A RockStation blog bizonyára nem ismeretlen a Shock! olvasótábora előtt sem, így alighanem többen is olvasták náluk azokat az interjúkat, amelyeket más hazai rock/metal portálok főszerkesztőivel készítettek. A cikksorozatban most a Shock! alapító főszerkesztője, Valentin Szilvia is sorra került.
Mivel Magyarországon élünk, adja magát a kérdés, mennyire fontos számotokra a hazai zenekarok segítése, illetve mit tudtok tenni értük?
Mit tud tenni egy portál? Írunk róluk kritikát, interjúzunk velük, megjelentetjük a koncertbeszámolót, és a kapcsolódó közösségi oldalon spontán kirakunk valami klipet. Hozzáteszem: jóval több a megkeresés, mint amire kapacitásunk van. Egész egyszerűen a napi normál munka mellett – hiszen egyikünk sem ebből él – nincs időnk minden egyes hazai zenekarra, így azokat válogatjuk ki, akik valamelyik stábtagnak megtetszenek. Sokan még mindig félreértelmezik ezt az egész rockújságosdit, és azt hiszik, hogy koncertet tudunk szervezni vagy fesztivált pénzzel támogatni. Én még annak sem látom értelmét – még ha ezen meg is sértődik adott esetben valaki –, hogy egy abszolút noname garázsbanda első demójáról vagy letölthető lemezéről nagy hírverést csapjunk. Minek? Manapság senkit sem érdekelnek ezek a dolgok, az olvasókat sem. Az ilyesmit egy zenekarnak önerőből kell megoldania, más módszerekkel – tegyenek azért, hogy hírérték legyen! Elmúlt már 1998, amikor minden kis buta demóról írtunk, és el is olvasták a kritikákat. Megváltozott a világ ilyen szempontból is, alkalmazkodni kell hozzá. Másképp megvilágítva: írjunk öt érdektelen demóról, amikre az olvasók sem kattintanak, vagy ugyanazt az időt fordítsuk egy alapos KlasszikuShock cikkre, amire özönlenek a kommentek, és még hetekkel a megjelenése után is pörög az olvasottsága? Hozzáteszem, mert fontos: ami igazán jó, az előbb-utóbb úgyis utat fog törni magának.