Az elmúlt évek során tömegével alakultak újjá a '80-as évek nagy és kevésbé nagy rockbandái, akad azonban olyan zenész is a korabeli színtérről, aki kimondottan szánalmasnak tartja a visszatérőket. Roxx Gang-visszatérésre ennek szellemében senki se számítson...
A nagyok közül a Mötley Crüe, a kisebbek közül a Bang Tango és a Bulletboys eredeti felállása éledt újjá idén a kaliforniai hajmetal-színtérről, vagyis más-más szinteken ugyan, de a tengerentúlon ma is komoly érdeklődés mutatkozik a hasonló nosztalgiázás iránt. Kevin Steele, a kultikus Roxx Gang egykori frontembere szerint ugyanakkor tőlük nem kell ilyesmire számítani. „Folyamatosan érkeznek az ajánlatok", mondta az '80s Glam Metalcastben az énekes. „És nem kizárólag szervezők keresnek, hanem olyan zenekarok is, akiket mindenki ismerhet a '80-as évekből. Nem mondok neveket, mert nem akarom őket kínos helyzetbe hozni, de megkeresnek, és olyanokat mondanak, hogy játsszunk Roxx Gangként. Még próbálnom sem kellene velük, csak menjek, és csináljunk egy turnét Roxx Gang néven..."
Steele ugyanakkor nem kíván részt venni ilyesmiben, és mások esetében is furcsán nézi a hasonló vállalkozásokat. „Nézd, fiatalon bálványoztam az olyan arcokat, mint Steven Tyler vagy Alice Cooper, de a rockban nehéz méltósággal megöregedni, különösen énekesként. Ránézek a mai Steven Tylerre, és tök jó, hogy még mindig megvan a mozgása, meg elég jó formában van azokhoz a fellépőruhákhoz, de mégis az jut eszembe: ember, hetvenakárhány éves vagy, ebben a korban már nem kellene ilyen cuccokat hordanod. A dalaid pedig kiskamasz csajokhoz szólnak, meg persze hozzám. Az Aerosmith-rajongók a legjobbak, ki a fasz vagyok én, hogy kritizáljak bárkit is, de számomra személy szerint akkor is van ebben az egészben valami ijesztő: egy hetvenes nagypapa tinicsajoknak énekel... De a '80-as évek rajongói kérlelhetetlenek. Megrekedtek abban a korszakban, és tőlem is azt várnák, hogy a Roxx Gang Kevin Steele-je legyek, miközben ma már más ember vagyok. Akkor, huszonévesen simán elénekeltem a Scratch My Backet, a Too Cool For Schoolt meg az I Need Your Sexet, de ma már középkorú vagyok. Nevetséges lenne, ha úgy öltöznék, mint akkor, és nevetségesnek érezném magamat, ha az I Need Your Sexet énekelném. Ehhez képest rengeteg '80-as évekbeli arc pont ezt csinálja. Ott van például Stephen Pearcy, aki még mindig a '80-as évekbeli Stephen Pearcy próbál lenni. Egy csomóan nyomják ezt a '80-as évek-dolgot, és valahol szomorúnak találom ezt az egészet. Az embernek azt kell csinálnia, ami boldoggá teszi. Szánalmas pöcs lennék, ha az én koromban ma is minden este Roxx Gang-dalokat kellene énekelnem. Undorító, ha valaki hatvanas-hetvenes fejjel még mindig kifestett szemmel és testre feszülős gatyában nyomul."