Hamarosan a világra szabadítja új zenekarát Kerry King. A gitáros most egy friss interjúban úgy fogalmazott: a csapat gyakorlatilag a Slayer folytatását jelenti majd.
2024-ben végre visszatér az aktív zenéléshez Kerry King. A Slayer volt gitárosához Paul Bostaph dobos is csatlakozik az új zenekarban, amely jelen állás szerint május 9-én, az oklahomai Welcome To Rockville fesztiválon debütál majd. Az itteni grafikai anyagok alapján a formáció simán csak a gitáros neve alatt, Kerry Kingként fut majd. A további tagok kiléte egyelőre kérdéses, ám az előzetes találgatásokkal ellentétben Gary Holt nem vesz részt a projektben, és bár korábban Phil Anselmo neve is felmerült, ez a reaktivált Pantera és a hamarosan elvileg ismét életre kelő Down miatt jelen állás szerint szintén valószínűtlen. King most interjút adott a brit Metal Hammernek, amelyben ugyan nem árulta el, kikkel készül a formáció első albuma, ám a zenéről megosztott néhány információt.
„Amennyiben valaha is ki akarnék próbálni valami mást, a mostani lenne ehhez a megfelelő alkalom, de nem, igazság szerint nem szeretnék kipróbálni semmi mást – szögezte le a gitáros a beszélgetésben. – Ha nem játszottam volna a Slayerben, Slayer-rajongó lennék. Vagyis szerintem a zene a Slayer továbbvitelét jelenti, és szerintem sokaknak az jut majd eszébe a lemezről, hogy akár a következő Slayer-album is lehetne. Úgy gondolom, ez úgy az anyag 80 százalékára egy az egyben igaz is. A Slayer egyértelmű meghosszabbításaként, a Repentless folytatásaként tekintek a dologra.”
Mindez a tempók tekintetében is irányadó. „Természetesen akadnak gyors témák a lemezen. Nem ez a valaha írt leggyorsabb lemezem, de lesznek rajta nagyon tempós, veszélyesen gyors dalok, meg persze súlyos, punkos és doomos dolgok is. Mindenki megtalálja majd a lemezen a Slayer története során játszott zene gyakorlatilag összes aspektusát. A leglassabb dal hangulata bennem a Repentless When The Stillness Comesát idézi fel, az nagyon ütősre, ijesztőre sikeredett. És van egy másik nóta, ahol azzal a szándékkal ültem neki írni, hogy összehozom a Scorpions Animal Magnetismjének ízeit a Hell Awaits zakatolásával. Ez még viszonylag korai fázisban született, és nagyon szeretem. Mármint, mindegyiket nagyon szeretem, de annak az egy dalnak garantáltan roppant jellegzetes lüktetése van.”
King azt is elárulta: eleinte nagyon sok háborús szövege és dalcíme született, ám az orosz-ukrán háború kitörése után ezeket megritkította, hogy ne tűnjön érzéketlennek. Vendégszereplők nem bukkannak majd fel a lemezen, ám a tervek szerint a stúdiós felállás áll színpadra a koncerteken is.
További részletek remélhetőleg hamarosan.
Hozzászólások
Egyetértek, én is szeretem a Repentlesst. Bár nyilván a God Hates, a Divine Intervention vagy a Christ Illusion nagyobb kedvenc az újabb érából.
Kerry lemezét nagyon várom, a Repentless-t nagyrész ő pakolta össze, és ha ez csak megközelítí azt, már örülni fogok:)
Hol mondtak ilyet ebben a formában? Mert szerintem sehol. Kétségtelen, hogy a három legklasszikusabb lemezen (Reign, South, Seasons) inkább Jeff dominált szerzőként, de a zenekar története nem ért véget 1990-ben, és például ugyanez igaz az egyik legvitatottabb albumukra, a Diabolusra is, az is inkább Hanneman-lemez. A többnyire - szerintem is - újkori etalonnak tekintett God Hates Us All meg inkább Kingé. És egy csomó alapdalt ketten jegyeztek.
Ez ugyan más téma, de például Hanneman a saját szólóit leszámítva egyébként gyakorlatilag semmit sem játszott a stúdióban nagyjából a '90-es évektől kezdve, sőt, sokszor még Araya basszustémáit is King nyomta fel, függetlenül attól, ki mit írt. Ez nyilván nem kisebbíti Jeff szerzői érdemeit, mindössze annyit akarok mondani, hogy aki szerint a Slayer kizárólag tőle volt Slayer, az elég erősen és tévesen torzít.
Jeff halála után egy lemez jelent meg amúgy, vitázni nyilván lehet rajta, de messzemenő következtetéseket nem vonnék le belőle - szerintem a Repentless egy szemmel sem volt rosszabb vagy kevésbé slayeres, mint mondjuk a Divine Intervention vagy a Christ Illusion.
Meg persze az is kérdés, hogy mit értünk fő dalszerző alatt. Mennyiséget vagy minőséget? Én inkább utóbbira gondoltam, de ez ugye már megint szubjektív.
Persze, hogy írtak mindketten meg közösen is, viszont a kreditekre sem lehet mindig alapozni. Ha a füledre is hagyatkozol, akkor már sokkal több Jeffet hallasz a korai dalokban, mint Kinget. És igen, legfőképpen az alapdalokban. Utóbbiakat vedd ki egyszer a teljes életműből, akár kreditek alapján is, úgy talán jobban érzékelhető, hogy miért inkább Jeff hez kötődnek a markánsabb zenei pillanatok.Persze ez megint szubjektív, mert van akinek King darálása jobban fekszik, mint Jeff klasszik riffjei, meg nyilván az a bizonyos mágia is csak együtt működött. Nekem nem annyira kiegyensúlyozottak azok az arányok, ha a dalszerzést, maradandó ötleteket, stb. vesszük alapul, de ez az én bajom. :)
De hát ez ebben a formában abszolút nem igaz. Nyugodtan végig lehet bogarászni a krediteket lemezenként, teljesen kiegyensúlyozottak az arányok összességében kettejük között. Volt, amikor inkább Jeff dominált, máskor meg King, és közösen is írtak egy csomó mindent. De összességében mindkettő rengeteget írt minden lemezre. Igen, sok alapdal inkább Hanneman, de korántsem az összes.
Jól van, én ezt még csak most tudtam meg. ;)