Dave Mustaine eddig leginkább sajnálkozott Chris Broderick és Shawn Drover távozása felett, most azonban hirtelen azt találta mondani: a Megadeth tábora igazából éppúgy nem akarta a csapatban látni a két novemberben kilépett zenészt, mint ahogy gyakorlatilag senkit, aki a 21. században megfordult a két Dave mellett. A zenekar márciustól mindenképpen stúdiózik, és természetesen súlyos, gyors, gyökerekhez visszakanyarodó anyagon dolgoznak a kedvezőtlen fogadtatású Super Collider után…
„Miután a Rust In Peace-felállás szétment, bevettük Jimmy DeGrassót”, mondta a Megadeth állandó felállás-változásairól Mustaine Full Metal Jackie-nek az idei NAMM vásáron. „Jimmy nagyszerű dobos, de ennek ellenére valahogy sosem illeszkedett be a zenekarba, és Al Pitrellire ugyanez igaz. Mindkettejüket nagyon szeretem emberként, és zenészként is kizárólag hatalmas tiszteletet érzek irántuk, de valamiért soha nem alakult ki négyünk között az a bizonyos szükséges egyensúly. Amikor egy zenekarban játszol, olyan közel állsz a másikhoz, amennyire csak szex nélkül közel lehet kerülni egy másik emberhez… Utána jött James LoMenzo, James MacDonough, Glen Drover, Shawn Drover, Chris Broderick, és a rajongók nem akarják, hogy ezek a srácok zenéljenek a Megadethben.”
A kérdés persze az, hogy akkori kit akarnak, ezt azonban – az egyértelmű jelek ellenére – a beszélgetésben nem nagyon feszegették, nyilván nem véletlenül. Mustaine ugyanakkor elárulta: az új lemez munkálatai hamarosan elkezdődnek. „Március 2-án stúdiózni kezdünk, akármi is történjen. Beszéltem a dalainkról a kiadóval, és közöltem velük, hogy soha többé nem írok egyetlen rádiós számot sem, mert a kiadók persze ilyeneket várnak. Szerintem viszont ez volt a Megadeth létezésének átka. A Countdown To Extinctionön rengeteg rádiós dal szerepelt, de onnantól kezdve a Youthanasián és a Cryptic Writingson át egészen a Riskig egyre rádiósabbak, rádiósabbak és rádiósabbak lettünk. Tudod, szeretem én ezeket a számokat is, de ez sem igazán az a vonal, amit a Megadeth-rajongók hallani szeretnének: ők olyan dalokat akarnak, mint a The Conjuring (amit a Dave jelenlegi vallásos meggyőződésével összeegyeztethetetlen szöveg miatt a zenekar ettől függetlenül hosszú évek óta nem játszik a koncerteken… – a szerk.), a Set The World Afire, a Devil’s Island, a Holy Wars, a Take No Prisoners… És én meg is értem ezt. Ezeket a dalokat én írtam, ha álmomból felkeltenek, akkor is tudnék ilyeneket írni, de miközben valaki közli veled, hogy ezt és ezt kell csinálnod, vagy hallgatsz rá, vagy nem. Rengetegen a Super Collidert sem kedvelik, mert azon is sok a rádiós téma. És az ilyesminek ahhoz is mindig sok köze van, hogy milyen producerrel dolgozol.”
Ennek jegyében a következő Megadeth-album természetesen ismét súlyos lesz, amire az a garancia, hogy Mustaine az elmúlt három évben rengeteg régről megmaradt anyagot rendszerezett és szortírozott össze. „Akadnak zenéim, amiket a Peace Sells… But Who’s Buying?- és a So Far, So Good… So What!-korszakokból őriztem meg. Meghallgattam őket, és az volt az első reakcióm: ezt meg hogy a faszomba játszottam el? Le kellett lassítanom, és ki kellett szűrnöm az összes háttérzajt, hogy pontosan kivegyem a részleteket, és halljam, mit játszottam. Ez nagyon izgalmas, mert a riffelés tényleg agyszaggató.”
Innentől kezdve tényleg nincs más, mint hátradőlni, és várni a hivatalos bejelentést Marty Friedman és Nick Menza visszatéréséről…