- Részletek
- Írta: Danev György
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 9408
A '80-as évek hajmetálos vonulatának platinalemezes sztárcsapatai közül kétségkívül a Dokkent érte a legdrámaibb vég: még sehol nem volt a grunge által elhozott zeneipari paradigmaváltás, amikor pályafutásuk csúcsán, 1989-ben önkezükkel vetettek véget létezésüknek. Hiába számítottak a Sunset Strip egyik legeredetibb formációjának, a kikezdhetetlen zeneiségű sikerlemezek adta elismertség, illetve a tengerparti villákra és méregdrága sportautókra váltott dollármilliós vagyon luxusának fenntartása iránti vágy sem volt elég erős ahhoz, hogy a négyes túlélje története legnagyobb személyi krízisét. Az elkerülhetetlen összeomlás azonban felcsillantott egy reménysugarat is: a zenei szakma és a rajongótábor egyaránt abban bízott, hogy a Dokken romjain legalább két hasonlóan komoly potenciállal kecsegtető alakulat jön majd létre. A jóslat részben bejött.
- Részletek
- Írta: Draveczki-Ury Ádám
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 9585
Ősszel múlt negyvenéves a '80-as évekbeli Los Angeles-i színtér egyik legjobb és legemblematikusabb albuma, a Dokken harmadik lemeze. Az Under Lock And Key úgy passzolt tökéletesen a korszak MTV-s és rádiós vonalához, hogy Don Dokken, George Lynch, Jeff Pilson és Mick Brown közben ki is lógtak a Sunset Strip többi csapata közül európaibb megközelítésű, riffcentrikusabb, intellektuálisabb muzsikájukkal. A zenekar önsorsrontó volta persze közhelyszámba megy: noha platinasikereket arattak, a még nagyobb áttörés végül nem jött össze nekik, amiről javarészt legendás belső feszültségeik és a drogok tehettek. Erre az albumra azonban – miként előzményeire és folytatására – örökké büszkék lehetnek.
- Részletek
- Írta: Draveczki-Ury Ádám
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 10127
A hard rock műfaj fénykorának túltermelési válsága közhelyszámba megy, és sajnos néha a kiadók a fürdővízzel együtt a babát is kiöntötték. Emiatt aztán se szeri, se száma a jobbnál jobb, de többé-kevésbé elsikkadt csapatoknak a '80-as és '90-es évek fordulójáról: a Faster Pussycat, a Britny Fox, a House Of Lords, a Babylon A.D. vagy a Dangerous Toys legalább megélt egy-egy aranylemezt, de a Danger Danger, a Vain, a Shark Island, a Silent Rage, a Spread Eagle, a Lion vagy a Tangier potenciálját messze nem sikerült kiaknázni. Utóbbi sort gyarapítja a philadelphiai Heavens Edge is, akiknek 1990-es első albuma sajnos csupán kultikus kedvenc maradt. Értékéből azonban mindez semmit sem von le.
- Részletek
- Írta: Király Zoltán
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 10131
A forradalmi megjelenések rendszerint nem megvilágosodással kezdődnek, hanem szinte véletlen ötletelésből születik valami, ami később egészen más eredményhez vezet. Így volt ez az észak-angol My Dying Bride esetében is. Leghíresebb, talán legfontosabb albumuk tavaly töltötte a harminc évet, e megemlékezés szomorú apropóját ugyanakkor az ikonikus énekes kiebrudalása is adja. Bizony, sosem hittük volna, de Aaron Stainthorpe már nem a My Dying Bride énekese, ám ettől még alapító, és a csapat egyik legmarkánsabb figurája is ő marad. Aaron kulcsszerepet játszott benne, hogy ez a drámai, lassú, érzelmes, de ugyanakkor súlyos zenét játszó csapat ilyen szép karriert futott be, hiszen az is simán megtörténhet, hogy zseniális lemezek után is kultstátuszban reked valaki, vagy egyszerűen csak nem forrja ki magát eléggé.
- Részletek
- Írta: Kiss Gábor
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 10154
Augusztus 31-én, mindössze 57 éves korában elhunyt Guido Richter, ismertebb nevén Atomic Steif, a Sodom, a Holy Moses és az Assassin korábbi dobosa. A pletykák szerint a ′80-as évek közepén a formálódó német thrashszíntér központi alakjának számító dobos a rákkal folytatott harcát veszítette el. Most egy olyan zenekar lemezének felelevenítésével emlékezünk rá, mely banda maga mára jórészt a feledés homályába merült, annak ellenére, hogy jóval többre voltak hivatottak: a Klasszikushockban a Living Death harmadik lemezével, a Protected From Realityvel búcsúzunk Atomic Steiftől.
3. oldal / 129