0-9 A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y
Z

CD kritika

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3343

A 2001-es Please...Die! lemezzel ismertem meg a svéd srácok zenéjét, és akkor azonnal padlót fogtam a produkciójuktól. Nem rajongok igazán a neo-thrash bandákért, számomra a klasszikus thrash vonulat a nyerő, de a Carnal Forge zenéje azonnal lenyűgözött.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 6084

Az Appice tesók neve mindenkinek ismerősen hangzik, aki egy kicsit is beleásta magát a klasszikus rockzenébe. Carmine dicsőséglistáját a Vanilla Fudge, Rod Stewart, Ted Nugent, a King Cobra, Ozzy és még egy csomó más előadó neve díszíti. A hatvanas évek derekán felbukkant dobos már „átélt" szólóban is ezt-azt, most épp ezért úgy gondolta, csinál egy olyan lemezt, amin nem rajta és a doboláson van a hangsúly, hanem a gitáron és egy tonna mindenféle gitároson. És nem is akármilyeneken!

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 5118

Egy régi, de annál igazabb közhely szerint Tony Iommi=Black Sabbath – az ős-doom/metal monstrum tehát nem Ozzytól lett az, ami. Ergo, amikor úgy hozta az élet, a zenekar bizony nyugodtan nélkülözhette az excentrikus frontembert. Mi több, Dio után is volt élet, nem is akármilyen.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3938

Pár év kihagyás után harmadik albumát készítette el a Carmen. Aki esetleg az első kettő után próbálja meg becserkészni a lemezt, az szerintem ezúttal sem fog csalódni.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4788

Előzetesen valószínűleg maga Leif Edling sem gondolta volna, micsoda új reneszánszt hoz majd a Candlemassnek a Solitude Aeturnus énekes Robert Lowe csatlakozása, pedig így történt. A két évvel ezelőtti King Of The Grey Islands lemezt ma már szinte közmegegyezésesen úgy emlegeti a szakma és a tábor, mint az örök csúcsalkotás Epicus Doomicus Metallicus utáni legjobb albumukat, és az A38 Hajón is irgalmatlanul hengerelt a Lowe vezette felállás.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2902

Mintha a Provogue csak az XY Bandek munkáira és bluesgitárosok szólólemezeire specializálódott volna. Legutóbb Joe Bonamassa kiváló blues albuma keveredett hozzám, most pedig itt van a Carl Verheyen Band új anyaga és egy dupla Michael Landau Group koncert. Carl mester mondjuk nincs annyira elmerülve a bluesban (bár van azért abból is bőven), inkább a kellemes, felnőttes, punnyadt, überszoftos rockzene elkötelezettje, amelynél még az AOR műfaj is keményebb.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2729

Elég hányattatott sorsa volt eddig kiadóügyileg a holland Callenish Circle-nek, talán most a Metal Blade hathatósabban tudja egyengetni pályafutásukat. A csapat harmadik lemeze náluk jön ki, melynek már a körítése is bíztató, a Niklas Sundin alkotta borító a tőle megszokott igényességgel tündöklik.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3158

Nem mondom, hogy óriási bizalmat gerjesztett bennem a zenekar neve, csakhogy aztán rápillantottam a pár szavas jegyzetemre, amit a lemezcímek mellé szoktam biggyeszteni első belefülelés után, és azt láttam, hogy: "komplex death, marha jó". Így picit nyugodtabban kezdtem végighallgatni a lemezt.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2728

Huhh, fenemód bika hangzást kapott az új Callenish Circle lemez, mondhatni tipikus svédet (Andy Classen segítségével a Stage One Stúdióban készült a lemez), bár ehhez a zenéhez pont ez dukál. A zenekar egyébként holland, a félreértések elkerülése végett. Hmm.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2957

Egy holland kvintettel állunk szemben. Ez a CD a '92-ben alakult zenekar 1995 és 1997 közötti időszakába ad betekintést, öt kiadatlan számot hallhatunk. Zenéjük "feszes" death metal "éles" hangzással. Rengeteg akusztikus részt és gitárszólót építettek be a nótákba, melyek kissé svéd beütésűek.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2636

A Callenish Circle egyre súlyosodik, legalábbis a hangzással. Legutóbbi lemezük sem Sokol rádióként recsegett, most meg egyenesen a hangyafarmra mentek, hogy minél bombasztikusabban szólhassanak az új számok. Némelyest hátravetette a csapatot, hogy lemezfelvétel előtt egy hónappal hagyta őket faképnél a bőgősük, így a lemezen Maurice Brouwers (Engine Of Pain) játszik. De csak a lemezen, hiszen koncerteken egy Wim Vossen nevű fiatalember kíséri a csapatot.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3902

Értetlen orcájú ember kérdezte tőlem minap: "Ha ez a fószer szíve szerint ilyesféle muzsikát nyomatna, mifenét bohóckodik a Hammerfallban?!" Nos, well, yes... Izé. Erről leginkább Mr. Fószert, alias Joacim Cans urat kéne meginterjúvolni...

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3183

Aki nem ismeri a California Guitar Trio munkásságát, egy gyors összefoglaló. Bár a név ezt sejteti, mégsem kaliforniaiak alkotják a csapatot, Bert Lams ugyanis belga, Hideyo Moriya japán, csupán Paul Richards amerikai.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2889

Ágyú. Micsoda név... Oké, végülis ez alapján ki hitte volna, hogy Kiss néven lehet szörnymaszkban monster-rockot nyomni? Jelen írásom tárgya 1986-ban alakult Hannoverben, és két évre rá felvettek egy albumot, melynek címe szintén a kliséboltban volt akciós akkoriban (Thunder And Lightning).

