Világszerte nagy siker a Mastodon új albuma, az Emperor Of Sand: a csapat ismét bekerült az amerikai listák élbolyába, de világszerte jól fogy a lemez. Troy Sandersék júniusban Magyarországon is fellépnek.
43 ezer példányban kelt el a nyitóhéten az Egyesült Államokban az Emperor Of Sand című új Mastodon-album, amivel a zenekar a Billboard-lista hetedik helyén kezdett. Mindez abszolútértékben kicsit több a legutóbbi Once More ’Round The Sun 34 ezres fogyásánál, ami akkor a hatodik helyre bizonyult elegendőnek, de összességében is szépen folytatja a sort: a 2011-es The Hunter 39 ezres eladással indított a tizedik helyen, előtte pedig a Crack The Skye 41 ezerrel kezdett a tizenegyediken.
Érdekesség ugyanakkor, hogy komplett nagylemezként egyetlen más album sem fogyott a múlt héten jobban az Egyesült Államokban, mint az Emperor Of Sand, itt ugyanis 41 ezer példányos mutatóval büszkélkedhet a Mastodon. A mai listaméricskélésnél ugyanis különböző bonyolult arányosítási folyamatok révén már nagyjából mindent összegeznek, vagyis a lemezlistákon a komplett albumok megvásárlásán túl tekintetbe veszik az egyes, az adott lemezhez kapcsolódó digitális dalértékesítéseket, illetve az eleve más mércével latba eső streameléseket is. E tekintetben senki sem bizonyult jobbnak a Mastodonnál, még az olyan nagyágyúk sem, mint Drake, Ed Sheeran vagy Bruno Mars. Az Emperor Of Sand Kanadában egyébként egyenesen az első helyen kezdett, de Ausztráliában is felkapaszkodott a harmadik pozícióig. Szintén Top 10-es az album Finnországban (4.), Svédországban (5.), Norvégiában (6.), Írországban (7.) és Új-Zélandon (9.), Nagy-Britanniában és Németországban pedig egyaránt a tizenegyedik helyet csípte meg.
A Mastodon június 14-én Magyarországon játszik, részletek itt.
Hozzászólások
Akkor lehet, hogy azért nem olvasom!
az elejével egyetértek, a Crack The Sky-tól következőket én sem hallgatom annyira, teszem hozzá, ez újra visszahozza azt a feelinget. viszont hogy sok lenne belőle az 50 plusz perc, annak én pont totál az ellenkezőjét érzem, ez az a banda, aminek séta/bármi közben úgy pörögnek az albumai, hogy észre sem veszem, és már lement, és újrázom őket.
amúgy nekem sem szokásom belebuzulni zenekarokba, de ez a banda megérdemli a figyel(me)met, és kurvaélet, hogy 20-30 év múlva ugyanott fog díszelegni a képzeletbeli örökkedvencek polcomon, mint egy Alice in Chains vagy egy Faith No More.
Múlt héten eleinte zavart, de aztán vigyorogtam az év trollján: Szolnoki koncerthely, a kidobó is 2 méteres árpád sávos, és Moby Dick koncertre betévedt, mondjuk ki, egy cigány gyerek, szerintem kicsit beállva. Rendesen Jack stílusban nyomta a táncot két méterre a pogótól. :) Végül ép bőrrel távozott, azt hiszem. :)
Idézet - Draveczki-Ury Ádám:
Hát, a rockereket nem nehéz kiborítani.
Nem rád gondoltam. :) Hammer Facebookon például iszonyatos hiszti ment emiatt a kommentekben.
:-D
De hál isten van Priest.
Így ezt (is) megúsztuk.
(nevet).