne (de ezt látom te is megemlíted). Szóval arra próbáltam rávilágítani, miért volt szerintem rossz választás szakmailag.
Az Agyarország klasszikus, de nálam ma már sehogy se működik. Te jó ég, nem is emlékszem mit hallottam tőlük először. Talán a Punk & Roll + Legjobb Méreg egybe CD-t vagy az Ember Tervezt, nemt'om. Vagy talán a Tankológia, és onnét jutottam el a Connector 567-ig, de hát az se valami szerencsés, pár számot leszámítva, de azok aztán állat jók (Bárány, Kicsikét, Kérdezz, Forrás....)
Szerintem, ha egy szar vagy közepes nótában van egy jó rész, az attól még szar vagy közepes marad.
Visszatérve az Agyarországra: szóval nálam ma már nem működik, de érdemes utána meghallgatni az Élni Vagy Égni szövegvilágát, és tapintható lesz a színvonal csökkenés. Aztán ha meghallgatod a Jönnek A Férgek (kedvenc) lemezt, és utána az Agyarországot, akkor megint lesz egy érezhető zuhanás, és így tovább. Én sokakkal ellentétben már az Ember Tervezt se kedveltem igazán, de egészen az Agyarországig a 'csapda 'csapdát játszott hullámozva, aztán valami végképp elromlott, és nem volt több hullám...
Hé-hé-hé!
Én azt egy szóval nem írtam hogy szerintem jobb-e Sidi mint Cserkó, csak azt hogy jobb gitáros. (Technikai értelemben véve tényleg az bárhogy is nézzük.)
De attól még én is jobban csíptem Cserkót. Annál is inkább mert nekem az utolsó olyan 'csapda album amit az elejétől a végéig tudtam szeretni az a Minden Jót volt. (Akkor még kb. 13 voltam és minden bejött amit a 'csapda játszott, szóval tessék elnézni nekem. Akkor simán 10 pontosnak ítéltem volna meg, ma már nem adnék rá többet egy nyolcasnál.)
A részes dolgokat pedig a jelenlegi Sidis 'csapdára értettem.
A Cserkós 'csapdából az egyetlen lemez amit nem igazán tudtam olyan nagyon sohasem megkedvelni az a Mindenki Vár Valamit volt. Az olyan fura volt...elismerem hogy akadt rajta egy-két hatalmas nóta, de összességében szerintem elég gyengusz volt.
(Ráadásul a Rock a nevem akkora Manowar szindrómás pozőrködés hogy még Joey DeMaio is megirigyelhette volna - persze csak a szövegét, zeneileg teljesen más.)
Az Agyarország más kategória...Nekem az volt életem harmadik TankcsaPda kazettája így valahogy nekem klasszikus marad tőlük. És nekem az mai fejjel nézve - pontosabban hallgatva - is tök jó.
A Ha Zajt akartok úgyszintén, bár a régiek közül szerintem azt hallgattam a legkevesebbet. Nem tetszett a hangzása. Jónak jó volt, csak nem annyira "csapdás". És igazság szerint az újkori Sidis munkásságukkal annyi a bajom csak hogy a hangzás nem igazán "csapdás". Persze ők mindig fejlődő zenekar voltak meg minden, de valahogy szerintem nem áll nekik annyira jól ez az amerikaizálódás.
(Például ez az Alföldi gyerek is tiszta olyan mint valami amerikai rádiós rock, csak magyar szöveggel... - ezért is nem annyira ütős. De szerintem még ezt is el lehet hallgatgatn, és ebben is van egy bizonyos szövegrész ami tényleg jó.)
Szerintem maradéktalanul:-) Viszont pár dologban nem értek veled egyet, csak pár részlet. Nekem szerencsém volt, a cimbikkel akkortájt kapcsolódtunk be a "dologba", amikor kijött az Agyaroszág. Arról már akkor meg lehetett mondani, hogy klasszikus lesz, és az első rockkoncert-élményünk is ahhoz a turnéhoz kapcsolódik. Összeszartuk magunkat... Aztán eltelt sok év, közben mi szétszéledtünk, páran továbbkupálódtunk, és ma már tudom, hogy akkoriban már csak hakniztak turné címen, az említett lemez meg sehol sem állta ki az idő próbáját. Szóval a lejtmenet már akkor folyamatban volt. Rég le kellett volna állniuk, főleg, miután kiszállt a Cseresznye. Ennél a Sidinél unalmasabb, eseménytelenebb gitárost keresve se találhattak volna, hiába jobb gitáros, mint az elődje. Mert csak jobb gitáros, de nem jobb zenész (lehet hördülni). Cserkóban volt valami. Tudott kommunikálni a hangszerén keresztül, tudott hangulatot kelteni. Vitte a többieket, igen, még a főnököt is.
Viszont ismerem azt a folyamatot, amit korábban leírtál (#31), de a Csapda pont nem az a csapat, akinél így működne a "kémia" szerintem. Úgy gondolom, a Ha Zajt Akartok volt az utolsó igazán szerethető lemezük, dacára a penetráns hangzásnak.
Folytatás:
Így nem érzem rossznak amit csinálnak.
Remélem érthetően fogalmaztam. :)
A zenében soha nincs értelmes érv. :)
Ezt nem lehet érvelni...Tudod, vannak dolgok amikre nincs magyarázat. Na, a zene is ilyen, és a Tankcsapda zenéje is. Akárcsak bármelyik másik előadóé.
Nincs indok.
És ahogy írtam, én már önmagamtól évek óta nem hallgatom őket, max. elvétve 1-2 nótát, de nem azért mert hogy bármi bajom lenne velük, hanem csak szimplán mert az újkori munkásságuk nem jön be annyira mint a régi, de ettől függetlenül szerintem továbbra is teljesen vállalható amit csinálnak. Sőt, Sidi enyhén Zakk Wylde nyúlásokkal teli játékával még talán élvezhetőbbek is régen voltak.
Ha mindenképpen érv kell amitől jók, akkor azt hiszem az a legnagyobb érv velük kapcsolatban hogy meg tudják szólítani az embereket még mindig.
Tény hogy Lukács szövegei ma már kb. a minden 5. rosszra jut egy jó szinten vannak, de az az 1 jó az olyan hogy arra felkapja az ember a fejét és oda figyel rá.
Vagy egy dallamra, egy riffre vagy bármire...És ismét csak egy saját példát tudnék mondani.
Amikor legelőször elkezdtem hallgatni a "Jóképű" című nótájukat konkrétan már az "az dobjon rám köveket" résznél azt mondtam hogy "na, ennél szarabbat sem írtak még..." és ezt a véleményt tartottam egy ideig, de aztán jött a refrénben az a bizonyos "én akkor is csináltam amikor más már abbahagyta" rész, és akkor azt mondtam:"várjunk csak...ez kurva jó" és alighanem azért, mert ez a rész már az igazi Lukács Lacit idézte, ráadásul a dallam is nagyon üt. És kb. a legtöbb új dalukkal ugyanígy vagyok. Sokszor miközben hallgatom hallom én is hogy tök gyenge, de aztán jön egy rész ami rohadtul megtetszik és onnast már elkezdem másfüllel hallgatni az egész dalt és még a szarabb részek is elérik a közepes szintet annak a résznek köszönhetően.
Kaphatnék inkább választ a kérdésemre?
Az általad említett kritikákból mi számít észérvnek?
De itt nem csak az ízlésről beszélünk.
Ízlés dolgában nincs épkézláb érv.