Gene Simmonsszal ellentétben nem tartja halottnak a rockzenét Yngwie Malmsteen, de azt illetően egyetért a KISS basszer/énekesének nagy port felvert nyilatkozatával, hogy a mai fiatalok esélytelenül indulnak a zeneipari versenyben. A gitáros szerint ugyanakkor a régi nagy neveknek ma sincs miért aggódniuk.
„Megpróbálom dióhéjban összefoglalni”, mondta Malmsteen a The Rockpitnek, amikor a zeneiparban uralkodó mai állapotokról faggatták. „Alapvetően az történt, hogy az internet megsemmisítette a pénzgyártó gépet. Amikor ez megtörtént, mindazok, akiknek semmi közük nem volt a zenéhez, de dollármilliókat kerestek, valami másba fogtak. Erre mindenki azt mondta: semmi gond, a zenekarokat továbbra is szerződtetik. Márpedig van gond. A zenekarokat, az új előadókat ugyanis azért szerződtették, azért adtak nekik esélyt, mert az illetékesek azt gondolták, pénzt tudnak csinálni belőlük. Így a rajongók is új zenékhez jutottak, miközben dolgozott a gépezet: a cég mondjuk befektetett egymilliót, és visszakapta a tízszeresét. Most viszont, hogy senki sem kap vissza semmit, az új csapatokat sem szerződtetik, nem pörgetik fel a dolgaikat, és nincs olyan kiadó, amelyik úgy működne, mint azelőtt.”
Yngwie ugyanakkor nem fél attól, hogy a közönség elfordulna a zenétől, viszont úgy látja, hosszabb távon mindenképpen vissza fognak ütni a mai állapotok. „Az emberek ma is szeretik a heavy metalt, a rock’n’rollt, a gitárosokat, egyszerűen csak pénz nincs már ebben az egészben. És éppen ezért nem is bukkan fel semmi igazi újdonság. Ennek egyetlen oka van: a kiadók, a terjesztők, a kereskedők, a gyártók, a grafikusok, a fotósok meg a többiek, szóval ők mind nem keresnek egy vasat sem, ezért aztán azt mondják: leszarom ezt az egészet. És inkább valami mást csinálnak helyette. A garázsban zenélő új csapatok sosem kapják meg emiatt a figyelmet, és a rajongókhoz sem fognak eljutni az új zenék.”
Azt illetően, hogy a koncertezés esetleg fedezné az eladások hiányából fakadó bevételkiesést, Malmsteen szkeptikus. „Nézd, ha bejáratott név vagy, mint mondjuk a Judas Priest vagy Yngwie Malmsteen, nincs problémád. Nincs különbség a régi helyzethez képest: csinálod, amit addig is, és minden halad a maga útján. De ha nem vagy ismert, és el akarod indítani a karrieredet, biztosan nem fogsz tudni turnébuszt szerezni vagy bejutni valami komoly turnéra előzenekarként, mert egyszerűen nincs ott mögötted a gépezet, ami pénzt fektetne ezekbe a fontos dolgokba. A régi előadók, mint Alice Cooper, a Scorpions, a The Police meg a többiek eközben nagyobbak, mint valaha. Emlékszel azokra az időkre, amikor minden kibaszott héten kijött egy jó új banda? Na, ma ez abszolút nem így megy. Akkoriban valaki belefektetett párszázezer dollárt egy csapatba, és milliókat keresett vele. Ha viszont drága pénzért készítenél egy produktumot, amit aztán az emberek egyszerűen csak ellopnak, nyilvánvalóan senki sem fogja anyagilag támogatni az ügyedet.”
Yngwie-t nem érintették ezek a változások, továbbra is úgy él, mint előtte. „Minden nap hálát adok Istennek azért, ahol tartok. Azt csinálok, amit akarok, és nem kell a rádiók meg az első single vagy akármilyen hasonló szarság miatt aggódnom. De ha nem vagy bejáratott név, soha nem lesz már nagy birtokod és Ferrarid, sosem leszel rocksztár. És ez a szégyen ebben az egészben…”
Hozzászólások
A vinyl mellett szol meg hogy teljesen mas erzes "rakeszülni" a zenehallgatasra, mint benyomni par gombot a mobilon/laptopon hogy digitalis zenet hallgassak. CD-nel is megvan ez az erzes, de kevesbe.
A lenyeg hogy a streameles nagyon prakitkus, de "szüksegem van" a fizikai hanghordozora is, amire "kenytelen vagyok" penzt is aldozni, hadd legyen Ferrarija a jelen zeneszeinek is :) (Es persze ott a koncertjegy is, mint tamogatas.)
Azt nyilvan megertem ha valakinek nincs penze allandoan uj CD-ket venni 5000 forintert, mert vannak prioritasok az eletben, de azzal nem ertek egyet, aki tudatosan nem vasarol hanghordozot, csak mert ingyen is beszerezhetö. (Rajongoi körökben talan nem sok ilyen ember van egyebkent, elvegre ez egy szubkultura :))
Jó egy kicsit elvetettem a sulykot a nagy lelkesedésben, mert nem annyira szar az mp3, mint ahogy sokan hiszik, meg magyaráznak bőven egy leggagyibb lemezjátszó vagy 1 bites 5000Ft -os cd olvaso mellől. Egy 320kbit/s -es mp3 már szerintem szinte megkülönböztethetetlen, és ha azt veszem, hogy tudna 48000hz mintavételezést akkor meg pláne nem lehet azt mondani, hogy akkora recska.
