Aggódik a zeneipar állapota és jövője miatt Jack Gibson. Az Exodus és a Category 7 basszusgitárosa saját bevallása szerint semmiféle hasznos tanáccsal nem tud szolgálni a feltörekvő zenészgenerációknak, mert a korábbi receptek már nem érvényesek.
Alapos interjút adott Danielle Bloomnak Jack Gibson, amelyben a zeneipar általános állapota jelentette az egyik fő témát. „Fogalmam sincs, milyen tanácsot adhatnék a mai fiatal zenészeknek, mert én is eltompultam – mondta Gibson. – És nem pusztán arról van szó, hogy belefáradtam, hanem arról, hogy mostanra nem létezik zeneipar. Amikor én voltam fiatal, létezett egy bejárható ösvény, a megfelelő lépésekkel. Összehoztad a zenekarodat, megírtátok a zenét, elkezdtetek koncertezni, és ha bevonzottátok az embereket, az volt a következő fázis, hogy a kiadók emberei elkezdtek érdeklődni irántatok. Utána össze kellett rakni egy promóciós csomagot, hogy tudjatok adni valamit az érdeklődő kiadóknak, megpróbáltatok szerződéshez jutni, aztán ha az megvolt, lemezt készítettetek és megpróbáltátok eladni azt. De ezek a mérföldkövek ma már nem léteznek. Most összehozod a zenekart – vagy még csak összes sem hozod. A lényeg, hogy vírusszerűen terjedjen a híred. És én sem tudom, hogyan működik ez a szarság… Számomra is totális rejtély. Lövésem sincs, miként kell manapság valamit népszerűvé tenni, leszámítva persze a puszta szerencsét. Fogalmam sincs.”
Gibson épp emiatt az őt megkereső fiatal zenészeknek sem tud hasznosítható ötletekkel szolgálni. „Nashville-ben élek, és állandóan kérdezgetnek erről, és eléggé fasznak érzem magam ilyenkor, mert mindig kénytelen vagyok azt válaszolni: srácok, fogalmam sincs, nem tudom, mitől működnek manapság a dolgok… Nem tudom, miért pont azok a zenekarok népszerűek, akik népszerűek. És ezzel még csak nem is azt mondom, hogy ezek nem jó zenekarok, csak egyszerűen nem értem, miért épp ezek emelkedtek ki a többi közül. Nekem tök egyformán szól mindegyik. Lehet, hogy mert öreg vagyok. Mindenesetre nem tudok utat mutatni másoknak. De a zeneiparnak annyi, ez biztos. Onnantól kezdve, hogy elkezdték ingyen osztogatni a zenét, megszűnt létezni. Szart sem keresünk a lemezekből. Ha nem kelünk útra és nem áruljuk a pólóinkat, nincs bevétel. Igazából nem zenész vagyok, hanem pólóárus, utazó kacatkereskedő. És tényleg ez a helyzet. Zenélünk, hogy az emberek a pulthoz fáradjanak, és megvegyék a szarainkat a rájuk nyomtatott zenekari logókkal. Ez jelenti ma az üzletet. Ha nem tudsz megtölteni egy termet, ha nem adsz el ötvenezer cuccot a neten, szóba sem állnak veled. Ráadásul most már egyik napról a másikra elveszíthetjük a megélhetésünket a kibaszott robotok miatt is. Onnantól, hogy a mesterséges intelligencia képes lesz az emberek által tényleg élvezhető zenét előállítani, senki egy kurva vasat sem fizet majd nekünk.”
Gibson persze tudja, hogy az élő koncertekre mindig lesz igény, de ezzel együtt is komoly változásokra számít. „Koncertek mindig lesznek, de jelenleg a zeneipar nem erről szól, hanem lincenszelésről, reklámzenékről, a zenék össze-vissza szerkesztéséről és felvételéről. Ennek többsége viszont eltűnik majd. Lesz mondjuk ötven ember, aki zenél, az emberek is kíváncsiak rájuk, és nem lehet reprodukálni a zenéjüket. A többiek viszont… Mármint, ki fog bárkinek is fizetni egy filmzenéért? Ki fog megfizetni egy nagyzenekart, hogy összegyűljön hatvan ember és előadjon egy darabot, amikor úgy is megvalósítható a dolog, ha egyvalaki begépel néhány utasítást egy számítógépbe, és máris kész a végeredmény? Nekünk pedig kurvára nem fog feltűnni a különbség. Tényleg, szó szerint olyan tempóban változnak a dolgok, hogy nem is tudom, mit mondhatnék…”
Gibson augusztus 6-án az Exodusszal Budapesten, a Barba Negrában koncertezik a Summer Hell minifesztivál keretében, többek között Abbath Doom Occulta és a Deicide társaságában. Részletek itt. A basszer emellett július végén Category 7 nevű zenekarával is kiadott egy nagylemezt.