Tony Iommi limfómás megbetegedése jelenleg tünetmentes, és úgy tűnik, meggyógyult a Black Sabbath legendás gitárosa. Tony azonban a Mirrornak adott interjújában azt mondta: orvosai szerint sokkal inkább valószínű, hogy a rákos megbetegedés előbb-utóbb kiújul nála.
„Miután kiadtuk a 13 lemezt, turnéra indultunk, és nyolcvanegy koncertet adtunk huszonnyolc országban”, összegezte Tony. „Tényleg nagyon élveztem, de kemény volt. A betegség következtében nagyon könnyen elfáradok. Hathetente haza kellett repülnöm kezelésre a Birmingham melletti Solihullbe, a Parkway kórházba. Rákötöttek az infúzióra, és olyan antitesteket kaptam, amik beborítják a rákos sejteket, és megakadályozzák, hogy továbbterjedjenek. És minden ilyen alkalom után két-három hetet otthon kellett töltenem, hogy felépüljek, mire ismét csatlakozhattam a zenekarhoz. Az egész turnét a kezeléseimhez ütemeztük, és ez az egész rengeteg utazással járt. Hogy a helyzet még rosszabb legyen, a repülés a rák miatt nincs jó hatással a vérsejtjeimre, így mire eljutottam a szállodákba, már rendszerint rámtört a szorongás, a hidegrázás, csupa olyasmi, amit korábban soha nem tapasztaltam. Annyira rossz volt, hogy elkezdtem aggódni rajta: talán sosem jövök rendbe. A turné után pedig két további hónapba került, mire összeszedtem magam, az orvosok pedig azt kérdezték: mégis mire számítottam, mikor ilyen keményen megerőltettem magam?”
Tony tavaly nyáron elvileg végleg befejezte a kezeléseket, de ő maga sem tudja, mit tartogat számára a jövő. „Ez az antitestes terápia nyáron véget ért, ami abból a szempontból jó, hogy most sokkal több energia van bennem. Viszont még mindig nem tudom, hogy hatott-e a kezelés. Egyszerre két műtétem volt: egy prosztata-operáció és egy nyirokcsomó-műtét, emellett rengeteg vizsgálat, rengeteg sugárkezelés. Szóval ezekből már nem lehet több, így is túl sok volt. Minden egyes nap átvizsgálom magam, hogy nem jelentek-e meg rajtam bőrelváltozások. Ha kicsit fájni kezd a hasam, rögtön az az első gondolatom: Istenem, megint a rák. Szörnyű ez az egész. Még álmodom is róla. De most így kell élnem. A sebészem azt mondta, ő nem számít rá, hogy a rák végleg felszívódott. Olyan 30 százaléknyi esélyem erre is van, de sokkal valószínűbb, hogy a dolog kiújul, ami bármikor megtörténhet. Így aztán ma már másképp tekintek az életre. Lehet, hogy itt leszek még újabb tíz évig, de az is elképzelhető, hogy már csak egy évem van hátra – tényleg nem tudom.”