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4432

Lássuk mit rejt a Caliban. Kezembe veszem a csomagot, a booklet igényes, bár a kivitelezés stílusa Travis Smith-t idézi, de nem feltétlenül baj, hogy hasonlít. Attól még jól néz ki.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4394

Miután rendesen kibosszankodtam magam a Will Haven divatmajmolása okán, remegve helyeztem be a CD játszóba az új Cannibal művet. De nem az aggodalomtól remegtem, hiszen tudtam, hogy bennük vakon megbízhatok. Igen, Corpsegrinder-ék nem húztak háromcsíkos melegítőalsót, nem lettek elvontak, dallamosak, nem követnek senkit, hanem azok maradtak, akik voltak: egy iszonyú brutális death metal banda.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4505

Az utóbbi hónapokban sokszor említettem, hogy egyre nagyobb méretű tömegtermelés folyik metalcore zenekarokból, ember legyen a talpán, aki átrágja magát az összesen és ki tudja emelni magának az igazán értékes darabokat. A Caliban sem a Roadrunnernél kezdte, az előző lemezük még a Lifeforce gondozásában jelent meg, valahogy nem tudtak teljesen megfogni akkor a zenéjükkel, igazán nagy újítással nem rukkoltak elő, még csak fergeteges dalokat sem írtak. Nem volt vészes a zenéjük, de nem is volt bődületesen energikus sem.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4445

Mit lehet elmondani a következő Cannibal Corpse sorlemezről, ami újdonságként hatna, amit ne tudnának a death rajongók előre (és a nem death rajongók is)? Semmit.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4749

Split lemezen két metalcore csapat. Egykoron volt már egy ugyanilyen felállású split cd, ami igencsak nagy sikert aratott 2000-ben. Állítólag. Itt az ideje a folytatásnak, így 2005-ben újra e két csapat osztozkodott egy korongon. Természetesen néhány dal csak itt hallható, sehol máshol.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 5008

Szinte hihetetlen, de máris itt van a legújabb Cannibal lemez 13 dallal, és egy igen béna borítóval (bár ha jól sejtem ez a koponyás a cenzúrázott verzió), valamint roppant idegesítő sípolásokkal a promón. Már pár hete megérkezett a cd, de képtelen voltam végighallgatni, annyira idegesít, hogy 15 (!!!) másodpercenként egy kurva nagyot sípolnak minden egyes dalban. Erősen türtőztetnem kell magam, hogy ne robbanjak fel.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3140

A német Calibant eddig kétszer volt szerencsém elcsípni élőben, először a Biohazard előtt Pesten, majd egy évvel később a Machine Head / God Forbid kettős nyitóattrakciójaként Linzben. Egyik alkalommal sem tettek rám túl mély benyomást, igazi örökös másod-előzenekarnak tűntek a maguk üvöltözős hardcore/metaljával, és ennek a szerepnek tökéletesen meg is feleltek. Pontosan, feszesen játszottak és volt akció is a színpadon, amivel sikerült betömniük a zenéjükben tátongó, az eredetiség teljes hiányából fakadó lyukakat.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 6500

Ha hiszitek, ha nem, egy Cannibal Corpse lemez megjelenése még nálam is eseményszámba megy, izgatottan vártam most is, vajon vissza tudják-e szerezni képzeletbeli trónjukat vagy folytatják a mélyrepülést, amit az utóbbi években, de főleg az utolsó albumukkal prezentáltak.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3449

Úgy látszik, a dallamos rockzenék kiadói kezdenek nyitni a súlyosabb hangzások felé: a Primal Fear új albumát a Frontiers adja ki, a san diego-i illetőségű kult US power csapat, a Cage friss anyaga pedig az MTM-nél látott napvilágot. Mi tagadás, bármennyire is harapós zene a power metal műfaj, a szikárság mellett bizony a fogósság és a hatásos dallamok is megbecsülendő tulajdonságai közé tartoznak – gondoljunk csak a klasszikus Vicious Rumors lemezek kitörölhetetlen dallamaira és csodálatos lírai pillanataira.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 8643

Hosszú, három éves várakozás után végre valahára új Cannibal Corpse lemezt tarthatunk a kezünkben, mely anyag olyan az igaz CC rajongónak, mint éhezőnek egy falat kenyér. A legutóbbi mesterművük, a Kill album után nyilvánvaló volt, hogy annál intenzívebb, keményebb és nem utolsósorban technikásabb lemezt még Websteréknek is óriási kihívás lesz összekotyvasztani, s ők ezt bölcsen be is látták, tizenegyedik albumukon ugyanis visszavéve a technikai villogásokból inkább a szimplább hangképű, old schoolabb irányba mozdultak el.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 8564

Az itthon tisztességes sikert hozó Our Way után '98-ban megjelentették második albumukat is a székesfehérvári fiúk. A piros színben pompázó borító 10 szám szövegét rejti a szokásos igényes tálalásban.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 5708

Jókora késéssel ugyan, de mégis írunk a doomster legenda csaknem egy éve kijött visszatérő lemezéről. Mert kell, muszáj, nem lehet kihagyni! A Candlemass igazi legenda, a Chapter VI lemezükig bezárólag minden anyaguk zseniális, és szerencsére a visszatérés is méltó a korábbi életműhöz. Dicsérni, magasztalni, ömlengeni meg ki nem szeret?!

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4049

A harmadik. Elárulom előre, hogy magasan a léc fölött. Azt is elárulom, nem számítottam arra, hogy ennyire. Megtalált, eltalált, betalált, magával rántott, írhatnék ezer klisét, de nem akarok, csak annyit, hogy a CDT átesett a pubertáson és férfias külsőt öltött. Mármint zeneileg, értitek...