Igazán meglepő választással rukkolt elő a Bloodbath: a Jonas Renksét, Anders Nyströmöt és Martin Axenrotot soraiban tudó death metal-szupergroup új énekese Nick Holmes lett. Igen, AZ a Nick Holmes.
„Mióta csak megismertem a Lost Paradise lemezt 1990-ben, Nick Holmes a kedvenc hörgőseim közé tartozott", magyarázta a döntés hátterét Renkse a brit Metal Hammernek. „Mindig érthetően, artikuláltan hozta a témákat, de ettől még mély és igen morbid volt. Óriási örömöt jelent vele közösen dolgozni huszonöt évvel azután, hogy megismerkedtem a mennydörgésszerű bömbölését!"
A Bloodbath november 17-én megjelenő, Grand Morbid Funeral nagylemezén tehát már Holmes mester hangját hallhatjuk majd, mégpedig abban a hörgős stílusban, amit teljes lemezen utoljára a Paradise Lost 1991-es Gothic alapművén élvezhettünk. A banda egyébként zeneileg bizonyos szempontból a legutóbbi Fathomless antitézisét ígéri, de a történet természetesen továbbra is a súlyos death metalról szól, sőt, egyenesen a legsötétebb, legmocskosabb megszólalású albumukat ígérik. A lemez keverését David Castillo végezte, és jövőre a banda várhatóan több fesztiválon is fellép majd.
Hozzászólások
Egyetértek.
Ezért majd jól lemínuszoznak. És akkor mi van? Nyomjátok srácok, ha ez boldoggá tesz benneteket, izzanak azok a billentyűk! Gyerekes dolgok ezek.
Én speciel már kb 3-4 éve nem igazán hallgatok hörgős zenéket, az egyetlen banda, amiben továbbra is imádom a hörgést, bár nem annyira hörgés, mint inkább üvöltés-kiabálás, az a Slipknot.
De meghallgattam párat a mostanában megjelent hardcore, meg metalcore lemezek közül, nevetséges, ahogy a mostani énekesek 90%-a "hörög".
A Dismember összes lemeze elképzelhetetlen hörgés nélkül. Főleg Matti jellegzetes hörgése nélkül.
Azonban például az Amorphis - Thousand lakes, Tiamat - Clouds, Therion - Lepaca Kliffoth, Dismember - Death Metal lemeze elképzelhetetlen hörgés nélkül.
Vagy mondhatnám az összes Darkthrone, Immortal, Emperor, Burzum, Tormentor, stb lemezt, ha már a károgásról is szó volt korábban.
A tiszta éneknek is megvan a helye pl. a Mercyful Fate-ben, meg a Pokolgépben, azonban nem kívánatos pl. egy Sinister lemezen sem.
http://www.youtube.com/watch?v=g1Zmkevry5g
Jó, a Dalriada tényleg khm, izé.
Egyetlen nevet írok le (pedig tudnék sokat), és ha nem esik le neked, miért, akkor kár tovább erőltetned a témát: Mikael Akerfeldt (Opeth, Bloodbath)
Nem kell velem egyetérteni, de azt nem szeretem, ha elviszik a kommenteket személyeskedésbe.
Nyilván nem vagyok trú, de a Paradise Lostot csípem, igaz csak az Icon-nál kapcsolódtam be, de úgy érzem, pont jókor.
Én nem bírok komolyan venni egy hörgős bandát sem, elég gáz, amikor ki van dolgozva a zene, és jön valami kezdő, akinek limitált a hangja, ezért csak hörögni tud, és ezzel elbassza az élményt. És még mellé nagyon keménynek képzeli magát. Nem keménykedni kell, hanem énekelni, artikulálni.
Van pár olyan kedvencem, akik variálnak a hangjukkal, nem egysíkúak, és tudják, mikor kell továbblépni. Devin Townsend, Mike Patton, ilyen szempontból Nick Holmes is kedvenc, bár az élő teljesítménye elég halovány, a Sick of it all énekesét is csípem,bár ő inkább csak kiabál.
Bárki bármit mond, a hörgés a zenei evolúció legalja, onnan csak fejlődni lehet.
Meg van az a magyar együttes, hörgős csajjal, meg hegedűvel, a nevük nem jut eszembe... őszintén, ki bírja azt nevetés nélkül meghallgatni?
Tudod, inkább az az unalmas, amikor az ember ugyanazt a szépen éneklős szart hallja minden második lemezen.
Vannak olyan zenekarok, amelyek azóta lettek tucatok, amióta "túl egydimenziós" lett számukra a durva vokál.
Tiamat, Therion, Amorphis, Paradise Lost, stb-stb.
Példának okádék: A Therion első 4-5, a Tiamat első négy lemeze zseniális volt. Aztán valami kiveszett belőlük.
Lehet, hogy zeneileg másabbak, esetleg kiforrottabbak, viszont a durva vokál eltűnésével a mágia elveszett belőlük.
Először is, ne személyeskedjünk. Hacsak nem vagy rendőr. =)
Másodszor, a "normálisan hörögni", mint olyan, nem létezik.
Egy embertől viselem el a hörgést, az Devin Townsend. Aki tud magán is röhögni, és viccet csinálni belőle. És tud énekelni is.
Aki 18 éves kora felett is komolyan veszi magát ebben a stílusban, azzal valami nincs rendben. Kezeljük helyén a dolgot: a hörgés/károgás mindenféle vokális teljesítmény legalja, még ha nehéz is csinálni. Egyszerűen a legjobb zenéket is el tudja baszni valami önmagát veszélyesnek és brutálisnak gondoló hörgős fickó "vokalizálása". Nem beszélve a nőkről... Én annyit nem röhögtem még zenén, mint amikor nőket hallottam rikácsolni, meg hörögni.