Home

Idézet - kobe:

Néhány szót szeretnék szólni arról a sok 000000000 -ról amik a gitártabokban oly sokszor előfordulnak. Úgy gondolom a zenét, azt a zenét amit a gitárral szólaltatunk meg azt nem szabad csupán a hangszeren megszólaltatott hangok vizuális értelmezésehez segítséget nyújtó forma, jelen esetben tabulatura jelzéseihez leegyszerűsíteni. Nem a számokat jelöljük hangokkal hanem a fogólapon jelenlévő hangokat számozzuk a tabbal. Ezért aztán a zenei értékéből semmit nem von le ha történetesen az említett dalban is sok a tabon 0-val jelzet hang. A hangszer csak eszköz.S az, hogy történetesen a gitárnak van egy ilyen jellegzetessége, hogy könnyen lehet az üres húron megszólaltatott hangokkal alkotni, vagy akár képzeleterő híján is valamit létrehozni, az nem von le a zene értékéből. Pl. ha zongorán játsszuk le az adott motívumot akkor rögtön eltűnik a 0-mint hangjelölő tényező. Ez esetben marad a hang. -Már megint ugyanaz a hang- mondhatja a billentyűs hangszeren játszó kottát ismerő zenész. Tehát történetesen azért zavarhat minket a 0000 mert csak azt tudjuk értelmezni más ismeret birtoklásának hiányaként. Metallica Hardwired, jómagam a fejemet fogtam attól , ahogy kezdődik a dal. Már megint miért kell eljátszani ezt az unalmas figurát amit minden kezdő gitáros pár nap alatt a magáévá tesz. A Metallica 30 éve után arculcsapásként éreztem, hogy ilyen olcsó figurával indít egy új lemezt 2016-ban. Dehát végül is ezek hangok. Nem tab, nem gitár meg akármi. Hanem Zene. Ennek a zenének az egyik sajátossága. És még mindig eladható. A hallgatót úgysem a tab érdekli. Hanem az amit hall. -S akkor kezünkbe fogunk egy gitárt és elkezdünk tanulni és megdöbbenten látjuk a Formát. S csalódunk. Ez az a zene amit én szeretek? Tele 0000-val? S rögtön leesik a glória. Az én hőseim csupán ennyit tudnak? A "pop"zenei műfaj mindig ilyen szerintem. Lehet benne tudni is és nem tudni is. De egy biztos, amikor megszerettük ezeket a zenéket nem a tab miatt szerettük őket, hanem mert egyszerűen akkor voltunk elég fiatalok ahhoz, hogy a zenei iparnak mi legyünk a célközönsége, azok akiknek ezt el lehet adni, nagy hype-al, hosszú hajjal, külsőségekkel., S néha simán fanatizálódtunk is emiatt. A szomszéd bácsi meg magában unottan legyintet -"ejj láttam én már ilyet" amikor a lépcsőházban kőkemény szegecsekkel kivert dzsekiben,Testament polóban ráköszöntem.

Teljesen irreleváns az, hogy egy zenét milyen tudás és képesség birtokában írtak meg, ha működik és érzelmeket gerjeszt. A 0000 is képes lehet rá, ahogy a népzene is például a primitív pentaton skálájával, vagy akár Beethoven 5. szimfóniájának négy hangból álló kezdése. Ha valaki amiatt érez csalódottságot, mert valamit könnyű eljátszani, az totál rossz pályán játszik, fordítva ül a lovon, mint ahogy az is, aki szerint csak az a zene, amit hangszeren (lehetőleg torzított gitáron) játszanak (és lehetőleg metál). Nem. Az impakt a lényeg, minden más csak eszköz.

