Váratlanul és tragikus hirtelenséggel elhunyt Andy Fletcher. A Depeche Mode egyik oszlopát 60 éves korában érte a halál.
Halála okát meg nem jelölve tette közzé Andy Fletcher halálhírét a Depeche Mode. A bejegyzés szövege alapján a zenész tragédiája két társát, Dave Gahant és Martin Gore-t is sokkolta. „Fletchnek tényleg aranyból volt a szíve, mindig számíthattál rá, ha támogatásra, egy lendületes beszélgetésre, egy jó nevetésre vagy egy hideg sörre volt szükséged" – írják.
Andy Fletcher a '70-es évek végén kezdett zenélni Vince Clarke-kal, és alapító tagja volt a Depeche Mode-nak, amely mellett haláláig kitartott. A zenekarban betöltött szerepe gyakran képezte vita tárgyát: noha hozzátartozott a Depeche Mode legendáriumához, több mint negyvenéves pályafutásuk során egyetlen dalt sem jegyzett társszerzőként. A csapat ugyanakkor egy idő után a nyilatkozatokkal is elkezdett rájátszani Fletcher titokzatos státuszára, aki részben emiatt a rajongótábor egyik nagy kedvencének számított.
További információk remélhetőleg hamarosan.
Hozzászólások
Nyugodjék békében!
Ugyanazok a szempontok, mint bármilyen más hír esetében, vagy bármilyen más online lapnál.
A 90-es évek legelején a suliban nálunk külön klikkje volt a "módosoknak". Semmi extrém; többségében csajok, akik feketében jártak, imádták a Mode-ot, emellett többnyire olyan zenéket hallgattak, mint pl. a The Cure, Shakespears Sister, The Sisters of Mercy, vagy az akkoriban már közismert és népszerű Bonanza Banzai. Nyilván volt más is, de ezek ugrottak be.
A rock- és metal zenébe frissen belecsöppent kamaszként nem igazán tudtam értékelni ezt a zenét és egy-egy kivételtől eltekintve "fura klipeket készítő" (ne felejtsük: Music Television-éra kellős közepe) formációknak láttam őket. A fura szót húznám alá, mert a klipek többségére már akkor sem mint rossz zenére gondoltam, de a Guns, Metallica, AC/DC, Aerosmith (stb.) mellett nem rúgtak labdába. Ahogy az lenni szokott, évekkel később újra felfedeztem magamnak ezeket és bár a fentiek nem mindegyike került be a zenei rotációmba - ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy mindegyiket elismerem és egy pillanat alatt lecserélném rájuk a mai mainstream zenéket -, a Mode (vagy a TSOM) elnyerte méltón megérdemelt helyét. Ahogy szerintem sokunknál, akiknél később ütött be ez a zene. Hozzáteszem, hogy főként a zene, kisebb részben pedig a nosztalgikus azonosulás miatt nekem máig a kb. '86 / '87-től '93-ig tartó szakasz a favorit és általában ebből az időszakból származó dalt/lemezt választok, ha DM-et szeretnék hallgatni.
Zárógondolat: friss még ez a dolog és nem tudom, hogyan állnak ők most egymással, de azt hiszem sokan örülnének neki, ha a zenekar aktív korszakából még hátralévő években csinálnának valami közöset Alan Wilderrel.
R.I.P. Andy és köszönünk mindent!