0-9 A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y
Z

CD kritika

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2877

Michael Schenker (gitár) és Davey Pattison (ének) közös lemeze, melyen örökzöldeket és kevésbé örökzöldeket dolgoznak fel, és mely cd-nek volt előzménye is, amit nem ismerünk, de nem kell hozzá sok fantázia, hogy elképzeljük, milyen lehet.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2604

Négy számos, húsz perces EP egy meglehetősen ismeretlen finn csapattól. Viszonylag egyszerű, szélvész death metal hallható az anyagon, közepes hangzással, fantázia nélkül. Még 2005-ben rögzítették a dalokat a srácok egy pici stúdióban, a master viszont a Finnvoxban készült, a végeredmény ennek ellenére sem szakítja le a fejem. Erőtlen, kevés a gitár, és a dobhangzás sem az igazi.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4216

Az újrakiadások sora folytatódik. Ismét az SPV volt élelmes és kibővített booklettel, élő bónusznótákkal gazdagítva dobott piacra hármat a Savatage korai anyagai közül. Jó lenne ugyanitt az első albumról, a Sirensről és az azt követő The Dungeons Are Calling EP-ről is írni legközelebb, mert ez a két klasszikus, hasonló extrákkal felszerelve, szintén beszerezhető már - sőt, a Mountain Kinget követő három korong is!

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3093

Kétlem, hogy sokan hallottak volna az írországi Scavengerről, de talán majd most többen megkedvelik őket. 2001-ben alakult a csapat, a debütáló lemezüket a Sentinel Records gondozza.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 5518

A tagcserékről egy szót se, úgyis mindenki tud mindent! A legfontosabb, hogy a jó öreg Jon Oliva ilyen balszerencsés előzmények után is képes volt talpra állítani a csapatot. Az új tagok még nem szerepeltek a mostani albumon, az ő rátermettségükről a koncerteknek kell dönteniük. A lényeg, hogy az átmenetileg négy főre olvadt Sava-legénység (plusz az állandó társszerző/producer Paul O'Neill) is képes volt egy nagyszerű lemezt összehozni!

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2694

Cd-t elindít, zene megszólal, én csodálkoz: tényleg a Let It Burn kiadó egyik újdonságához van szerencsém? A kiadótól hardcore, metalcore kiadványokat szoktam eddig meg, a Scars Of Tomorrow ennek ellenére inkább egy brutál death horda elsöprő erejével indított.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3526

Neves - és nem kevésbé sebességmániás - zeneművészek tömörültek össze, hogy a közösbe dobják elképzeléseiket, majd a katyvaszból mesteri mega-melódiákkal tűzdelt nótákat tákoljanak össze. A Savage Circus tagságát részint Persuader arcok (Emil Norberg, illetve Jens Carlsson) alkotják, részint a veterán fémharcos, Piet Sielck (Iron Savior), valamint a Blind Guardian-ütős Thomen Stauch. Ebből jó eséllyel csak zamatos, cupákos falatok születhetnek, nem igaz?

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 7102

Ha egy zenekar túl nagy lánggal ég, előfordul, hogy a tagok egy idő után nem tudnak mit mondani egymásnak, nincs meg a közös hang, és lassított felvételként darabjaira hullik minden, amit addig felépítettek. Van, aki ilyenkor terapeutát fogad és készít egy rossz lemezt, vannak, akik külön utakon indulnak el, hogy megvalósítsák önmagukat.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4918

A borítón és a CD-n ott áll a figyelmeztetés, hogy maximum hangerőn illik hallgatni a lemezt. No, akkor tekerjük egy kicsit feljebb... A Satyricon teljes tagsága, azaz Satyr és Frost roppant gonosz módon kifestve pompázik a borítón. Norvégia egyik legeredetibb black bandája immáron a Nuclear Blast szárnyai alatt adta ki jelen albumát, az Intermezzo II minialbum után.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3617

Egészen friss, újdonsült társulat a Scar Symmetry, melynek tagjai a tavalyi év folyamán kezdtek közösen bazseválni, jelen alkotásuk pedig a bemutatkozó album. Az öt srác szándéka az volt, hogy alapvetően death alapokra rámoljanak többé-kevésbé dallamos harmóniákat.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4968

Tény, hogy a Satyricon egyfajta ikon-csapattá vált a black metalon belül, illetve mára inkább "etalon a metalon belül" - a trve blackerek úgyis sorozatban hányják magukra a fordított keresztet, ha a zenekar neve szóba kerül. Új kiadóhoz szerződtek, ami talán azt is eredményezi hosszú távon, hogy szélesebb látókörrel bíró emberek is meghallgatják őket és rájönnek, ez bizony jó zene.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3567

Tavalyi, de néhány sort érdemlő megjelenés. Itthon viszonylag népszerű a Scar Symmetry, bár engem különösebben sosem fogtak meg, pedig papíron akár még működhetne is a dolog. Jópofa módon keverik a dallamos svéd metalt a svéd deathes témákkal, olykor heavy metalos (oké, ez a kínos pont nálam) szólókkal, és még az énekesváltással sem billentődtek ki pozíciójukból, pedig azért az mindig necces vállalkozás.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3695

Olykor elcsodálkozom, hogyan tud egy zenész vagy zenekar megújulni, újjászületni. A mai zenék világában még szembetűnőbb dolog, ha valaki egészen mással rukkol elő, mint amit megszoktunk tőle, ha ugyanannyi ideje van már az élvonalban, hogy egyáltalán lehetőségünk van megismerni és "megszokni" azt, amit csinál.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3566

Volt idő, amikor a német Scanner számított az egyik legtöbbet hallgatott kedvencemnek a dallamos speed metal színtérről. Nagyon szerettem (és szeretem mind a mai napig) az 1980-as évek végén megjelent első két albumukat, meg a progresszívebb felfogásban írt, '95-96 során megjelent következő kettőt is.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3778