Néhány szót szeretnék szólni arról a sok 000000000 -ról amik a gitártabokban oly sokszor előfordulnak. Úgy gondolom a zenét, azt a zenét amit a gitárral szólaltatunk meg azt nem szabad csupán a hangszeren megszólaltatott hangok vizuális értelmezésehez segítséget nyújtó forma, jelen esetben tabulatura jelzéseihez leegyszerűsíteni. Nem a számokat jelöljük hangokkal hanem a fogólapon jelenlévő hangokat számozzuk a tabbal. Ezért aztán a zenei értékéből semmit nem von le ha történetesen az említett dalban is sok a tabon 0-val jelzet hang. A hangszer csak eszköz.S az, hogy történetesen a gitárnak van egy ilyen jellegzetessége, hogy könnyen lehet az üres húron megszólaltatott hangokkal alkotni, vagy akár képzeleterő híján is valamit létrehozni, az nem von le a zene értékéből. Pl. ha zongorán játsszuk le az adott motívumot akkor rögtön eltűnik a 0-mint hangjelölő tényező. Ez esetben marad a hang. -Már megint ugyanaz a hang- mondhatja a billentyűs hangszeren játszó kottát ismerő zenész. Tehát történetesen azért zavarhat minket a 0000 mert csak azt tudjuk értelmezni más ismeret birtoklásának hiányaként. Metallica Hardwired, jómagam a fejemet fogtam attól , ahogy kezdődik a dal. Már megint miért kell eljátszani ezt az unalmas figurát amit minden kezdő gitáros pár nap alatt a magáévá tesz. A Metallica 30 éve után arculcsapásként éreztem, hogy ilyen olcsó figurával indít egy új lemezt 2016-ban. Dehát végül is ezek hangok. Nem tab, nem gitár meg akármi. Hanem Zene. Ennek a zenének az egyik sajátossága. És még mindig eladható. A hallgatót úgysem a tab érdekli. Hanem az amit hall. -S akkor kezünkbe fogunk egy gitárt és elkezdünk tanulni és megdöbbenten látjuk a Formát. S csalódunk. Ez az a zene amit én szeretek? Tele 0000-val? S rögtön leesik a glória. Az én hőseim csupán ennyit tudnak? A "pop"zenei műfaj mindig ilyen szerintem. Lehet benne tudni is és nem tudni is. De egy biztos, amikor megszerettük ezeket a zenéket nem a tab miatt szerettük őket, hanem mert egyszerűen akkor voltunk elég fiatalok ahhoz, hogy a zenei iparnak mi legyünk a célközönsége, azok akiknek ezt el lehet adni, nagy hype-al, hosszú hajjal, külsőségekkel., S néha simán fanatizálódtunk is emiatt. A szomszéd bácsi meg magában unottan legyintet -"ejj láttam én már ilyet" amikor a lépcsőházban kőkemény szegecsekkel kivert dzsekiben,Testament polóban ráköszöntem.

A világ legunalmasabb zenekara. Alvászavar ellen kiváló!

Idézet - Négercsók István:

Idézet - kiss gabor:

Idézet - Organic Shadow:

Mi sem áll távolabb tőlem, mint a személyeskedés. Az objektivitás vezérel, annak ellenére, hogy számomra a Meshuggah sokkal, de sokkal több, mint „egy szaros zene”, de legyen ez az én hibám. Egy stílusteremtő formációról beszélünk, ami nem véletlenül lett tananyag többek között a Berklee College of Music-ban, amit azért nem árt figyelembe venni mielőtt az ember nemtetszésének hangot ad a zenekart illetőleg, mondjuk a „sz#r” szó következetes használatával. Ezzel jó eséllyel elkerülhető a dilettantizmus degradáló ingoványában történő dagonyázás. No disrespect intended!!!

Ez van, en is imadom a zenet, de sok dolog van az eletemben, ami joval fontosabb nala. Nekem bejon a legutobbi Moby Dick is, jo kis minosegi szar. Talan mar igy erted a hozzaalasomat a dologhoz. Amugy meg le fog jarni a Meshuggah meg a Periphery szent tehen statusza is egyszer, teljesen mindegy, hogy hol tanitjak a muveiket. Az uj generacio mindig is le fogja sajnalni a regi dolgokat. Lasd: itt mar mindenki kineveti a Moby Dicket. De eljon majd az az ido is amikor a fiatal gitarosok ki fogjak rohogni a Bleed "0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0" tabulaturajat. Amugy meg mielott azt hinne mindenki, hogy en vagyok a Moby Dick elso szamu rajongoja, jelzem ez egyaltalan nincs igy. Ahogy mondtam, egy lemezkritikaban merult fel ez az osszehasonlitas, azert jottem en is Smiciekkel. Amugy meg akar tetszik akar nem, amig vilag a vilag, az emberek nagyresze mindig is az jo dalokat fogja ertekelni, nem a szanaszet tordelt ritmusokat. Es emiatt azt erzeztetni veluk, hogy igenytelenek, az igenis serto dolog.

Csak épp a jó dalokat nem a legutolsó Moby Dick-lemezen kéne keresni, ami még a saját meredeken zuhanó életművükön belül is egy csődtömeg. Ami meg a Bleedet illeti, ahogy te fogalmaztál, akár tetszik, akár nem, az egy stílusteremtő mérföldkő dal, általánosan elismert hivatkozási alap lett, bár valóban lehet hogy helyette inkább az Okos világnak kéne annak lenni.

Ott a pont, az tenlyeg egy szar nota.

Hát pedig ez tényleg olyan... semmilyen.