A lényeg azon van szerintem, hogy a mai hordozható formátumok sem szarok azért, és akkor a flacról és egyéb veszteségmentes formátumokról már nem is esett szó.
Ebben egyetértünk. Meg akkor tisztáztuk, hogy az mp3 nem tud többet a cd-nél, maximum emberi füllel szinte lehetetlen hallani a különbséget. A FLAC más téma, lévén veszteségmentes tömörítési eljárás.
Jó egy kicsit elvetettem a sulykot a nagy lelkesedésben, mert nem annyira szar az mp3, mint ahogy sokan hiszik, meg magyaráznak bőven egy leggagyibb lemezjátszó vagy 1 bites 5000Ft -os cd olvaso mellől. Egy 320kbit/s -es mp3 már szerintem szinte megkülönböztethetetlen, és ha azt veszem, hogy tudna 48000hz mintavételezést akkor meg pláne nem lehet azt mondani, hogy akkora recska.
A lényeg azon van szerintem, hogy a mai hordozható formátumok sem szarok azért, és akkor a flacról és egyéb veszteségmentes formátumokról már nem is esett szó.
Azt kifejtenéd bővebben, hogy az mp3 mennyiben tud jobb hangminőséget adni a cd-nél?
A Vinyilnél is fontos a nyomat minősége, anyaga, a lemezjátszó, erősítő típusa, Interconnect minősége, stb.
Ehhez képest a CD és MP3 egyszerűbbek és jobbak is tudnak lenni, sőt, az MP3 specifikáció szerint akár jobb is lehet, mint a CD, de CD -nél sem mindegy, min hallgatod, én spec. a sokbites DAC-okra esküdtem mindig is, volt pár amelyik elég jó analóg hangot adott és meg nem mondtad, hogy Vinyl szól, vagy CD. A legelborultabb Vinyl pártiak egyszerűen csak maradiak, ha a hangminőséggel példálóznak. Azt persze meg tudom érteni, ha valaki szereti a formátumot, a szertartás részét és a szép borítókat.
Manapság simán megelégszem az mp3 -mmal, Deezerrel, természetesen a kedvenceimet azért megveszem, de főleg, ha tehetem inkább elmegyek koncertre, azt úgysem tudja visszaadni semmilyen kiadvány.
Megfogtál, mert a hangzás egy sokkal bonyolultabb téma.:) Nem is tudnék kielégítő választ adni rá, mert szinte mindenki másra esküszik, ezért csak a személyes tapasztalatomat tudom leírni: Én is a minőség pártján állok, és gyorsfogyasztónak még távolról sem nevezném magam, de ettől függetlenül is előrébb helyezem a mondanivalót a külsőségeknél. Szomorú vagy nem, de én a vájtfülüségem ellenére is beérem az mp3-al.. Itthon is jó cuccom van (laptopon meg telón nem hallgatok zenét) és ma már szinte mindenki olyan high-tech motyókkal nyomul, hogy alig hallani a különbséget. Még a lemezjátszótű pattogását és sercegését is rá tudnám tenni egy effektel, ha arra vágynék...:) A polcomon sorakozó tengernyi CD-vel is inkább a kiadókat támogattam, mint a zenészeket. Arról nem is beszélve, hogy az új mp3-ak már jobban szólnak, mint a 20 éves eredeti cd-im.
Az is számít, hogy min hallgatod a zenét, mert gagyi erősítővel, fülessel és hangszorókkal az LP-k is fosul szólnak. A drága motyón pedig még az mp3 is életre kel.:) De nem kell egyetérteni, ez csak egy vélemény.
Pont ez a lényeg, hogy jó-e a könyv vagy nem. Akárhogy is nézem, a kikapcsolódás egy formájáról van szó. És ezt már jóval a Kindle megjelenése előtt így gondoltam.
Es a hangminöseg?
Nalam parhuzamosan megy a stream (Spotify) es a vinyl. Uj albumok eseten, vagy ha ismeretlen stilusba probalom beleasni magam, na es persze utközben hallgatva a streameles megy.
De ha valami igazan tetszik, es szeretnem tökeletes minösegben hallgatni otthon, akkor igyekszem beszerezni vinylen is (itt persze vannak penzügyi korlatok sajnos).
CD-t is veszek neha, de ha mar penzt adok ki valamiert, akkor inkabb egy jobb hangzasu, es vizualisan is nagyobb elmenyt ado vinylre költök.
A fogyasztói társadalom áldozata lettél te is. :)
A kindle szükségmegoldás, olyan, mint pl. a gyorsétterem. Ha viszont valódi gasztronómiai élvezetekre vágysz, azt nem ott keresed. És ha majd a sokadik ,,könyvet" elolvasod ugyanazon a felületen, rájössz, hogy az egyforma külső megjelenés miatt egyenfazonosított írások egy idő után ,,egybefolynak", csak arra fogsz talán emlékezni, hogy ez vagy az a mű jó volt e vagy sem. Hosszabb távon nem ad igazán hiteles, valódi élményt, olyat, amit az adott írás esetleg valóban megérdemelne.
Pontosan ez a lényeg.. A "csomagolásnak" is van egyfajta varázsa ez tény, de lássuk be, hogy ez csak másodlagos az igazi élményhez képest, ami a tartalomban rejlik.:)