A Satellite Partyt pár hónappal ezelőtt még a következő nagy szupergroupként harangozták be, mivel itt kezdett új életet a heveny újjáalakulás után ismét kimúlt Jane's Addiction extravagáns frontembere, Perry Farrell, méghozzá nem kisebb arccal az oldalán, mint az Extreme-ből ismert Nuno Bettencourt, akinek nevéhez a '90-es évek első felében méltán tapadt hozzá „az utolsó gitárhős" állandó titulus. Ehhez képest alig jött ki a debütáló album, Nuno és a dobos Kevin Figueiredo máris leléceltek a színről, és szépen otthagyták Farrellt, hadd élje ki hóbortjait egyedül.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4210

Szinte egész pontosan két év után a brit Saxon leszállította új nagylemezét, mely méltó folytatása a 97-es, nagyon jól sikerült Unleash The Beast albumnak. Az biztos, hogy nem a Saxon jelenleg a világ legdivatosabb bandája, de hű rajongótáboruk nem is ezért szereti őket.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2781

Szabályosan ódákat zeng az infólap a birminghami Sarpanitum bemutatkozó anyagáról, mely idén február végén látott napvilágot, sőt, a húszas éveik elejét taposó srácokat a Kerrang! egyenesen a brit underground új királyainak nevezte. Hát nem tudom, én meglehetősen átlagosnak tartom a lemezt.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3715

Az utóbbi években új erőre kapott veterán rockerek a nagyszerűen sikerült Metalhead album, és a nem kevésbé nagyszerű idei Wacken buli után friss lemezzel rukkoltak ki a közelmúltban. Természetesen reméltem, hogy a megkezdett széria folytatódik és Biff Byfordék az idei anyagra is átmentik jó formájukat.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2948

Görög bandáról van szó, mindössze hárman gyúrják a kultúrát a mi boldogságunk (?) érdekében. A Sarissa történelme egészen a nyolcvanas évek közepéig nyúlik vissza, mikor is tettek-vettek egy sort, majd tíz évvel később bedobták a törülközőt. Most azonban, a fickók ismételt egymásra találásával szebbek és jobbak, mint valaha...

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4618

A Saxon az Unleash the Beast lemez óta nem képes hibázni! Akármit tettek le az asztalra, az mind maximális teljesítmény volt, lett légyen szó akár a Metalhead súlyos, modernebb hangvételéről, vagy a Killing Ground lemez könnyed változatosságáról. A 2004-es év is hozott új lemezt és szerencsére a jó széria folytatódik, sőt, meg merem kockáztatni, hogy a Lionheart tényleg minden idők egyik legjobb Saxon korongja!

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2761

Sejtelmes intróval indul a spanyol Saratoga lemeze, az El Clan de la Lucha, mely már sokadik a sorban és még 2004-ben jelent meg. A tetszetős borítóval ellátott korong első igazi tétele aztán egy jófajta power nóta horzsoló gitárokkal, jó dallamokkal és egy kiváló, alapvetően a magas tartományokban tanyázó énekessel.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3762

A Saxon igazi veterán banda, Biff Byfordék anno még a Maidennel és a Priesttel kezdték a NWOBHM-iskolát, viszont – ki tudja, miért – sosem jutottak olyan magasra, mint kollégáik. Oka lehetett ennek talán a r'n'r-osabb hangzás vagy Biff kissé szokatlan orgánuma, sosem tudjuk már meg, de kiváló lemezeik ellenére soha nem övezte őket akkora hype, mint a fentebb említett két csapatot.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3306

Három hazai arc (gitár, basszus, dob), no meg egy külhoni énekes úriember (a neve se legyen titok: Todd Williams) remek torokkal a kézipoggyászban. A csapatból én mindössze Zsidel "dob" Miklóst ismerem (barátomnak is mondom immár 7-8 éve, de nyugodjatok meg; tárgyilagos leszek), többek között a Résből, a Trottelből és a Csigafröccsből.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3810

Alig másfél évvel a remek Inner Sanctum után itt az új Saxon opusz, Biff Byford és csapata tehát nem pihen, sőt, a lemez által remélhetőleg megtermelésre kerülő babérjaikon sem kívánnak soká tanyázni, hiszen februárban már indul is az Iced Earth-szel közös turné, mely alighanem az első félév egyik legfontosabb körútja lesz klasszikus heavy metal fronton.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2668

Apám! Szerintem az idei év egyik kellemes - és tiszteletet parancsoló - meglepetése ez lesz. Engem eleddig ezek a "Dimmu - típusú" zenék annyira nem találtak el, gondolok itt arra, hogy a black/death-vonalat ötvözzük gótikával, beleáztatva holmi cukros-vizes szintetizátor + női vokál trutymóba...

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3449

Meghallgattam több módon is (deck, walkman, akármi), de nem mertem elhinni, hogy tényleg ilyen gyenge hangzást kapott az S.O.S. debütáló albuma. Pedig a zene nem ezt a vékonyka gitárhangzást érdemelne! Lehet, hogy furcsának fog tűnni, de a nyitó szám egy kicsit a régi Pokolgépre emlékeztet (az ének nem). Pedig eddig más híreket hallottam a csapat stílusáról.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2896

A Sanctuera is az „elfekvő készletemben" heverészett, amit igyekszem apasztani szép lassan, bár azért hozzáteszem, nem 2005 óta porosodik a dobozomban. Nézzük, mit tudnak. Érdekes módon levelükben a Nevermore-t és a Dream Theatert jelölik meg hatásként, ám ez az a két zenekar, amelyet egyáltalán nem lehet felfedezni náluk – és ezt most tényként írom, nem véleményként.