Gyakran elhangzik manapság, hogy a rockzene általános állapota és státusza meglehetősen harmatos manapság. Chris Cornell, a Soundgarden frontembere is osztja ezt a véleményt: szerinte a fiatalokat ma már sokkal inkább a hip hop és az elektronikus zene vonzza, nem a rock.
„Olyan sokat változott a rockzene helyzete, hogy a mai fiatalok már nem is feltétlenül akarnak zenekart alapítani”, mondta az új-zélandi The Rock FM rádiónak Cornell. „Ez az egész jelentős mértékben áttolódott mára a hip hop és az elektronikus zenék világába, ahol manapság elkészíthetsz egy teljes lemezt otthon, mindössze egy laptop segítségével. Mivel a technológia rengeteget fejlődött, a hip hopban pedig ma is tényleg hatalmas sztárok alkotnak, rengeteg kölyöknek nem az az első gondolata, amikor zenélni akar, hogy gitárt, basszusgitárt, dobot meg mikrofont ragad, és úgy akar szólni, mint a Nirvana. Sokkal inkább valami hip hopos, netán elektronikus dologban gondolkodik, és mondjuk Skrillexre szeretne hasonlítani. Ettől még persze a rockzene alapvető vonzereje nem változott, hiszen ugyanazt jelenti, amit a kezdetek kezdetén is jelentett: ez az utca zenéje, mindenki zenéje. Mindenki hangja, aki játszani akarja. Nem kell zeneileg képzettnek, iskolázottnak lenned hozzá, nem kell királyi családból származni hozzá, tényleg bárki és bármi részese lehet a dolognak.”
Cornell új szólólemeze, a kiválóan sikerült Higher Truth szeptemberben jelent meg. A Soundgarden már dolgozik a jövőre várható új lemezen, és egyes hírek szerint valamikor akár még akár az Audioslave is újjáalakulhat.
Hozzászólások
Megjegyzem akkor sokkal rosszabbnak tűnt a helyzet: azóta is él és virul több olyan műfaj ami akkor nagy válságban volt. A klasszikus heavy metalt akkoriban mindenki cikizte, teljesen leírták a stílust - még az Iron Maiden is kb. ilyen 2000 fős klubokban játszott. Aztán csak jött a revival, ami csak úgy történhetett meg hogy a fiatalok megszerették a stílust. Amíg fiatal gyerekeket lehet látni a rockkoncerteken nem hal meg a műfaj. Az hogy mennyire kerül mainstreambe az más kérdés, Hogy mennyire lényeges mindenki döntse el.
- abban rendszeresen kompromisszumokat kellene kötni másokkal, nem úgy fognak a dolgok történni, mint ahogy ő egyedül akarja. Mert eleve azt látja otthon is, hogy apu és anyu is azért volt menő és sikeres anno a környezetében, mert pl. napi hét alkalommal posztolt az instán és a társain hogy mit evett, mit viselt, milyen a hangulata, mi a gondolata, mindezt mindenféle önkritika nélkül. Csak azt látja, hogy a világban való érvényesülés eszköze a self-branding, vég nélküli önimádattal, amibe más embernek nem szabad beleférnie, mert azonnal lépéshátrányba kerül.
- hangszeren kéne játszani, aminek a tanulása az első fél évben még jópofa móka, de utána rájön, hogy rengeteg más issszonyatosan fontos dologtól veszi el az ő drááága idejét (ami paradox módon lehet, hogy igaz is lesz, és globálisan tényleg drága lesz neki, mert ha 21-22 éves koráig valamit nem tesz le az asztalra, akkor ő onnantól fogva már 'öreg' lesz, aki már nem versenyezhet a törvényszerűen érkező következő 15 éves csodagyerek/vetélytárssal..), miközben egyébként is minek hangszeren zenélni, mert vsti-kkel MINDEN lemodellezhető, és hatalmas ívben leszarja az összes csaja/cimborája, hogy élő hangszert hall e vagy sem.
- már születésének évében is azok a zenészek tudnak maguknak nagyobb elismerést, menőségi faktort, urambocsá' anyagi megbecsültséget, akik egy iMacen programozzák előre a teljes produkciójukat. Ami ráadásul nagyon nem rockzene.
Ahogy korábban is említették már: a technika fejlődik, változásokat hoz, és kiszélesíti a lehetőségeket. Van abban igazság, hogy minden jött-ment hülye zenélni akar, ahogy abban is, hogy Yt-ra feltöltött videók jelentős része teljességgel értékelhetetlen, vagy csak megy a céltalan maszturbálás. Nem az a lényeg, hogy valaki gitározik-e, vagy laptopot "ragad", hanem, hogy zenél-e, vagy csak egy hangszeren játszik. Nagyon nem mindegy.