Grave Slave címmel bemutatta első dalát a Dead Cross. Az agresszív hardcore/punkot toló zenekarban Dave Lombardo a főnök, a frontember pedig Mike Patton.
Augusztus 4-én, Mike Patton Ipecac kiadójánál jelenik meg a Dead Cross első, a zenekar nevét viselő nagylemeze. A csapat két további tagja a nagyágyúk, azaz Patton és Dave Lombardo dobos mellett Justin Pearson basszusgitáros (The Locust, Retox, Head Wound City) és Michael Crain dobos (Retox, Festival Of Dead Deer). A Dead Cross eredetileg Gabe Serbian énekessel dolgozott, az ő helyére érkezett tavaly Patton, a lemez producere pedig Ross Robinson volt. Érdekesség ugyanakkor, hogy mivel a banda Serbiannel már felvette egyszer a dalokat, Patton éneksávjaihoz Robinsonnak már nem volt köze, Mike simán csak újból felénekelte a számokat a saját elképzelései mentén.
„Dave írt egy üzenetet, hogy csatlakozzak hozzájuk, én meg: mi, hogy én? Hmmm...", mondta belépéséről Mike a Rolling Stone-nak. „Nagyjából fél percet gondolkodtam a dolgon, aztán szarkasztikusan annyit válaszoltam: persze, meg tudom csinálni, de biztos, hogy engem akartok? Dave meg azt felelte, hogy én lennék az áloménekesük. Innentől kezdve már tényleg csak logisztika kérdése volt minden. Úgy döntöttem, hogy otthon, a pincestúdiómban veszem fel a témákat, ami passzol is a zenéhez, hiszen nem szabad, hogy túl polírozott legyen. Maga a lemez pedig számomra amolyan tradicionális hardcore-album. Nagyon lényegretörő, direkt és zsigeri. Itt nem játszom billentyűs hangszereken, nincsenek samplerek vagy nagyzenekari megoldások, csak annyi a lényeg, hogy mindent bele. Bizonyos tekintetben azokra a zenékre emlékeztet, amiken mindannyian felnőttünk annak idején: az Accüsedre, a Deep Woundra vagy a Siege-re, amik brutálisak, kompromisszum-mentesek és csak a lényegre szorítkoztak. Ismét nekiálltam hallgatni ezeket a zenekarokat, mielőtt ez az egész összejött, így ismét ott volt a vérkeringésemben ez a stílus, így végre lehetőségem nyílt felvenni egy albumot, ami olyan hatást kelt, mintha belevágnának egy ceruzát a szemedbe!"
„Maga a lemez mindössze 28 perces, és az ebben a vicces, hogy a Reign In Blood 29 perces volt", tette hozzá mindehhez Dave. „Ebben a lemezben is iszonyatos mennyiségű düh és frusztráció gyűlt össze, és ezt a dobolásomban is hallani. Egy hardcore-lemeznek így kell összeállnia. Ez az egyik legbrutálisabb anyag, amit valaha készítettem."
Hozzászólások
különbözőek vagyunk. a disco volante meg a california is lemegy nálam minimum hetente, találni sem lehetne annál jobb mosogatós-kávéivós-pisi-kakilós zenét napközbenre, sztem kurvára szórakoztató.
Elég óvatosan fogalmazol... :)
Tegye fel a kezét aki végig bírta hallgatni a Mr Bungle Disco Volante lemezt. Többször nekifutottam, de szerintem nem lehet. Ha majd egyszer eljön a végítélet és démonok perzselik fel a Földet, akkor lesz szerintem olyen hangzavar, de asszem én inkább megvárom és majd azt hallgatom meg.... :)
Nem akarok. :)
Ha akarsz még betegebbet hallani, Patton szólómunkásságát ajánlanám :)
Ez nem beteg, hanem simán szar.