Home

Idézet - shownomarcy:

Nem tudom, hogy van ez, de feltételezem egyszerűen kedv és szerencse kérdése. Nekem megadatott az, hogy hasonló helyzetben odajött és aláírta a zászlóm, más tagok meg simán elsétáltak.
Persze én is felteszem a kérdést, hogy mibe kerülne odajönni? Ingyé van az a pár lépés... de ez mégiscsak kivétel nagy nevek esetén.

Egyetértek. Bár nem vagyok - régen se voltam - rajongó típus, Jason elmúlt 25 éve bővelkedett olyan megnyilvánulásokban, melyek alapján egy szimpatikus, szerény, két lábbal a földön járó srácnak ismertem/ismertük meg. Valószínűleg csak fáradt volt aznap, nem hinném, hogy készakarva "szívatta" volna a rajongókat.

Aztán van itt még egy dolog, ami nem feltétlen Jasonhoz kapcsolódik, de meg kell említeni: az emberek nem egyformák. Gondolom mindannyiunknak voltak/vannak kicsit introvertáltabb, vagy adott esetben morózusabb osztálytársai, barátai, kollégái, rokonai stb. Ez nem azt jelenti, hogy bunkó, csak nem "pezseg" folyton a társaságban. Nyilván a zenészek között is vannak ilyenek. Nekik a közönséggel való kapcsolattartás biztos megerőltetőbb/kimerítőbb idegileg, mint mondjuk egy Lars, vagy Scott Ian típusú embernek. Néha azért érdemes ebbe is belegondolni, mielőtt könnyelműen jellemzünk valakit.

2013-as hegyalján a koncertjük után durván egy tucatnyi ember odaverődött a backstage bejáratához, köztük jómagam is szorongatva a féltve őrzött garage days és and justice for all lemezeimet, reménykedve hátha lehetőségem lenne találkozni életem egyik legmeghatározóbb zenekarának egyik oszlopos tagjával, aki nem mellesleg Lars, James és Kirk mellett valahogy messze a legszimpatikusabbnak és a legföldhözragadtabbnak tűnt. A banda többi tagja úgy háromnegyed órán belül egyesével ki is csordogált, akik örömmel beszélgetésbe is elegyedtek mindenkivel, nagyon rendes formák voltak. Aztán közel 90 percnyi várakozás után kijött Jason is, de ahelyett, hogy megállt volna akár egy kósza vigyort is ránk vetni egyszerűen továbbment. Tett egy 100 métert majd egyenesen vissza és azzal el is tűnt. Egy világ dőlt össze bennem. Lehet ez más hasonló übersztárok esetében is bevett dolog és nem kéne rajta megrökönyödni, de ő lett volna az utolsó akiből ezt kinéztem volna. Lehet pont szar napja volt, de akkor sem kígyózó sorok vártak rá, csak úgy 10 emberről lett volna szó és még arra sem volt képes, pedig láthatta, hogy miatta voltunk ott. Szerintem a legutolsó pökhedni faszfej dolog ilyet megtenni a rajongóiddal, akik még akkor is kimennek téged támogatni, amikor a semmiből próbálsz meg összedobni valamit. Ezek után személy szerint nem is kaptam a szívemhez a hír hallatán, de szerintem ezt sok más ember nevében is elmondhatom.