Örök vita a Dream Theater táborában, hogy megfelelő választás volt-e Mike Portnoy helyére Mike Mangini. A témában folyó diskurzusok természetesen John Petruccihoz is eljutottak, és a gitáros néha elég rendesen ki is akad azon, amiket olvas a neten…
Szinte hihetetlen, de immáron több mint nyolc éve Mike Mangini a Dream Theater dobosa, és természetesen ő játszik a zenekar tavasszal megjelenő új albumán, a Distance Over Time-on is. A rajongótábor egy része azonban a mai napig nem emésztette meg Mike Portnoy távozását, és Manginit is sokan támadják gyakran érzelemmentesnek, gépiesnek bélyegzett játéka miatt. A témáról most John Petruccit is megkérdezték.
„Mivel Mike Manginivel zenélek, nem is értem ezeket a vélekedéseket”, vallotta be a gitáros Mike The Music Snobnak adott interjújában. „Mármint először is: figyeljetek, én értem, milyen egy zenekar rajongójának lenni, amikor egy tagcsere az egész világodat felbolygatja. Értem, tényleg. Én is rajongok zenekarokért, ahol szintén történt már ilyesmi, abszolút átérzem ezt az oldalt. De az olyan vélekedések egyszerűen elképesztenek, amelyek szerint Mike Mangini dobolásából hiányzik az érzés. A fickó egyszerűen hihetetlen, az egyik, ha nem a legjobb dobos, akivel valaha is lehetőségem nylít játszani. Akármilyen zenei stílusról beszélünk, Mike bármit teljesen magától értetődően, érzéssel játszik, legyen szó metalról, rockról, latin muzsikáról, jazzről, swingről. Elképesztő, egészen elképesztő zenész.”
John nem tagadta: néha kimondottan felbosszantják a megjegyzések, amiket Mangini kap a kommentszekciókban. „Nyilván mindig lesznek majd hasonlítgatások, hiszen az emberek nosztalgikusan tekintenek a régi tagokra. Ez így teljesen rendben is van, mint mondtam, megértem a dolgot. Egy bizonyos szintig. Mert amikor valaki olyasmiket ír, ami egyszerűen nevetséges, legszívesebben átnyúlnék a monitoron, mint amikor Homer elkapta Bart Simpson nyakát, és az illető arcába kiabálnék: most hülyéskedsz velem? Van fogalmad róla egyáltalán, mit beszélsz? Mert Mike érzés tekintetében is hatalmas.”
A február 22-én megjelenő Distance Over Time dallistája az alábbi:
01. Untethered Angel (6:14)
02. Paralyzed (4:17)
03. Fall Into The Light (7:04)
04. Barstool Warrior (6:43)
05. Room 137 (4:23)
06. S2N (6:21)
07. At Wit's End (9:20)
08. Out Of Reach (4:04)
09. Pale Blue Dot (8:25)
10. Viper King (4:00) (bónusz)
A zenekar március 20-án induló észak-amerikai turnéja nem kizárólag a Distance Over Time-ot helyezi a fókuszba, hanem az 1999-es Scenes From A Memory húszéves jubileumáról is megemlékezik majd. Egyelőre még nem tudni, hogy Európában is ilyesféle műsorra lehet-e számítani tőlük, de az már biztos, hogy ezúttal is eljutnak hozzánk: a csapat július 25-én Székesfehérváron, a FEZEN Fesztiválon koncertezik. Részletek itt.
Hozzászólások
Igaz. A Best of albumukon más dobhangzással vannak fent az Images dalai, és baromi fura úgy hallani őket. Talán mert az egész keverés olyan, amihez az a triggerelt dob passzol... vagy csak a megszokás?
...és ugyanezt bekopizhatnánk az Images And Words kritikájába is, ha már.
Illetve még legalább két dolgot:
1. Nem akárkit kell ,,pótolnia" Mangininek, szóval a helyzet nem olyan egyszerű. Ha elkezdené egy az egyben utánozni a másik Mike-ot, akkor azért bírálnák. Ha meg próbál - a lehetőségekhez képest - valamiféle egyéniséget mutatni, akkor meg az a baj, hogy de hát nem olyan, mint a másik.
2. A kis Mike tudásával semmi probléma, aki azt megkérdőjelezi, annak baj van a hallásával. Jóval átlagon felüli technikájú dobos, nagyon képzett zenész. A vita legfeljebb ott lehet, hogy ezt a tudását mennyiben tudja kamatoztatni a jelenlegi DT-ben.
Ezt csak azért írtam le, hogy legyen még szimpatizáns vélemény is. Eddig 3-szor láttam élőben a DT-vel Manginit. Minden alkalommal kifogástalanul játszott (a régi és az új dalokat is), azon kívül, hogy nem ugrált fel a dobszerkó mögött és nem integetett, nem lehetett észrevenni a cserét. Ha valamiért lehet bírálni a zenekart, az elsősorban nem az ő teljesítménye.
Egy hatalmas DT-rajongó, youtube-er interjúzta meg Petruccit, aki úgy hozta fel ezt a témát, hogy eleve elég vehemensen védte Mike Mangini-t. John, mivel abszolút egyetértett az interjút készítő sráccal, csak reagált erre a vehemenciára.
Kevin Moore +1
Zseniális, amilyen hangulatot, atmoszférát tud teremteni (Chroma Key, OSI, FW, Tuesday The Sky). Ez az elem nagyon hiányzik a mai DT-ből.
Ez a hiszti meg szerintem tök felesleges leginkább két okból. 1. Már megbocsásson, de ne Ő akarja elmagyarázni a színpadról a közönségnek, hogy "mi a fain", majd mi eldöntjük, nekünk mi tetszik. 2. Miért érdekli ennyire hogy mit mondanak bizonyos kommentelők, vagy akárkik? Okkal vették be Mangini-t, túl vannak vele 8 éven, és több száz bulin, száz százalékosan képben vannak a kvalitásaival, a zenekar népszerűsége pedig töretlen. A többi miért érdekli őket? Mondjuk én eleve nem érzem ezt a Mangini-ellenességet....