Különös fényt vet Scott Rockenfield Queensryche-ból történt távozására Geoff Tate egy friss interjúja. Az énekes emellett azt is hangsúlyozta: volt zenésztársai csinálhatnak akármit, a klasszikus lemezek akkor is hozzá fűződnek.
Interjút adott az All That Shredsnek Geoff Tate, aki jelenleg különböző projektekkel foglalkozik az Avantasiától kezdve a Sweet Oblivionig, és bortermelő vállalkozásával is egyre többet dolgozik. Az énekes ugyanakkor nem úgy tűnik, mint akit már egyáltalán nem érdekel volt zenekara. „Mindig is a saját zenémet játszottam. Ma már nincs szükségem a Queensryche névre sem, ami jó dolog", szögezte le a frontember, amikor a csapatról kérdezték. „Nekik mindenképpen szükségük van rá, hiszen egyedül vagy a saját nevük alatt semmit sem lennének képesek csinálni, ha nem Queensryche-nak hívnák a zenekart. Így jobb mindenkinek. Persze tényleg tragikus, ahogy szétesett ez az egész, hiszen most már csak a basszusgitáros és a ritmusgitáros zenél a bandában, mindenki más lelépett. És én vagyok a Queensryche. Az én hangom hallható azokon az albumokon, és olyanokat soha többé nem fognak készíteni."
Az alapemberek közül Scott Rockenfield távozása idén vált véglegessé: a dobos hivatalosan gyermeke születése miatt maradt távol a banda turnéitól az utóbbi években, ám nem tért vissza az idei lemez elkészítésére és koncertjeire sem. Tate szavai alapján gyanítható: nem pusztán családi okok állhatnak a háttérben. Legalábbis amikor a riporter felvetette, hogy furcsa a szituáció, elég egyértelműen felelt: „Nem, nem furcsa. Egyáltalán nem. Csak idő kérdése volt. Csűrhetik-csavarhatják, ahogy csak szeretnék. Tényleg nagyon gáz az egész... Remélem, Scott jól van. Még azután is őszintén remélem, hogy felgyógyul a problémáiból, és visszatér a zenéléshez, miután oly sok fájdalmat okozott mindenkinek maga körül. Akármennyire mélyre is süllyedsz, a zene mindig megment. Ha csak a zenére támaszkodsz, vissza fog húzni. Legalábbis én hiszek ebben..."
Hozzászólások
Részemről amúgy az O:M tényleg nem volt sikertörténet (kivéve az első lemezt), de a Sweet Oblivion egész jó. Tate volt számomra a #1 énekes, és ma is örülök, ha jó formában hallhatom.
Ugyanakkor a QR utóbbi lemezeit is bírom, még akkor is ha kezdenek egyre inkább egy tribute banda lenni.
Szerintem a sok keserűségben a kétoldali hülye nyilatkozatokon és a csúnya váláson kívül az is benne van, hogy a QR első 10+ éve alapján nagyon magasra került a léc velük kapcsolatban és ezt nehéz elengedni a legtöbb rajongónak.
Találni egy asszem 2013-as felvételt a TeCsövön az Eyes Of A Strangerről, ahogy az akkoriban összeállt haknibrigádjával nyomja őket... Na, az a teljesítmény nálam kritikán aluli. És nem arról van szó, hogy nem tudja kiénekelni, hanem konkrétan azt sem tudja néhol, hol kell beszállnia. Nálam Tate ott esett ki a pikszisből. Néha olyan számomra, mint egy kivert kutya, aki áll a régi gazdája házai előtt, és morog. A múlt dicsőségeiből sosem lehetett megélni...
És igen, az O:M korszakban kb egyenrangú szerzők voltak, bár a zene javát tudtommal akkor is DeGarmo és Wilton szerezte - viszont Tate nélkül nem lett volna pl az a lemez az, ami, mert kellettek hozzá a remek szövegei és egy kurva jó koncepció, ami az ő fejéből pattant ki. egyik nélkül a másik nagyon kevés lett volna.
Elfogadom,hogy Tate mostani zenéi igencsak hagynak kívánnivaló maguk után, de a régi dalokat sokkal szívesebben hallgatom az ő kissé megkopott hangján, mint hogy az új QR-t nézzem, ahol egy színpadon bujkáló basszer és egy közepes gitáros képviseli az eredeti tagokat. Ráadásul SR "elvitte" magával azokat a groove-okat, amitől olyan speciális lüktetése volt a daloknak.
:)
Bruce Dickinson sem egy babapiskóta, mégsem mondd olyanokat, hogy Éééénvágyokazááájronméééden
Lehet így is mondani, igen, és van is benne igazság nyílván:) ezt csak ők tudják. De csak a zenei részeket tekintve én nem lennék ebben ennyire biztos... Mindegy, ha így is volna, ilyet akkor sem mondunk volt kollégákról/barátokról, és főleg KÖZÖSEN megalkotott dalokról. Ez a tiszteletlenség legalsóbb foka.