Charlie Benante megérti a Slayer visszavonulásáról szóló döntést. Az Anthrax dobosa hozzátette: ő maga is azt tartja helyesnek, ha egy zenekar még akkor áll le, amikor méltó módon el tud búcsúzni a közönségétől.
Az Anthrax is ott lesz nyáron a Slayer búcsúturnéjának első felvonásán, ahol a Lamb Of God, a Testament és a Behemoth is játszik majd. Charlie Benante egy friss interjúban arról is beszélt, mit érez a Big Four egyik tagjának leállása kapcsán. „Egy ideje tudtam, hogyan éreztek a zenekar egyes tagjai, és teljesen meg is tudom érteni, mert én is érzem már ezt”, mondta a Cobras & Fire podcastben a dobos. „Amikor láttam a bejelentést, kicsit fejbe is csapott a dolog. Erőt vett rajtam az érzés, hogy ideje összegezni a dolgokat… Tudod, sosem foglalkozom az életkorommal, csak ha valaki felhívja rá a figyelmemet, netán valahol lejön, hogy születésnapom van, ilyesmi. Vagy ami manapság már sajnos nagyon gyakori: amikor sorra meghalnak azok az emberek, akikre régen felnéztem. Szóval amikor a Slayer kitette a hírt, megütött a dolog, és azt mondtam magamnak: baszki, haver, kicsit most talán mind közelítünk az út végéhez. És szerintem sokakat meg is ijesztett most ez az egész, úgy a zenészeket, mint a rajongókat. Lassan utolér bennünket az élet. A rajongók pedig aggódnak, mert mi marad utánunk? A manapság feltörekvő szar zenekarok?”
Charlie a maga részéről megérti, miért okoz rengeteg rajongónak nehézséget elfogadni a Slayeréhez hasonló visszavonulásokat. „Szerintem a rajongók az szeretnék, hogy ezek a zenekarok örökre működjenek, és én is így vagyok ezzel. De ez egy többtényezős dolog. Tényleg azt szeretnéd, hogy megnézd élőben a kedvenc zenekarodat, aztán utána csak annyit tudj mondani: istenem, ez szörnyű volt, már alig képesek zenélni? Mert láttam már ilyet is, és ilyenkor úgy mész haza, hogy rosszul érzed magad… Szerintem igazából senki sem akarja, hogy a kedvenc előadója, a kedvenc zenekara így fejezze be, egy részünk azonban még ennek ellenére is tiltakozik az ellen, hogy leálljanak: ne, ne, ne! Ez a nosztalgia, haver. Hogy még mindig úgy érzed, szükséged van erre az életedben, és azt akarod, ne tegyék veled ezt. Viszont valamit észben kell tartani: hogy legyen szó akár egy dalról, akár egy filmről, annak segítségével mindig visszatérhetsz majd oda, ahol és amikor a legboldogabb voltál. És ez nagy dolog mindnyájunknak: hogy visszamehetünk valahová, ahol még minden biztonságos és boldog volt. Amikor még nem volt felelősséged. Kit érdekel, hány óra? Leszarom… Amikor egész kibaszott éjszaka ébren maradtál, hogy végignyomj egy videójátékot, és nem aggódtál a következő nap miatt – az ilyesmikre gondolok. Amikor turnéztunk, egész éjjel fent voltunk, ittunk, zenét hallgattunk, bandáztunk, másnap pedig felkeltünk, és kezdtük elölről. Nem nyomta a vállunkat az egész világ terhe, nem aggódtunk amiatt, mit fog valaki kitweetelni aznap…”
Benante szavai az Anthrax egyelőre csak nagyon hipotetikus visszavonulásáról egyébként nem légből kapottak: noha utóbb a zenekar kifarolt a dologból, az utóbbi években komoly kézproblémákkal küzdő dobos a legutóbbi For All Kings lemez megjelenése környékén mondott olyanokat, hogy akár a banda utolsó nekifutása is lehet az album…
A Slayer búcsújáról szóló jegyzetünket itt olvashatod.
Hozzászólások
Maximalisan egyetertek! For All Kings!
Az szerintem szomorúbb, hogy nincs olyan zenekar jelenleg, aki be tudná tölteni az utánuk maradt űrt. Lassan negyven éve van Metallica és nincs második hullám. Jött a Mastadon példa, ami itthon mondjuk egy Barba Negrát tölt meg - bár idehaza a Stone Sour sem képes többre. Lehet azt mondani, hogy "de mert a Slipknot és az Aréna", de annak a tagjai is hány évesek??? Lassan 50!!!
Nézzétek meg a Novarock headlinereket, a négy névből kettőnél már bőven kanyarban van a "slayeri döntés". A Wackenen már nem is látok hasonló kategóriájú neveket.
Nekem amúgy van egy olyan hipotézisem, hogy ezek a nagy nevek, valójában ők a kakukk tojás. A metál mindig underground műfaj volt. Az hogy ez stadionokat tud megtölteni az ritka ... kéne legyen. Stadiorockról hallottunk már. Stadiometálról már ritkábban. Nem azt mondom, hogy ezek rossz zenekarok, de szerintem alapvetően tévesen van kezelve a metál közönség és nem abból kéne kiindulni ahány embert egy Iron Maiden képes mozgósítani, mert a valós metálközönség ennél szerintem lényegesen szerényebb. Egyébként azt is el tudom képzelni, hogy ez is szerepet játszott a Slayer döntésében. Hogy már teljesen másoknak zenélnek, mint mondjuk 20 éve.
Hát nem tudom, én ott ültem a moziban Szegeden amikor a Big 4 koncertet élőben közvetítették, nagy élmény is volt, akkor én is azt mondtam hogy talán ez a jövő, aztán azóta nem nagyon történt semmi, pedig ha jól nézem már ennek is 7 éve volt...