- Részletek
- Írta: Pálinkás Vince
- Kategória: CD kritika
- Találatok: 1936
Az utóbbi időben ismét sokat pörögnek nálam a jobb híján prog-powernek nevezhető kultmetál-anyagok, régebbiek és újabbak egyaránt. Hogy mást ne mondjak, eleve csak nemrég fedeztem fel, hogy a Fatal Operának volt (posztumusz) lemeze 2022-ben is, hozzájuk a nálunk olvasható Chris Poland-hírek nyomán jutottam el ismét. Tőle aztán megtaláltam a Damn The Machine zenekart is, ettől rögtön progmetál-fénykoros hangulatom lett, de ha már itt tartunk, nagyon várom aztán az egykori King Diamond-zenészek és Nils K. Rue énekes (apropó, valami Pagan's Mind-megmozdulás nem lesz?) Lex Legion projektjének debütjét is. Ezek mellett pedig a pengeéles sikolyokkal megfejelt, sarkosabb, lényegretörőbb US power kedvelőinek kellemes perceket szerezhet az új Metal Church is, amelyről nemokára mi is megemlékezünk. Jól megágyaztam tehát a fentiekkel szembeni minden szimpátiámhoz képest is felfokozott érdeklődéssel várt új Crimson Glorynak, amely huszonhét év után az első, mindezt pedig úgy, hogy az 1999-es Astronomica is nyolc évvel elődje után jött ki.
- Részletek
- Írta: Draveczki-Ury Ádám
- Kategória: CD kritika
- Találatok: 1352
Nyolc év alatt lett teljes a Carpenter Brut konceptuális lemeztrilógiája. Érdekes megoldás, hogy Franck Hueso egyszemélyes, de élőben fullos zenekarként működő formációja pont a zárófelvonásra érkezett vissza a kályhához: a synthwave-vonal egyik abszolút csúcsalkotásának tekinthető Leather Teeth és a még inkább bemetálosodott Leather Terror után egy tisztán elektronikusabb, teljes egészében instrumentális anyagon teljesedik ki a fiktív főszereplő, Bret Halford (...) disztopikus sci-fi sztorija. A rockos húzás azonban innen sem hiányzik.
- Részletek
- Írta: Tusán Zoltán
- Kategória: CD kritika
- Találatok: 1200
Hullámzó intenzitással szokásom turkálni az underground feneketlen bugyraiban, így általában vakszerencse kell ahhoz, hogy valami jó kis zenére bukkanjak, az egyre finnyásabb ízlésemet kiszolgálandó. A 2018-as alapítású, chicagói Misfire még tavaly májusban jelentkezett rettenetes borítóba csomagolt második lemezével , de majd' egy év múltán én is ezzel a dalcsokorral ismertem meg őket. Vakszerencse? Mindegy, lényeg, hogy megtörtént.
- Részletek
- Írta: Király Zoltán
- Kategória: CD kritika
- Találatok: 1558
Már első, Excerpts From A Future Past című lemezével utamba sodorta a véletlen 2017-ben a svéd Hällast, de nem győzött meg maradéktalanul, bár a zenei alap kifogástalan volt. A nazális, furcsa éneket az első pár alkalommal szoknom kellett, de a bemutatott zenei anyag annyira szimpatikus volt, hogy tudtam: előbb-utóbb be fog ütni ez a szokatlan vokálozás is. Ez nagyjából igaz minden lemezükre, a koraiakhoz képest viszont szükség volt némi fejlődésre énekfronton, ami szerencsére megtörtént. Bár továbbra sem erős pont, az ének már nem megy az igazi kedvelhetőség kárára. Ez nagy fejlődés, bár lehet megszokás kérdése is, nálam is akár.
- Részletek
- Írta: Falvay Gergely
- Kategória: CD kritika
- Találatok: 2568
Valami van odaát a levegőben. Na persze csak átvitt értelemben, véletlenül sem a konteók szintjén. Az viszont a napnál is világosabb, hogy a Neurosis és a Converge után az Immolation idén már a harmadik veterán extrémmetál-alakulat az Államokból, amely orbitálisan erős koronggal lepi meg az erre fogékonyakat. Nem kizárt, hogy a tengerentúlon (vagy inkább a világban?) jelen lévő társadalmi feszültségek valahol hatnak a zenészekre, és arra inspirálják őket, hogy minél húsbavágóbb, minél agresszívebb formába öntsék a bennük keletkezett rossz érzéseket. És ennek mi valahol még örülünk is.
2. oldal / 1263