Átlépte a százezres eladási példányszámot az Egyesült Államokban az Anthrax tavalyi Worship Music albuma, ami a mai időkben komoly eredménynek számít. Más kérdés, hogy 1995-ben ugyanennyi még ordas buktának tűnt, és a zenekar szakítását eredményezte az Elektra kiadóval…
„A Worship Music megjelenése óta 107 koncertet játszottunk szerte a világban, az Egyesült Államokban, Kanadában, Európában, Japánban, Oroszországban, Dél-Amerikában és Nagy-Britanniában”, áll a csapatnak a százezres eladás kapcsán kiadott közleményében. „Otthon, New Yorkban nem egyedül a Yankee stadionban játszhattunk a Big Four egyikeként, de Bronxban, ahol Charlie, Frankie és Rob felnőtt, tavaly szeptember 14-ét Anthrax nappá nyilvánították. Egész karrierünk egyik legjobb éve áll mögöttünk, amit megoszthattunk veletek is. Köszönjük nektek mindezt – és a folytatás még csak most következik!”
Természetesen minden relatív: az Anthrax 1995-ös Stomp 442 lemeze annak idején nagyjából 115 ezer példányban kelt el az Államokban, amit – a banda korábbi eladásainak fényében – az Elektra olyan hatalmas bukásként értékelt, hogy rövid úton ki is rúgták a csapatot. Mindezzel persze a csapat is tisztában van, ugyanakkor az is tény, hogy a Stomp 442 óta egyik albumuk sem lépte át a bűvös százezres határt Amerikában. „Az, hogy a Worship Musicból nagyjából 30 ezer ment el az első héten, és ezzel a Billboard-lista tizenkettedik helyén kezdett, 2011-ben remek eredmény”, mondta még tavaly Scott Ian gitáros egy interjúban. „De 1993-ban a Sound Of White Noise a hetedik helyen nyitott, és körülbelül 110 ezer ment el belőle egy hét alatt. Egy listás helyezésben nyilván rengeteg tényező közrejátszik, az is, milyen más albumok jelennek meg a tiéddel együtt, satöbbi. De valahol azért nagyon szar, hogy egy 30 ezres első heti eladás ma komoly sikernek számít… És pontosan tudom, hogy a mi rajongóink nagy része is a netről lopta el a lemezt. Az internet előtt az egyetlen lehetőség a zenelopásra az volt, hogy bementél a boltba, és kisétáltál a kezedben a lemezzel. Loptál, és tudatában is voltál ennek. Mint ahogy annak is, hogy ha lebuksz, bajba fogsz kerülni. A netes lopásnak azonban nincs következménye, és amíg ez így van, az emberek csak egyre többet és többet lopnak majd. És ezzel együtt egyre kevesebb és kevesebb minőségi tartalom érkezik majd a zene- és filmiparból. A lemezeket ugyanis nem ingyen készítjük.”
A Worship Music valamikor a következő hónapokban ismét megjelenik egy speciális kiadásban, rajta a zenekar által nemrég rögzített feldolgozásokkal. Ezek az eddigi információk szerint a Rush Anthemje, a Black Sabbath Neon Knights-a, a Journey Keep On Runnin'-ja, az AC/DC T.N.T.-je és a Boston Smokin'-ja lesznek. Scotték az év végén Európában turnéznak a Motörhead társaságában. Aki látni szeretné a párost, annak december 3-án Prágáig kell utaznia. Új Anthrax nagylemez valószínűleg nem várható 2013 vége előtt, de azt már most is látni, hogy a csapat jövő augusztusban ismét Európában játszik a fesztiválokon. A lengyelországi Polish Woodstockon, Wackenben és a Bloodstockon már biztosan ott lesznek.
Hozzászólások
+ Itt egy jó kis cikk a megosztásról: http://hvg.hu/gazdasag.nemzetkozi/20100330_fajlmegosztas_zeneipar_digitalis_korszak
Lényegesen kevesebb, mint mondjuk tíz éve. Az MCD vagy Fotex hálózat például nyomtalanul eltűnt, akárcsak például a Daily Price boltok, vagy az olyan patinás kisebb helyek, mint az Elektromos Krokodil. És Európában ez még messze nem olyan vészes, mint mondjuk az amerikaiaknál, ahol már a nagyvárosokban is alig találni CD boltokat.
detto. Kérdés h mennyi ilyen van még? De úgy látszik, van néhány ilyen fura szerzet.
már Bach is átszerződött a Mediafire Recordshoz?
Ha az emberek nem fizetnek a zenéért, hanem mindent ingyen szednek le, előbb utóbb nem lesz mit letölteni.
Lehet csűrni, csavarni, de ez az igazság. Abban meg tökéletesen egyetértek Ádámmal, hogy ha valamit ingyen meg lehet kapni, azért még minimális összeget sem fognak a legtöbben fizetni - tisztelet a kivételnek.
(Ettől persze még disznóság a sok ilyen-olyan verzió, stb.)
Na igen, annak idején a Sepu Roots is vagy 3 féle verzióban volt meg az ilyen-olyan bónuszok miatt... A rajongók ilyen szintű lehúzása nem gáz Scott és a többi zenész szerint?
Persze, ilyenkor azt mondják, hogy a kiadó intézi ezeket, nekik semmi közük hozzá. Nyilván a pénzt is visszaadják, ami az ilyen kiadványok után folydogál be...
(Bachoz:
Ez egy különleges felvétel. Két csembalón vezetik elő a művet. Gyönyörű!
Egyébként Bach ezt élete végén írta, amikor már teljesen vak volt. Úgy diktálta... Namármost a fúga egy nagyon kötött és bonyolult forma. Egyébként a partitúrán nem jelölte, hogy milyen hangszerekre írta a művet. Éppen ezért nagyon sokféle hangszerelésű verzió létezik belőle. Nekem ez a két csembalós verzió a kedvencem.
Azt nem mondom, hogy vegyétek meg, mert nem lehet kapni (a Warner Music "jóvoltából"), de érdemes megszerezni. :)
...És egy egész generáció nőtt fel abban a tudatban, hogy ha megvesz egy CD-t, akkor a teljes terméket megkapja, és most elgondolkozik, hogy megvegye-e 4000 forintért a tízszámos CD-t, vagy lerántsa egy mp3 blogról ingyé' úgy, hogy még 3-5 dallal többet is kap :)
(Nekem a Haunted-Versusnál lett elegem az egészből: eltérő EU Ltd. bónuszdalok, japán bónusz, USA itunes bónusz, EU itunes bónusz, összesen asszem nyolc, majdnem mint ahány dalos a sima lemez volt! hát lóf...zt fogom ugyanazt a lemezt ennyi helyről megvenni darabokban.)
Ez az újrakiadásosdi is egy vicc. Semmi bajom 15-20 éves (plusz 10 éve out of print) albumok újrakiadásával, mondjuk egy széttuningolt Violent New Breedért már nyúlnék is a zsebembe, de egy éven belül kétszer megvetetni ugyanazt a lemezt pofátlanság, és pont a legtrúbb rajongók és first day buyerek leszívatása, mert nekik nyilván kellenek az új dalok, és megveszik még egyszer a lemezt... Sokkal tisztességesebb lenne egy önálló EP-ként (is?) kihozni a feldolgozásokat.
maximális respekt, nagy király vagy heyy! :)
Koopmannal és Mathottal...
:)