A tavaly indult és azóta méltán nagy népszerűségre szert tett Grungery bizonyára senki előtt sem ismeretlen már. Az oldal A grunge és én rovatában ezúttal Draveczki-Ury Ádám, a Shock! felelős szerkesztője került sorra interjúalanyként.
Volt abban szerinted valamiféle tudatosság, hogy a régebbi, sikeres zenekarok ennyire nekimentek a grunge-nak?
Az őrségváltás elsöpörte a korábbi generációt, köztük egy rakás kiváló zenekart, így a keserűség érthető, de hogy ekkorára fújták ezt az egészet, szerintem fűtött dolog volt. A kiadók is nagy szerepet játszottak benne, a régiekben pedig megjelent egyfajta sértettség, és mindenki elkezdett hülyeségeket nyilatkozni. Miközben ha meghallgatod az Apple-t a Mother Love Bone-tól, annak a No Respect a legközelebbi rokona a Vaintől. Oké, az egyikben szexről énekelnek, a másikban meg mélyebb dolgokról, viszont zeneileg ugyanúgy Led Zep, Hendrix meg ősi amerikai rockzenék vannak mindkettőben. Még az az elszállós, pszichedelikus dallamvilág és a hangulat is hasonló. Ha meg a Soundgardent nézzük, a Louder Than Love Led Zeppelin, a Badmotorfinger Black Sabbath, a Superunknown pedig ez a kettő plusz Beatles. Erre a „minden egy tőről fakad" dologra a legjobb példa az Alive szólója, amit Mike McCready bevallottan a She című KISS-dalból emelt át, viszont már Ace Frehley is Robby Krieger egyik Doors-szólójából nyúlta.
A teljes interjút itt olvashatod, a Grungerynek és Pintér Miklósnak pedig természetesen köszönjük a lehetőséget!
Hozzászólások
Ha lesz még alkalmatok interjúzni Kerry Kinggel, ezt mindenképp meg kell kérdeznetek tőlé!
Mekkora zene ez a Night Verses! Nagyon köszi a tippet, 2 napja mást sem hallgatok :)
Igen, így jöttek a klipek, de a NEM "robbant" hatalmasat.
Az Enter Sandmant kezdték először nyomni, utána Unforgiven és még csak azután jött a NEM. Sem akkor nem értettem, sem most, hogy mit szerettek akár a Sandmanen olyan emberek milliói, akiknek közük nincs a rockzenéhez, pláne a One-on, de Ádám kommentjére visszautalva, valószínűleg erre nincs magyarázat és kész.
Szerintem egy kicsit összecsúsztak az idősíkok!
Való igaz, hogy az One is nagy siker volt annak idején, de nem említhető egy lapon a NEM-szel.
Soha előtte és azóta sem aratott egyetlen zenekar még csak megközelítően sem akkora sikert, mint a Metallica. Vagyis ők szerintem nem a példa arra, hogy "de bezzeg igenis befogadható a tömegek számára a metal", hanem a szabályt erősítő, látványos kivétel.
Nem lehet, hogy nem az kevés, ami most van, hanem az volt túlzás, ami régen volt?
Ami a Gojirás párhuzamot illeti: a Metallica is egy szélsőségesen durva zene volt 92-ben a rádiós zenékhez képest, mégis minden "diszkós" a One-t hallgatta.
A GNR 1991-ben is szupersztár volt, pedig akkor még csak 4 éve jelent meg az első lemezük. De ők tényleg kategóriákon felüli zenekar.
Az általad belinkelt címlap legalább annyira bizonyítja az én igazamat is, mert ott figyel rajta 3 db szomszéd srác. Egyszerűen nem vagyok rájuk kíváncsi. Anno sokszor fordult elő velem, hogy mondjuk a Hammer-t olvasgatva és képeket nézegetve vettem meg egy lemezt, de ezektől a fazonoktól maximum narancsot vennék a zöldségesnél.
Igen, ezért írtam, hogy vannak, de persze nem olyanok. Abban is legyünk igazságosak azért, hogy míg GnR mellett mondjuk 30év dolgozik egy mai zenekar ellen meg teszem azt 30év GnR/Pantera/Metallica stb..
Gojirat példának írtam, bármelyik lentebb írt modern előremutató zenekar behelyettesíthető.
Itt van egyébként 3 olyan zeneszerző, gitáros, akik egy normális világban 5x ekkora hírnevet kéne kapjanak, mint amit nem kaptak meg. Egyébként nagy kedvencem ez a címlap. Remélem nem fog reklámnak minősülni, nem annak szánom.
http://www.guitarworld.com/files/imce-images/ProgGuys.jpg